Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-285

285. országos ülés 1911 november 10-én, pénteken. 133 remélem, a jövőben is venni fogják. (Ugy van! balfelől.) T. ház! Az 1912. évi költségvetésnek nagyjában ezek a tételei. És itt meg fog engedni a t. pénzügyinmister ur, ha akkor, a mikor elismerem, hogy ez a költségvetés kedvező pénzügyi helyzetet tár fel, a mikor elismerem, hogy ez a költségvetés teljesen reális, ugyanakkor nem ismerem el azt a mértéket, a melyet költségvetésére illetve az 1910. évi zárszámadásra alkalmaz. Ez a mérték az, a melyet a számvevőszék az 1910. évi zárószámadásánál is alkalmazott és a melyre nézve a múltban már voltak közöttünk differencziák. Én ugyanis ugy állítottam fel a tételt, hogy egy költségvetés vagy egy zárószámadás eredménye kedvező akkor, ha az államnak saját forrásból eredő bevételei fedezik az állami kiadásokat ; ebben a mérlegfelállitásban azonban semmikép sem lehet elmenni addig a határig, hogy azt kívánjuk, hogy az összes beruházásokat is az állam saját forrásból eredő bevételei fedezzék. A nálunk 1898 óta meghonosodott gyakorlat a mérleg felállításánál sajátságos utat követ. Kidobja a bevételeknél az összes kölcsönből eredő bevételeket, a kiadásoknál pedig kidobja a külön törvényen alapuló beruházásokat. És itt felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy akkor, a mikor mindnyájan megegyezünk abban, hogy ez egy igen kedvező költségvetés, teljesen reális, reális abból a szempontból, hogy nincsenek a bevételek igen magas öszszegben előirányozva és így a zárszámadási eredmény kedvezőbb lesz, mint a költségvetési előirányzati eredmény, reális főképen abból a szempontból, hogy a rendes kezelésben a bevételek túlsúlyban vannak a kiadások felett : akkor, ha alkalmazom azt a mértéket, a melyet a számvevőszék szokott alkalmazni, ez a költségvetés 153 milliós defiezittel végződik. Csak azért hivom fel erre a t. pénzügyminister ur figyelmét, — hiszen a külön törvényen alapuló beruházások megszűnnek — de el fog jönni az ideje annak, hogy a számvevőszék figyelmét felhívjuk abban az irányban, hogy ezt az anomáliát a mérleg felállításánál szüntesse meg, mert hiszen ebben a költségvetésben 168 millióval szerepelnek a beruházások és a szerint a mérleg szerint mindaz, a mi a kiadásokból levonható, egy 2,700.000 K-ás tétel és illetve ez az óriási differenczia a mérlegre vonatkozik. De én azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur, mint a t. képviselőház is, belenyugszik abba, hogy hagyjuk el a számvevőszéknek ezt a mérlegét, és állapodjunk meg abban, hogy egy reális, tényleges alapokon nyugvó költségvetéssel van dolgunk, oly költségvetéssel, a mely folytatja sorozatát a költségvetéseknek abban az irányban, a melyet az előbb elmondottakban bátor voltam jelezni. Ha tovább folytatom az általam elniondandókat, annak egyetlen egy körülmény képezi as indokát és ez a körülmény vonatkozik elsősorban a véderőreformnak és azután a honvédségre vonatkozó törvényjavaslatnak költségeire. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A véderőj avaslat költségeire vonatkozólag, daczára annak, hogy ugy az igen t. pénzügyminister ur, mint a véderő-bizottság egész világosan nyilatkoztak a költségeknek összegéről, sajátságos zavarral, sajátságos nem tájékozottsággal találkozunk. Vitatkoznak, czivakodnak a felett, hogy ennyi vagy annyi lesz-e a véderő költsége. A t. pénzügyminister ur folyó évi február hó 24-én a delegáczióban tartott beszédében felállította a mórleget és kifejtette, hogy a véderőreform költségei 274 milliót fognak kitenni. A véderő-bizottság jelentésében ugyanezt mondotta, de a véderőbizottság jelentése kiegészíti ezt azzal, hogy a honvédségre vonatkozó javaslat törvényerőre emelkedése esetén ennek kiadásai 362 millió koronát fognak tenni, tehát a két javaslatnak összterhe 636 millió koronát képvisel. E felett a végösszeg felett — feltéve, hogy minden ugy következik be, a mint azt a kormányzat előre látta, hogy túlkiadások nem merülnek fel — vitatkozásnak helye nem lehet, hiszen csak találgatásokkal állanánk szemben. A miről vitatkozásnak helye lehet, az tulajdonképen ezeknek a költségtöbbleteknek beállítása egyes költségvetésekbe és a miről vitatkozni lehet, az egyáltalában az a rendszer, a melyet a közösügyi kiadások terén 1868 óta mind mai napig követünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mint a t. képviselőháznak méltóztatik tudni, a közösügyi kiadások mindig csak nettó tételekkel szerepeltek a költségvetéseinkben és zárszámadásainkban és épen ennek a rendszernek következménye az, hogy a legközelebbi időkig, a mig a véderőreform kiadásai szerepelni sem kezdettek, a közösügyi kiadások látszólag nem növekedtek vagy csak igen csekély mértékben növekedtek. Az 1868. évi magyar költségvetésbe pl. 48 milliót állítottak be az az évi közösügyi kiadások terheként. Már ekkor tulaj donképen 55 millió helyett állították be 48 milliót, mert a közösügyi kiadások összege abban az évben 184 milliót tett, de levonva abból a saját bevételeit és a vámbevétel összegét, az igy maradt nettó eredményből a hozzájárulási arány szerint reánk eső összeget állították be. Itt még csak hét millió differencziát idézett elő ez a rendszer. Az 1911. évi költségvetésünkbe már 134 millió állíttatott be akkor, mikor a közösügyi kiadások tulaj donképen 199 miihót tettek ki teljes összegükben. Ez ellen, a rendszer ellen, hogy akkor, a mikor mi bruttó költségvetéssel dolgozunk, legyen annak egy igen lényeges tétele, a melynél csak a nettó eredmény szerepeljen a költségvetésben, ez ellen a rendszer ellen tiltakoznunk kell, (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) és kérnünk kell a kormányt s elsősorban a t. pénzügyminister urat: hasson oda, hog}^ ha a jövőre valaki tájékoztatni akarja magát, a teljes összeggel találja magát szemben és teljes tájékozást nyerhessen arra nézve, mennyit jelentenek voltakép azok a terhek, a melyeket közös