Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-285

134 2S5. országos ülés 1911 ügyeli czimén ez az ország magára vállal. (Igaz ! Vgy van ! a hátoldalon.) Azt mondottam, hogy 199 millióval szerepelnek az 1911. évi költségvetésben a közös ügyek terhei. Ebben a 199 milliónyi összegben már tulaj donképen 39 millió az az összeg, a mely a véderőreíorm tenertöbbl étéként jelentkezik, és a t. pénzügyminister ur, valamint a véderő-bizottság által kifejtett programm szerint ezen 39 millió koronányi többletnek 1911-ről 1912-re 12 millióval kell növekednie. Ha tehát minden tétel igy maradna is, Magyarországnak 1912-ben közös ügyek ezimén már 211 millió terhet kell viselnie. Ezzel szemben a honvédségre vonatkozó törvényjavaslatnak a tehertételei csak az 1912. évi költségvetésben lépnek először előtérbe. És én azt hiszem, a t. pénzügyminister ur expozéjában azt a tételt, hogy ez az év az, a melyben először jelennek meg a véderő ezen kiadásai a maguk összegeiben, a honvédségre értette tulaj donképen (Derültség halfelől.) és nem magára az egész véderőre, ugy hogy tévedésből került a véderő szó ide bele. A kifejtett programm szerint az 1911. évi honvédségi kiadásoknak 1912. évre 12 millióval kell növekedniök. Tehát 12 millió az a többlet, a mely a honvédségi javaslatnak elfogadása esetében az 1912. évben az országot terheli. Miután pedig 1911-ben a honvédség kiadása 57 milliót tett ki, az 1912-iki költségvetésben tulaj donképen 69 millió koronának kellene szerejjelnie; azonban a beruházásoknál egy millió koronát meghaladó összeg nem vétetett igénybe, igy 68 millió korona 1 mely az 1912-iki költségvetésben, a honvédség költsége ezimén szerepel. A két javaslatnak tehertöbblete tehát a kezdőponttól véve 62 milliót képvisel, s a közösügyek és a honvédség czimén az 1912. évi költségvetésben a Magyarország által viselendő teher 279 millió koronát fog kitenni. Ezen tehertöbblet emelkedik a véderőbizottság jelentéséhez csatolt kimutatásban szorosan meghatározott mérvben. Emelkedni fog oly módon, hogy ezen tehertöbblet 1915-ben már 96 millió koronát tesz ki a közös hadseregnél és a honvédségnél és ezen évben már a magyar költségvetést 313 millió koronával fogja megterhelni. Nem kell utalnom arra, hogy a véderő, illetve a közös hadsereg átalakitása alapjában véve megáll ugyan 1915-ig, de 1916-ban kezdődnek azon költségek, a melyek a megnövesztett hadsereg czimén előállnak, a mi azt hiszem minden bővebb indokolást részemről feleslegessé tesz, ha azt állítom, hogy 1916-tól kezdve a magyar költségvetésben a közösügyek és a honvédségi terhek czimén 350 millió koronát meghaladó összeg fog szerelmeim. A honvédségi javaslat tető alá jutása esetén j)edig, 1920 és 1921-ben ez az összeg már a 400 milliót fogja elérni. Ez az a tehertöbblet tehát, a mely az előttünk felevő javaslatok törvényerőre emelkedése esetén az országra háramlana. Ha összehasonlítást akarunk tenni, kitűnik, hogy az 1909-ik évi állami költségvetésben a ivember 10-én, pénteken. közös ügyek és a honvédség ezimén mindössze csak 205 millió korona volt a teher, a mely költségvetésünkbe be lett volna állítandó, és ez a teher 1912-ben már 279 millió koronát, 1915-ben 313 millió koronát fog tenni, és a mint jeleztem, ez a teher 1920—21-ben, 400 millió koronára fog emelkedni. Ezzel tisztába kell lenni mindenkinek, a ki ezeknek a javaslatoknak terheiről, az ország teherbíró képességéről beszél és a ki a javaslatokkal foglalkozik; ezek a számok indokolják azokat az aggodalmakat, a melyeket e részben a javaslatok ellen támasztunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, itt van tulaj donképen az a kapocs, a mely a szorosan vett pénzügyi térről átvezet a politikai térre. Miben van a mai helyzet kulcsa, mi az oka annak, hogy a magyar parlament évtizedek óta, hol egy, hol más kérdésekben kitöréseknek, mondjuk, parlamenti forradalomnak képét mutatja ? Szerintem az ok sokkal mélyebben rejlik, mint a hogy azzal foglalkozni szeretnek. Nem egyik vagy másik pártnak kevésbbé alkotmányos vagy mondjuk kevésbbé megférhető természetében : parlamentarizmusunknak, alkotmányosságunknak komoly bajaiban keresendő az ok. Méltóztatnak ismerni azokat a harezokat, amelyeket a véderő-kérdésében az ellenzék a közelmúltban folytatott. En csak egyre mutatok rá. Ezeknek a harezoknak tulaj donképeni oka, daczára, hogy e harezokban elsősorban a közjogi ellenzék vett részt, a közelmúltban sohasem az volt, hogy a közjogi ellenzék programmja, hanem az, hogy az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezései érvényesüljenek. A baj alapoka elsősorban abban a félreértésben, abban az összhanghiányban keresendő, a mely az 1867 : XII. t.-cz. idevonatkozó rendelkezéseire nézve nemzet és korona között fennáll. És mindaddig, a mig ez az összhanghiány fennáll, hiába akarjuk külső eszközökkel csillapítani a bajt, mindez csak ideig-óriáig tartó orvoslás lesz. A végleges orvoslás csak akkor következik be, ha megszüntetjük a differencziákat, a melyek a korona és a nemzet között ezen a téren fennállanak. Kelemen Béla: A többség a nemzet igaza mellé áll! Désy Zoltán : Én most nem abból a szempontból foglalkozom ezzel a kérdéssel, hogy ennek vagy annak a pártnak van-e igaza. Sokkal távolabbi ezél vezet engem: keresnem kell az okot, a mely ezeket a bajokat előidézi azért, hogy beszéljük meg azt nyíltan és igyekezzünk megegyezésre jutni e kérdés orvoslásának módjában. (Halljuk! 'Halljuk !) Itt egy sajnálatos jelenséggel találkozunk, t. ház. Minden más országban, ha a parlamenti kisebbség ellentétbe helyezkedik a többséggel és kétségbevonja a többség jogát, a legtermészetesebb o voslási eszköz áll rendelkezésre : az appellálás a nemzetre ; ítéljen az, kinek van a küzdők közül igaza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De a mi viszo-