Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

6 272. országos ülés 1911 október 21-én, szombaton. gégének felirataira nézve az elnöki javaslat fogad­tatik el. Következik most a véderóről (írom. 276., 356. sz.) szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki van szólásra feljegyezve ? Beszkid Antal jegyző: Mezőssy Béla ! (Halt­juk ! Halljuk!) Mezőssy Béla : T. képviselőház ! Én azt hiszem, nagyon hálátlan feladatot teljesítenék és talán vissza is élnék a ház szives türelmével és figyel­mével, ha azt a nagy és bő anyagot, a mely a véderőj avaslattal szemben rendelkezésemre áll, teljes egészében itt előterjeszteni kivánnám. En ezt nem teszem. Nem teszem azon egyszerű indok­ból, mert nem. szokásom az Aesopusbeli természet­rajzi lénynek azt a szerepét teljesíteni, hogy a haldokló oroszlánon még én is kívánjak egyet rúgni. (Zaj és jelkiáltások jobbfelől: Rossz hasonlat I) Kérem, nem személyekről lesz szó, hanem magáról erről a javaslatról, és én azt hiszem, hogy e javaslattal szemben tulajdonképen presente cada­vere állunk, mert ez a javaslat felfogásom szerint elbukott felülről és elbukott alulról is. Sümegi Vilmos: Ugy van! (Derültség jobbfelől és jelkiáltások: Egyhangú helyeslés !) Igen, a nemzet­nek tapsai között fog elbukni. (Derültség jobbfelől.) Mezőssy Béla : T. képviselőház ! Lehet, hogy ma még ez egyhangú helyeslés, lehet, hogy ma még ez a t. többségnek nevetséges, de én azt hiszem, hogy a nagyon is hamar bekövetkezendő események engemet nem fognak meghazudtolni. Megmondom azt, hogy miért hiszem, hogy ez a javaslat felülről elbukott. (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.) Attól eltekintve, hogy nagyon is kérdé­sesnek tartom azt, hogy vájjon a meglehetős komoly és előkelő helyről jött az az indítvány, hogy a kétéves szolgálati idő helyett térjenek vissza a hároméves szolgálati időre, nem fog-e elfogadtatni, hiszen a t. ministerelnök ur maga is szükségesnek látta erre alludálni egy nyilatkozatában, természe­tesen hozzátévén, hogy ha ez az esély be fog következni, akkor ezt a törvényjavaslatot termé­szetszerűen más egyének fogják képviselni, mon­dom, feltéve, hogy ebben csalódom és a kérdés a kétéves szolgálat formájában fog megoldatni, akkor is teljesen kizártnak tartom, hogy a véderő­tör vényjavaslat a jelenlegi formájában mehessen keresztül. Kizártnak tartom azért, mert hiszen ebben a tekintetben az ellenzék összes árnyalatai között semminemű különbség nincsen, (Élénk helyeslés balfelöl.) hogy mindaddig, a míg e javas­latban a legsérelmesebb közjogi botlások ki nem igazittatnak, mindaddig, a míg nem idomul a nemzet teherviselési képességéhez, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) mindaddig, a meddig azok a mini­mális és nagyon szerényre szabott aspirácziók, a melyek e javaslatok ellenértékeként nem egyes pártok, hanem az ország javára feltétlenül és elengedhetetlenül szükségesek, mindaddig, míg ezen esélyek be|nemj következnek, azt hiszem, nagyon rózsás lenne a t. többség bárminemű számítása, hogy ha ezen javaslatok törvényerőre emelkedését remélné. (Mozgás jobbfelől. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De azt hiszem, hogy ez a javaslat jelenlegi szö­vegezésében elbukott felülről is, mert a nélkül, hogy szakszerű indokokat akarnék most beleve­gyi teni e kérdés fejtegetésébe, teljes lehetetlenség­nek tartom, hogy az altiszti kérdés azon megol­dása, a mely ebben a javaslatban kontempláltatik és a harmadik szolgálati évet illetőleg a legénység egy tekintélyes részének quasi privilégium adása­képen való visszatartása, a mi a katonai szellemet és a katonai arravalóságot igazán csak demorali­zálhatná, mondom, teljesen kizártnak tartom, hogy a javaslatnak e rendelkezései itt keresztül mehetnének. Es épen azért mélyen sajnálom azt, hogy a t. ministerelnök ur, a ki utoljára is ennek a javaslatnak kell hogy értelmi szerzője legyen és ha nem is az, kell hogy ezért a javaslatért a tel­jes politikai felelősséget viselje, daczára annak, hogy már körülbelül negyedik hónapja vagyunk e vita keretében . . . (Mozgás és felkiáltások a jobb­oldalon : Szavazások, nem vita !) Vita is és szava­zás is ! Csuzy Pál ." De főképen szavazás ! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! (Mozgás jobbfelől.) Hédervárí Lehel: Hát halljuk Mikosevicset, hadd beszéljen ! (Mozgás.) MikosevitS Kanut: Mi baja van velem a képviselő urnak ? (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök r Csendet kérek ! MikosevitS Kanut: Ha valami baja van, odakünn intézze el velem ! Itt ne henczegjen ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Mikosevits Kanut képviselő urat rendreutasitom. (Mozgás jobbfelől. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő ura­kat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot! Mezőssy Béla." Nem akarom kétségbevonni, hogy több szavazás volt, mint vita, de azt hiszem, bogy ha erről az oldalról egy Apponyi,egy Andrássy, egy Kossuth szükségesnek tartották e javaslattal szemben aggodalmaiknak kifejezést adni és ezekre az aggodalmakra a túloldal részéről olyan kiváló egyének, mint gróf Tisza István vagy a honvé­delmi minister ur válaszolni szükségesnek tartot­ták, nem esett volna le az aranygyűrű a minister­elnök ur ujjáról sem, (Mozgás jobbfelől.) hogyha ezen három vagy négy hónap alatt — már igazán nem tudom, hogy hány hónapja tart e vita — nemcsak annak szükségét érezte volna, hogy kül­földi és belföldi zsurnaliszták előtt kisebb és nagyobb, rövidebb és hosszabb nyilatkozatokat tegyen, hanem helyt állott volna itt a parlament előtt is azon javaslatokért, a melyeket beterjesz­tett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : A minister mindig beszélhet! Egy hang (jobbfelől): Hiszen eddij csak sza­vaztunk ! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.)

Next

/
Thumbnails
Contents