Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-286

touember 11-én, szombaton. 146 286. országos ülés 1911 n törekvéseit nemcsak nem respektálják, hanem e javaslatban igen sok esetben rosszabb állapotokot akarnak teremteni, mint a milyenek ezelőtt fennálltak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Érthetetlennek tartom gróf Tisza Istvánnak azt az eljárását, hogy ő már Bécsben a delegáczióban kijelentette, hogy nem akar semmiféle ellenszolgáltatást, mert ő a véderőj avaslatokat — tekintve, hogy azokat szükségesnek tartja — megszavazza akkor is, ha semmiféle ellenszolgáltatást nem kap. Én ilyen kijelentést nem tudok megérteni, ezt legfeljebb csupán pártszempontból lehet megmagyarázni. Ugy fogom fel a dolgot, hogy gróf Tisza István nagyon jól tudta, hogy Bécsben azt fogják kívánni, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül meg kell szavazni ezeket a véderőj avaslatokat, s akkor a többségnek, ha meg akar maradni a helyén, e javaslatokat minden ellenszolgáltatás nélkül meg kell szavaznia. Nem akarta tehát gróf Tisza István ugy tüntetni fel a dolgot, mintha ez bécsi parancsra történnék, mintha Bécsből kivannak így, hanem ugy tüntette föl, mintha az ő és pártja kívánsága lenne, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül vegye a nemzet magára ezeket az óriási katonai terheket. (Igaz ! Vgy van ! balfelól.) Bornemissza Lajos: A haderőt fejleszteni kell. Kovács Gyula : Gróf Tisza István legutóbbi felszólalásában a junktim ellen is nagyon erősen kikelt, az ellen t. L, hogy junktimot állapítanak meg a nemzeti követelések és a véderőj avaslatok között, és kikelt az ellen, hogy junktimot állapítanak meg a véderőj avaslat és az általános szavazati jog kérdésében. Én azonban mindkét esetben nemcsak jogosultnak, hanem helyesnek és szükségesnek is tartom a junktimot. Gróf Tisza István ugy akarja odaállítani a helyzetet, hogy mi szavazzuk meg a véderőj avaslatokat, maj,d azután felülről — jóindulattal lévén eltelve a magyar nemzet iránt — kapunk esetleg némi engedményeket, némi adományokat. Mint a múltnak nagyon sok jjéldája mutatja, sajnos, erre nem számithatunk. Hogy tovább ne menjünk, rámutatok a legközelebbi múltból Bosznia és Herczegovina annexiójára, Mindenki örömmel látta, hagy a nemzet ebben a kérdésben milyen dinasztikus, milyen lojális magatartást tanúsított. Hisz voltak az országban helyek, a hol »életünket és vérünket« kiáltottak akkor, a mikor arról volt szó, hogy az annexió miatt Szerbiával, esetleg fél Európával háborúba keveredünk; minden magyar ember kész volt arra, hogy ha kell, életét áldozza azért, hogy Boszniát és Herczegovinát a dinasztia kívánsága szerint annektálhassuk. Én magam is örömmel láttam ezeket a dolgokat és azt vártam, hogy miután meggyőződtek a magyar nemzet megbízhatóságáról, miután meggyőződtek arról, hogy kritikus időben minden magyar ember együtt érez a dinasztiával, együtt akar harczolni Ausztriával, jogos nemzeti kivánságinkat azonnal ki fogják elégíteni, a mint az annexió be lesz fejezve. Talán nem kell mondanom, hogy milyen keservesen csalódtam. Mert nemcsak nem teljesítették kívánságainkat, nemcsak nem istápolták nemzeti törekvéseinket, hanem ellenkezőleg, azokat minden irányban visszaszorították, és még most is, mikor ellenértéket kérnek, mikor azt kérik, hogy ujabb óriási vér- és pénzáldozatokba menjünk bele, húzódoznak odaát attól, hegy nekünk nemzeti engedményeket adjanak. (Ugy van ! balfelól.) Ily körülmények között nem lehet más politikát követni, mint a junktimpolitikát, nem lehet más politikát követni, mint azt, hogy a mit adunk, összekötjük azzal, hogy érettük bizonyos ellenértéket is kell kapnunk. A választójogi reform és a véderőreform közötti junktim ellen gróf Tisza István t. kéjwiselőtársam is azért harczol, nehogy oly mérvben terjesztessék ki a választói jog, a mint ezt az ellenzéki oldalról kívánják. De itt elfeledkezik gróf Tisza István t. képviselő ur arról, hogy én szerintem a most lefolyt választás, melyről nem akarok bővebben nyilatkozni, sokkal több embert kergetett a radikális ... Elnök: Kérem a t. képviselő urat, a menynyiben a tárgytól eltérni óhajt, szíveskedjék erre a ház engedélyét kérni, mert most a véderőről van szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Kovács Gyula:.. . Tisztelettel kérem a ház engedélyét arra, hogy a tárgytól eltérhessek. (Helyeslés.) Elnök : A ház megadja. Bornemissza Lajos: Nincs junktim ! Kovács Gyula: . . . sokkal több embert kergetett a radikális választói jog karjai közé, mint ennek az oldalnak bármilyen agitácziója. A választások előtt én magam sem voltam a titkos választás hive, sőt mikor a szocziálisták részéről megkérdeztek, határozottan kinyilatkoztattam, hogy nem vagyok a titkos választás híve, mert ez a magyar ember természetével ellenkezik, és ezt megismételtem annak ellenére, hogy a legvehemensebb támadásokat helyezték nekem kilátásba. Azóta két választásban vettem részt s meggyőződtam arról, hogy Magyarországon másként, mint titkosan választani nem lehet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Olyan nagy a presszió (Ellentmondások a jobboldalon.) . . . nem tetszik talán elhinni, — erről különben interpelláltam is a házban — pedig én ott voltam, mikor a nép közé lőttek, mikor a lovascsendőrök közéjük lovagoltak, láttam, milyen módon és milyen eszközökkel csinálnak Magyarországon választásokat. Mi nem akarunk nagyobb hatalmat adni senkinek a kezébe addig, a mig a választásoknak teljes tisztasága biztosítva nem lesz. (Ugy van! balfelól.) T. ház ! A véderőj avaslatok nemcsak súlyos terheket rónak a nemzetre, de sok ujabb sérelmet is foglalnak magukban. Az egész szabadelvüpátnak az volt az állásjsontja, hogy ne hozakodjunk elő közjogi sérelmekkel addig, a mig a nemzet meg nem vagyonosodik, mert ha majd anya-