Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-238

w 2J8. országos ülés lÜll szeptember 5-én, kedden. pálya után, szélsőbb irányok barczosává szegődik. Gróf Andrássy Gyula a legguvernementálisabb államférfi, poütikai pályájának második szakában fegyverbarátságra és szövetségre lép azokkal, a kiket túlságosan radikálisnak tartott és a kiktől a legmerevebb ellentétek választották el. Báró Bánffy Dezső, ez az erősen magyar, de szinte az aulikusságig dinasztikus államférfiú, életének utolsó 10 esztendejében olyan ösvényre lép, a melyen nem egyszer szemben áll a dinasztia felfogásával és a melyen a nemzeti érdekek radikáüs előharczosának mutatkozik. És Justb Gyula, a nagy obstruktor, a felforgató, a kire Antal Géza t. képviselőtársam ráolvasta az obstrukcziót elitélő beszédeit, túl a politikai ifjúkornak a hevületén, fájdalmas meggyőződéssel vallja, hogy e mellett az alkotmányos szervezet mellett szélső fegyverek alkalmazása nélkül a nemzet érdekében eredményeket elérni nem lehet. (Éljenzés és taps a szélsóbaloldalon.) Véletlen-e az, t. ház, a mely ezeket a különböző felfogású, különböző vérmérsékletű és különböző hajlandóságú embereket érettebb korban, a politikai tapasztalatok teljességében viszi szélsőbb áramlatok felé és nem a körülmények ereje, a viszonyok belső hatalma, a fejlődésnek szinte abszolút törvényszerűsége mely elsodorja őket eredeti álláspontjuktól ? Következetlenség-e, mint Antal képviselőtársam mondja, ha a fa eldobja virágait, hogy gyümölcsöket hozhasson, következetlen-e a természet, ha a gyermekléleknek mindenben való megnyugvását a férfikornak küzdelmei váltják fel ? És a mikor látjuk, hogy fenn SZÍVÓS és erős uralkodói akarat és ezzel szemben lent egy gyenge és szerviüs nemzeti akarat áll, akkor tisztán áll előttünk a jövőnek feladata. A politikai élet regenerálását lent kell kezdenünk, az alsó néprétegeknél. (Elénk helyeslés balfelől.) A parlamentnek a védőereje, ez a polgári véderő, nem lehet más, mint a katonai harczi erő ; mind a kettő egy és ugyanazon alapon nyugodhatik csak : az általános védőkötelezettség alapján. Mi nem vehetjük fel a küzdelmet Ausztria parlamentjével, a mely egész népét viszi harczba ellenünk, azzal a zsoldos hadsereggel, a melyet a mai választói rendszer képvisel és a melyet a mindenkori kormányok vagy a mindenkori jelöltek toboroznak össze és fizetnek meg. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Intézményszerűleg kell tehát biztositanunk a választások tisztaságát, kell, hogy az állam minden polgára megbízzék a parlamentben, a melyet a magáénak tud, mert megalkotásához ő is hozzájárult. Friss vért kell eresztenünk a vezető osztályok petyhüdt ereibe, nem azért, hogy a vezetéstől leszorítsuk őket, hanem hogy képesekké tegyük feladatuk betöltésére. Mert a mai intelligenczia nagy része, t. ház, olyan, mint a Hamlet édesanyja : a kivel tegnap nászágyban volt, azt ma megöleti és a ki ma meggyilkolja hitvesét, azzal holnap uj paráznaságra lép. így tör elő elemi erővel a választói jog kérdése, nem a mi érdemünkből és nem a mi hibánkból, hanem mert kényszerűség és a viszonyok követelménye. Nem ravaszkodó, hatalomra törekvő politikusok, mesterségesen kiesztergályozott junktimja ez, hanem az erők természetes harcza az érvényesülésért. (Elénk helyeslés balfelől.) A dinasztia fokozott áldozatokat kér a maga és — elismerem — a nemzet oltalmára is. A nép jogokat, e jogok utján uj erőforrásokat kér a maga és a dinasztia érdekében. Ez a kapcsolat a véderő és a választói jog kérdése között. T. képviselőház ! A választói jogról, önállóan is, a véderővel kapcsolatban is több ízben nyilatkozott az igen tisztelt ministerelnök ur. E megismételt nyilatkozatoknak valószínűleg az volt a czéljuk, hogy világot vessenek a ministerelnök urnak állásfoglalására. Sajnosán kell megállapítanunk, hogy ez nem sikerült. Minél több volt a nyilatkozat, annál sűrűbb lett a homály. A ministerelnök urnak állásfoglalása a legutolsó nyilatkozatában csúcsosodik ki, a mikor azt mondotta, hogy ő az általános, egyenlő és nem tudom, miféle választójognak van oly hive, mint Justh Gyula. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur azután zokon vette, hogy mi e kijelentésnek nem tulajdoníthattunk komoly hitelt. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a szemrehányás egészen helytelen czimre van intézve, mert talán helyesebb volna intézni a t. túloldalhoz, és különösen gróf Tisza István t. képviselőtársamhoz. Mert hiszen ha gróf Tisza István abban a meggyőződésben volna, hogy a t. ministerelnök ur valóban olyan hive az általános és egyenlő választójognak, mint Justh Gyula, akkor aligha ülnének még egy oldalon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ez a mi kételkedésünk és óvatos tartózkodásunk a t. ministerelnök ur nyilatkozataival szemben nem a ministerelnök ur személye iránti tiszteletlenségből fakad, még csak nem is pártállásunkból folyó bizalmatlanság. A politikai előzményekben, a t. ministerelnök ur politikai helyzetében és nyilatkozatainak tartalmi kétértelműségében van meg ennek megfelelő magyarázata. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Antal Géza t. képviselőtársunk a múlt napokban bizonyos ráolvasást rendezett itt az ellenzéki pártok vezetőire, nyilván abból a régi babonából indulva ki, hogy ráolvasással el lehet űzni az ördögöt. (Ugy van I Derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás és derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Én ugy látom, hogy t. képviselőtársamnak emlékezete inkább a régibb keletekre és hosszabb lejáratokra van berendezve. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy én azokat, a miket ő mondott, kiegészítsem, nem az ellenzék, de a munkapárt vezérének egyes nyilatkozataiból, a melyekből levonjuk a következtetést, vájjon igazolt-e a mi óvatosságunk *az ő politikai kijelentéseivel szemben, vagy sem. Nem akarok részletesen foglalkozni a készfizetések tárgyában tett nyilatkozatokkal, mert