Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-285

285. országos ülés 1911 november 10-én, pénteken. 131 Halljuk!) A mikor látjuk a fejlődésnek ezt az irányát, a melyet követett a tiz év előtti évtized s a mely elől elzárkózni nem leket a következő évtizedben sem, mert az fokozatosan fogja ekkor éreztetni a maga hatását, akkor örömmel kell üdvözölnünk azt a kijelentést, a melyet különben a t. pénzügyminister ur expozéjában már megtett, hogy az egyenesadó-törvények reformja végre lesz hajtva, mivel akkor, a mikor a fogyasztási adók és jövedékek terén a legszegényebb néposztályokra ujabb és ujabb terheket, és pedig a legnagyobb j>énzügyi gondosság mellett is aránytalanul sújtó terheket rovunk, (ügy van! balfelől.) ugyanakkor kell, hogy az egyenes adók reformjának alapgondolata végrehajtást nyerjen, hogy t. i. ugyanezek a legszegényebb néposztályok az egyenes adók terhétől mentesittessenek. (Helyeslés balfelől.) Ha ugyanezen tiz évnek, a kiadási tételeit nézzük, itt is azt találjuk, hogy a rendes kiadások keretében azon 957 millióval szemben, mint a mennyit azok 1900-ban kitettek, 1910-ben már 1418 millióval találkozunk. Ebben a 461 millió kiadási többletben elsősorban megint a kereskedelemügyi és pénzügyi tárczának üzemi kiadásai szerepelnek igen nagy, 260 millió koronát kitevő összeggel. De igen jelentékeny összeggel szerepelnek azoknak a tárczáknak kiadásai is, a melyekre az én igen t. barátom utalt a jövő évi költségvetés keretében, s a melyek kiadási összegeinek emelkedése örvendetes kell hogy legyen mindazok előtt, a kik az ország kulturális és közgazdasági érdekeit szivükön viselik. így a belügyi, a vallás- és közoktatásügyi, a földmivelésügyi és igazságügyi tárczák kiadásai ez alatt a tiz esztendő alatt 129 millió koronával emelkedtek. Végeredményben én a múlt eredményeiből csak két tanulságot akarok levonni. Az egyik az, hogy a bevételek tekintetében a súlypont az egyenes adókról a közvetett adókra és a jövedékekre ment át, a másik pedig az, hogy az emelkedő bevételek számában mindig megkülönböztetendő lényeges, igen nagy kontingens mely tulaj donképen nem szoros értelemben vett állaim bevételekre, hanem üzemi természetű bevételekre esik. A kiadások keretében rá akartam mutatni arra a körülményre, hogy az emelkedő kiadási többletek is nem mindig származnak szoros értelemben vett állami funkeziók dotáczióiból, hanem üzemi kiadásokból, a melyeket épen az üzemi bevételek fokozása szempontjából megtagadni és megvonni nem szabad és nem lehet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De,, t. képviselőház, ha a 10 évi eredményt igy összegezzük, engedje meg a t. ház, hogy még egy távolabbi visszapillantást is vessek. (Halljuk ! Halljuk !) Ha visszamegyünk alkotmányos életünk kezdetére, az akkori budgetekben nem szerepelnek oly jövedelmi tételek, a melyek ma óriási összeget képviselnek; nem szerepel, vagy legalább csak nettó elrejtett eredménynyel szerepel az államvasút jövedelmezősége, és nem szerepel, illetőleg nagyon csekély összeggel, épen a fogyasztási és italadók összege. Hiszen az 1870-iki zárszámadásban fogyasztási és italadók czimén mindössze 26 millió korona szerepel, a inig az 1910-iki zárszámadásban már 247 milliónyi összeggel találkozunk. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A fogyasztási adók e fejlődése, a midőn egyfelől mutatja az irányt, melyben az uj adórendszernek haladnia kell, másfelől jelzi azt a nagy terhet, a melyet, mint az elébb bátor voltam kifejezni, a szegényebb néposztályok, az anyagilag kevésbbé kedvező helyzetben levő néposztályok viselnek a fogyasztási adók révén, (ügy van ! • ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Van azonban e visszatekintésben még egy 1 körülmény, a melyre fel akarom hivni a t. képviselőház figyelmét. Mai budgetünknek egy állandó tétele van, egy, sajnos, senki által nem kifogásolható kiadási tétele, a mely az 1910-iki zárszámadásban már 300 milliót meghaladó összeggel szerepel : ez az államadósságok tétele. Ebből az óriási összegből az 1870-iki zárszámadásban csak 84 millió szerepel, de épen az az államadósság, a melynek kamatait képviseli ez az óriási összeg, tett bennünket képessé az államvasutak megszerzésére és oly karba hozatalára, a mely, eltekintve a pénzügyi érdekektől, az ország legeminensebb közgazdasági és kulturális érdekeinek szolgálatára szükséges, (ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A múlt tekintetében összegezem az általam elmondottakat. (Halljuk ! Halljuk !) A visszajDÍllantás eredménye az, hogy óriási módon fejlődő bevételeinkben és kiadásainkban igen tekintélyes összegekkel szerepelnek a nem szoros értelemben vett állami funkeziók, üzemi bevételek és üzemi kiadások. A szoros értelemben vett állami bevételek között pedig, a inig domináló szerepet viseltek állami életünk kezdetén az egyenes adók, ezzel szemben ma az egyenes adók számszerűleg is csak pár millióval képviselnek az 1912-iki költségvetésben nagyobb összeget, mint pl. a fogyasztási és italadók. Szóval a pénzügyi múltra való visszatekintés egyről győz meg, arról, hogy az egyenes adókra épitett adó- és pénzügyi politika a végéhez közeledik és tényleg be kell következnie annak a fejlődésnek, a melyre a t. előadó ur is czélzott, hogy ugyanis az egyenes adók egy része más czélokra : községek és városok segélyezésére fordittassék és egyedül a főegyenesadó, a jövedelmi adó maradjon meg az állam kezében, de e mellett állami bevételi forrásokról kell gondoskodnunk, a melyek az államot fokozódó állami kiadásainak elviselésére képessé tegyék, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha már most e visszatekintés után bírálom az 1912-iki költségvetést, azt találom, hogy az 1912-iki költségvetés azokon a nyomdokokon halad, a melyeket ez a 10 évi fejlődés megszabott. Halad öntudatosan abban az irányban, hogy takarékoskodni kell, a hol lehet, a kiadásoknál, de bizonyos 17*