Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-238

238. országos ülés 1911 elismerem, hogy itt a t. ministerelnök ur bizonyos fentartásokkal élt, és az összes ajtókat nyitva hagyta maga mögött, hogy, akármit szállítsanak be azokon az ajtókon, legyen abban az áruszállitmányban . krétapor, vagy porezukor, ő mindegyikre egyforma jelzőt illeszthessen. A politikai őszinteség hiánya és az ezzel kapcsolatos erkölcsi hiba abban volt, hogy a t. ministerelnök ur tűrte, hogy a legkiválóbb politikusok a túloldalon, a kik hozzá a legközelebb állanak, azt az értelmezést adják az ő kijelentéseinek, a mely a készfizetések megkezdésére vonatkozik, sőt tűrte, hogy saját kormányának egyik tagja tegyen ily értelmű nyilatkozatot, és ezzel az egész nagyközönség előtt legális interpretácziót adjon a ministerelnök kijelentésének. De itt van előttem a t. ministerelnök ur programmbeszéde, a melyet a képviselőházban való bemutatáskor adott az egész kormány nevében. Itt többek közt a t. ministerelnök ur azt mondja: »Megnyugtató hatásokat remélek az egyesülési és gyülekezési jog méltányos kezelésétől.* (Derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) A t. ház minden tagjának van tudomása arról, hogy oly időkben, a mikor a gyülekezési jog a maga erőjsróbáját állja ki, a választások idején, mily méltányosan kezelték a gyülekezési jogot, (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy mi történt az alsófokon, a felsőfokok jóváhagyásával. Az összes felebbezések elintézetlenül maradtak. Lehet, hogy azután a legközelebbi választás idejére már el fognak intéztetni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) De hiszen nem kell egyébre hivatkozni, mint a tanítók szabad egyesületének felfüggesztésére, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) arra a tényre, hogy hat hónap óta megvizsgálatlan a felfüggesztett egyesület ügye, hogy lássuk, hogy mennyire méltányosan kezeli a kormány a gyülekezési jogot. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De itt van egy másik kijelentés is : »Gondoskodni fogunk a vallásos és tudományos meggyőződések kölcsönös tiszteletben tartásáról és hirdetésük szabadságáról.« Nos, t. képviselőház, a tanitók országos egyesületének a megfenyegetése, Werner tanítónak a Tanitók Lapja szerkesztésétől való eltiltása mutatja azt, hogy mennyire komoly az a kijelentés, hogy a tudományos meggyőződések szabad hirdetését korlátozni a kormány nem akarja. De nemcsak ezek a politikai előzmények indítanak bennünket ilyen állásfoglalásra, hanem maga az a politikai helyzet, melyben a ministerelnök ur van. Egy kormányzó többség részéről szinte képtelen dolog az, hogy ugyanakkor, mikor a ministerelnök ur itt rajongó vallomást tesz az általános és egyenlő választói jog iránt való szeretetéről, gróf Tisza István képviselő ur publiczisztikai orgánumot alapit és azt elárasztja — elismerem — érdekes, de választó jogellenes czikkeinek özönével. (Mozgás jőbbfelől.) De maga a ministerelnök ur kijelentésének tartalma is olyan, mely szeptember 5-én, kedden. 69 a komolyságnak még látszatával sem bir. Hiszen az igen tisztelt ministerelnök ur azt mondja (olvassa) : »Hive vagyok az általános és egyenlő« — ez nekünk szól, és most következik egy bohózatszerű fordulat — »és nem tudom én, miféle választói jognak.« Ez a farce, melyet a ministerelnök ur itt alkalmazott, élénken emlékeztet bennünket a készfizetéseknek arra a nem tudom miféle rendezésére, (Derültség és taps balfelől.) melylyel, ugy látszik, egészen egyjelentőségű ez a »nemtudommiféle« választójogi nyilatkozat. Ilyen körülmények közt még azok a tények sem gyakorolhatnak ránk megnyugtató hatást, melyekkel a ministerelnök ur a maga kijelentéseit kisérte. Az igen t. ministerelnök ur t. i. egy körkérdést intézett a legkülönbözőbb egyesületekhez, felhiva őket, hogy szíveskedjenek neki eszméket szállítani a választói jog dolgában. Hát nekem van tudomásom arról az eljárásról, hogy az egyes kormányok fontosabb törvénytervezeteket elküldenek a szaktestületeknek megbirálás és véleményadás végett; arról is tudok, hogy nem egyszer nem a kész törvénytervezetet küldik el, hanem véleményadásra hivják fel őket azon eszmék dolgában, melyek a törvénytervezet alapjai, és a melyeket azután konkrétul formuláznak a válaszoknak megadása végett; de arról, hogy ilyen választójogi dominókat kölcsönvevő vállalatot nyisson a kormány, ilyesmiről, efféle esetről soha ezelőtt nem hallottam. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Talán egyetlenegy esetet tudok, azt a drágasági ankétet, melyet pár esztendővel ezelőtt tartott az akkori kormány. Ez az ankét, mely előtt semmiféle határozottan kitűzött kérdés nem feküdt, tényleg sikerült is, mert — a mint bölcsen méltóztatnak tudni —- a drágaság kérdését teljesen megoldotta: azóta alighanem mégegyszer akkora a drágaság. (Mozgás jőbbfelől.) Az igen t. kormány megkereste a legkülönbözőbb egyesületeket az iránt, hogy ebben a kérdésben neki véleményt mondjanak. Megkereste az OMGE-t, az OMKE-t, a Pénzintézetek Országos Szövetségét, a Pénzintézetek Országos Egyesülését, és nem tudom még miféle egyesületeket. Hogy mennyire komoly azután az az eredmény, melyet ily körülmények között várni lehet, azt élénken illusztrálja egy kommüniké, melyet a Pénzintézetek Országos Szövetsége bocsátott ki a napokban, s a melylyel előre beharangozott már annak, hogy minő kitűnő munkálat lesz az, melyet ő a kormánynak rendelkezésére bocsát. Ezt a t. egyesülés a következőkben okolta meg: A Pénzintézetek Országos Egyesülésének elnöke, Széll Kálmán, a konzervativebb választójognak hive. Az egyesülés igazgatója, Éber Antal, a radikális választójognak barátja. Az egyesülés ügyvezető igazgatója, Hantos Elemér t. képviselőtársunk pedig a kormány álláspontján áll. Igaz, hogy a kormánynak még nincs álláspontja ebben a kérdésben, (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) állás-