Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-285

128 285. országos álés Í91Í mindenütt a világon, de különösen Közép-Európában a személyi adókkal, az egyszerű fej- és vagyonadóval kezdődik. Teljesen megfeleltek ezek kezdetben az akkori egyszerű munkamegosztásnak, annak hogy nagy vagyoni különbségek nincsenek, hogy a különféle foglalkozások nincsenek kifejlődve és az adóigazgatás kiépitetlen. Az első stádiumban tehát az egyenes adók világtörténete megáll a személynél és a személyeket egyformán, vagy osztályonként megadóztatja. Erre következik a második stádium, a mikor nem a személyt, hanem a tárgyakat adóztatják meg a hozadéki adók, a földadó-kataszterrel mint tipikus példával, továbbá a tőkekamat-adóval, a házadóval az egész vonalon. Ez a második stádium s ezt követi az egyenes adók evolucziójának harmadik foka, a melyet Poroszország kezdeményezett. Ekkor ismét visszamegyünk a személy megadóztatására, de nem a fejadó, hanem a progresszív jövedelmi s esetleg a vagyonadó alapján, tekintetbe véve azokat a nagy foglalkozásbeli, társadalmi és vagyoni különbségeket, a melyek azóta kifejlődtek, és a modern gazdasági élet berendezését jellemzik. Ebben a fejlődésben Poroszország érte el a tetőpontot, miután 1891 január 21-én megkezdett és 1893-ban folytatott reformjában tisztán behozta a személyi jövedelmi adót, eltörölte az állami kereseti adót, illetőleg átadta a községeknek és átadta a többi hozadéki adókat is. Azt hiszem, a végfejlődésben nekünk is erre kell törekednünk, nálunk is ez kell, hogy a végezel legyen, ha államunkat teljesen kiépítjük. Különösen óhajtanunk kell a házadónak a községek részére való biztositását azért, mert a házbérek emelkedése tekintetében szerintem igaza van Henry Georgenek, a kiváló amerikai közgazdának, hogy az nem egyes emberek, hanem a község közös munkájának az eredménye, annak megadóztatása tehát elsősorban a községi feladat. Ezt az óriási evolueziót Poroszország igen sikeresen oldhatta meg, mert oly kedvezők voltak gazdasági és pénzügyi viszonyai, hogy a hozadéki adókra az államnak nem volt szüksége. A többi német államok már nem voltak ilyen szerencsés helyzetben ; legutóbb Bajorország 1910. augusztus 14-én kelt törvényében szintén behozta a progresszív jövedelmi adót, körülbelül ugyanolyan, bár nem annyira meredek skálában, mint a mienk és egyúttal eltörölte a kereseti adót, azonban egy ipari adót fentartott, a mely nem bevalláson, hanem az ipari kataszteren, a mint ők mondják, Betriebsanlagen nyugszik. Mi még ilyen szerencsés helyzetben sem vagyunk, sem hozadéki adóinkat és kereseti adóinkat eltörölni nem tudjuk, sem pedig egy egyszerű iparadó nem fedezné pénzügyi szükségleteinket. Marad tehát a harmadik módszer, a melyhez Ausztria nyúlt 1896 október 25. törvényében, a mely körülbelül ugyanazt az adóreformot létesítette, mint mi, azzal a különbséggel, hogy mikor Ausztria behozta a jövedelmi adót, egyúttal az ipari kereseti adót 25%-kal csökkentette. november ÍO-én, pénteken. A pénzügyministerium közleménye szerint, a legutóbbi füzet értelmében az osztrák kincstár teljesen keresztülvitte az adóleengedést, vagyis nála az uj jövedelmi adó behozatala egyúttal a kereseti adó csökkenésével járt. Mi még ennyire sem mehetünk, nekünk be kell hoznunk a jövedelmi adót az általános jövedelmi pótadó helyett. De a kereseti adó eddigi összegét nem csökkenthetjük. Azonban legalább is meg kell kisérlenünk, hogy a kereseti adót annyira összhangzásba hozzuk a jövedelmi adóval, hogy az adóteher ne legyen nagyobb mint Ausztriában, és hogy a túlságos bevallások elkerültessenek. Erre azért helyezek nagy súlyt., mert a jövedelmi adónál a legkérlelhetetlénebb bevallási kényszert kell keresztülvinni, keresztül is vihető, mert az állam, ha kicsi adókulcsot ad, méltán megkövetelheti a helyes bevallást, azonban túlságos nagy adókulcsok mellett, különösen hogy ha két adófajtánk van, s ha a kereseti adó magas kulcsa és bevallási kényszere fentartatik, akkor az állam tisztességes bevalláshoz nem jut. így az állam a becsületeseket megbünteti, a többiek pedig nem fognak vallani. Ezért ismétlem, hogy a fonehézség az lesz, hogy miképen fog sikerülni a jövedelmi adót a kereseti adóval összhangzásba hozni % Hasonlatos ez a helyzet, t. ház, egy korábbi állapothoz, a mikor 1875-ben ugyanezen baj miatt változott meg az adóreform. Az 1875-iki adóreform indokolásában jövedelmi adó akart lenni, végrehajtásában azonban átalakult közönséges tárgyi adóvá azért, mert a jövedelmi adó kérdését megoldani nem sikerült. 1913-ban a magyar államnak legfontosabb, legnehezebb feladata az lesz, hogy jelenlegi adóállapotunk helyett egy, a jövedelmi adóval megpótolt, méltányosan keresztülvitt adórendszert léptessen életbe. (Ugy van ! Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és abaloldalon.) Ehhez csak azt a megjegyzést fűzöm, hogy nagyon különös a mi egyenesadórendszerünknek jelenlegi állapota. Ha egy fantaszta elképzelné, hogy ezek az adók megelevenednek és felveszik azt a jelmezt, a mely korban születtek, annak az országnak álarczát, a melyből idehoztuk, nagyon különös álarezos gyülekezet lenne ez. (Halljuk ! Halljuk !) Van egy adófajunk, a mely a vaskorszak jelmezében jelenhetne meg, vannak azután a ílórenczi Róbert Károly idejéből származott pompás renaissance-adóink, a melyeket Olaszországból hoztunk ide; adórendszerünknek egy jelentékeny része azután az abszolút korszak osztrák bürokratikus jelmezét viseli; lesz most oly jövedelmi adónk, a mely szoczialis zubbonyban jelenhetik meg ; adóinknak egy része pedig valóságos múzeumi darab : 1812-ben Napóleon vitte Ausztriába, Ausztria hozta be mihozzánk és most a helyzet az, hogy Francziaország és Ausztria már túlmentek ezeken, de nálunk visszamaradtak itten, mint azok az empire - bútorok, a melyek egész Európában Napóleon divatját hirdetik. (Élénk derültség és tetszés.) Ezen az állapoton mi segíteni akarunk és két-