Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-285

2o'5: országos iüés 1911 no nyaink között akkor, mikor nemcsak egyes pártok, de merem mondani a nemzet nagy többsége nyíltan hirdeti, hogy választási rendszerünk elavult, mikor — nem a mostani többségre értem, de egyszersmindenkorra — ebben az országban mindaddig nem leket valódi , parlamentarizmust meghonosítani, a míg épen az 1867 : XII. t.-ezikknek a véderőre vonatkozó intézkedései tekintetében a korona és nemzet között az összhang létre nem jön : a nemzetre-appellálás épen semmit sem, vagy csak annyit jelent, hogy uj kisebbség áll szemben uj többséggel, de elölről kezdődik a bevégzetlen harcz, a melyben egyik fék hivatkozik arra, hogy a többség nem képviseli a nemzeti akaratot, a másik fél, a többség pedig, ha nem is hivatkozik rá, de kénytelen haladni a megkezdett utón, méltánylandó okokból, mert nem akarja a korona és nemzet között a helyzetet kiélesiteri. (Igaz! ügy van ! En merem állítani, hogy a béke összes előfeltételei megvannak; megvannak nem egyes pártokban, nem egyes egyénekben, hanem a többség és az ellenzék túlnyomó tagjainek egyező felfogásában. Mert a békének nem lehet alapja semmiképpen az, hogy egyiknek vagy másiknak az akarata az ellenfélre erőszakoltassék; a békének komoly ezélja csak egy lehet: megegyezést biztosítani ezekben a kérdésekben, olyan állapotokat idézni elő, a midőn valódi parlamentáris kormányzat következik, a mikor a kisebbség kénytelen a többség jogait respektálni, mert a nemzet elsepri azt a kisebbséget, a mely a többség jogát kétségbevonja. (Elénk helyeslés a haloldalon.) En, a nélkül, hogy feltételeket szabnék, hogy terveket kovácsolnék, csak rá akartam mutatni arra, hogy a béke lehető, de nézetem szerint a békének meg kell lennie, mert ezt követeli a nemzet érdeke, és merem állítani, követeli ép ugy a korona érdeke is. (Általános élénk helyeslés.) Ez a fegyverszünet, a melyet nem egyikünknek vagy másikunknak az akarata, hanem a törvények tisztelete hozott létre, szolgál arra, hogy azok, a kiket illet, a béke létrejövetelének feltételeit megbeszéljék. Hála éstiszetelet fogja illetni azokat, a kik ebben közreműködnek, és a nemzet Ítélete elfogja söpörni mindazokat, a kik a békének gátjai akarnának lenni. A költségvetést pártom nevében nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Földes Béla! Földes Béla : T. ház ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Földes Béla : Midőn pártom megbízásából az 1912. évi költségvetéssel szemben állást foglalok, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy rövidre szabhatom felszólalásomat, mert hiszen tudjuk, hogy épen az ellenzék fektetett súlyt arra, hogy a költségvetés kellő időbén elkészüljön. Az ellenzék részéről már október 12-én kifejezték azt az óhajt, hogy a költségvetés napirendre tűzésével wember 10-en, pénteken. Í3§ biztosittassék az államháztartás rendes menete, a minek egyik föltétele természetesen az, hogy a költségvetés kellő időben készüljön el. Ez a ezél egyébként, mellékesen megjegyezve, nézetem szerint már akkor sem éretik el teljesen, ha a költségvetés, mondjuk az utolsó órában elkészül, mert minden költségvetés olyan intézkedéseket foglal magában, a melyekre előzetesen, jóformán hónapokkal előbb kell készülnünk, és ha a költségvetés deezember végén fog elkészülni, annak a végrehajtása már igen sok akadályba ütközik. Azt hiszem, és ezt különösen akarom kiemelni, hogy az ellenzék ezen állásfoglalása nemcsak korrekt, nemcsak hazafias, hanem az ellenzék ezzel, hogy ugy mondjam, feladatának magaslatán áll és bebizonyítja ezzel azt, hogy küzdelme, a melyet a véderőről szóló törvényjavaslattal szemben folytat, nem irányul a kormány ellen, bár az ellenzéknek, a hatalomból ki lévén zárva, egyedüli joga az, hogy a kormány ellen küzdjön. De mondom, nem ebből a czélból használta az ellenzék a küzdelem fegyvereit, hanem azért, mert ezt a törvényjavaslatot rossznak, az országra nézve túlságosan terhesnek tartja. (Helyeslés a haloldalon.) Megjegyzem ebből az alkalomból azt is, hogy ugyanazt a tapasztalatot, a melyet a kormány már most a költségvetéssel szemben az ellenzék részéről tenni fog, teheti mindazon javaslatoknál, a melyek az ország érdekében vannak. Ilyen több volna, a melyet be kellene terjesztenie, de azok közül csak egy, látszólag egészen jelentéktelent említek, azt tudniillik, a mely a pénzforgalmi eszközök igazán sürgős szaporításával függ össze, a melyet, meg vagyok győződve, a ház fél óra alatt intézne el. (ügy van ! a szélsőhaloldalon.) Nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy ezt a törvényjavaslatot lehetőleg sürgősen terjeszsze elő. (Helyeslés a haloldalon.) Azonban-az nem elég, hogy azt az óhajt fejezzük ki, mint az előadó ur tette, hogy a költségvetés készüljön el a kellő időben, hanem akkor, mint többször voltam bátor hangsúlyozni, a megfelelő intézkedéseket is meg kell tennünk. (Ugy van ! halfelől.) Egy költségvetés, a mely október 12-én benyujtatik, a melynek tárgyalását november 11-én kezdi meg a ház, ha elkészül a kellő időben, ez már csak rendkívüli körülmények következménye és mindenesetre feltételezi, hogy mégsem ugy tárgyaljuk a költségvetést, a milyen tárgyalást egy 1852 milliós költségvetés követelhetne. Ez a mostani rendidvüli helyzet, (ügy van ! ügy van ! a haloldalon.) ebből nem lehet következtetést vonni arra, hogy mert egyszer sikerült, már biztosítottuk a jövőre is, hanem meg kell tenni az intézkedést, hogy a költségvetés a kellő időben nyújtassák be. így lehetségessé fog válni, hogy a költségvetés elkészüljön rendes körülmények közt is, hogy annál a képnél maradjak, a melyet az előadó ur választott, t. i. az álarczosbálnál, folytatom ezt azzal, hogy a pénzügyminister ur, a ki tizenegy éven át sohasem tudott az indeinnitás