Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-271

271. országos ülés 1911 eddig csak két évig szolgált és mégis voltak altisztjei, a kik semmivel sem voltak rosszabbak, mint a közös hadseregben levők. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) A hadi megbeszéléseknél, a hadgyakorlatok alkalmával a mi honvédhuszárságunk és annak altiszti kara mindig dicséretet kapott. Nem tudom tehát felfogni, hogy mi volna az oka annak, hogy a kétéves katonai szolgálatot, ha már egyszer meg akarjuk valósítani, az egész vonalon be ne hozzuk. Ezelőtt mintegy hat-hét esztendővel, a nemzeti küzdelem elején, az országgyűlési néppárt egy 173.000 aláírással ellátott kérvényt nyújtott be az országgyűléshez, a mely még most is itt van a képviselőház irattárában. Abban a kétéves katonai szolgálati idő behozatalát követelte. Ezt azonban semmi esetre sem gondoltuk ugy, hogy az eddig két évig szolgálók ezentúl háromig szolgáljanak és hogy épen a legértékesebb elemek sújtassanak azzal, hogy tovább tartatnak vissza katonai szolgálatra. (Helyeslés balfdől.) Nem vagyok egészen biztos a felől, hogy a tervezett létszámemelés gyakorlatilag keresztülvihető lesz-e. Egyes vidékeken a sorozások alkalmával eddig is hiányzott a legénység 30—60%-a, Helyes lett volna, ha a véderő javaslat megszerkesztésekor megvárták volna a népszámlálás adatait ; ha a népszámlálás adataira várni a választói reformmal ráérnek, ráért volna a véderőj avaslat megszavazása is. A választások alkalmával nem olyan nagy szerencsétlenség, ha 2—300 szavazóval kevesebb jelenik meg az urnánál, mint a mennyit a törvényjavaslat kontemplál, de ha a sorozás alkalmával és a mozgósításnál hiányozni fog a nép, a melyre a javaslat számit, akkor a legsúlyosabb komplikáeziók fognak az országra nézve előállani. Bizonyos mértékben tervbe veszi a javaslat a póttartalékosok családtagjainak segélyezését, a rendelkezéseket azonban nem tartom elegendőknek. Németország ebben a tekintetben fényes példát statuál, a mennyiben a családfő rendes napibérének 30%-át adja a bevonuló felesége részére és 10%-át egy-egy gyermek részére, ugy hogy összesen 60%-ig emelkedhetik a segélyezés. A nélkíü, hogy ennél a kérdésnél hosszan időzném, rámutatok az intézmény nagy, szocziális jelentőségére, a mely az állam jótékony kezét érezteti a néppel, holott az úgyis legtöbbször csak súlyos kezét érzi az államnak. Epén a családi élet megbecsülése szempontjából volna ez nagyon fontos. Másik igen nagy fontosságú kérdés a tanitók helyzete az uj törvényjavaslatban. B. Solymossy Ödön : Nemzetiségi szempontból nagyon helyes ! Huszár Károly (sárvári) : Nem tudom, hogy azt a nemzetiségi gondolkodású tanítót, a kit az iskola és a képző elrontott vagy nem tudott a magyar állameszme kivéve tenni, a közös hadsereg meg fogja-e magyarosítani. (Felkiáltások a jobboldalon : A felekezeti tanítóképzők! Nem, a közös hadseregbe kerül, hanem a honvédségbe ! Zaj. Elnök csenget.) október 20-án, pénteken. 483 Méltóztassék megnevezni azt a felekezeti tanítóképzőt, mert nem méltányos valamely intézménynyel szemben az ilyen általános vád. A közbeszóló képviselő urnak, Szász Károlynak, a ki általánosságban vádolta meg a felekezeti tanítóképzőket, erkölcsi kötelessége, hogy megnevezze az illető intézetet, mert általánosságban ezt a vádat a felekezeti képzőkkel szemben nem lehet felhozni, a mit azt hiszem, a ház minden tagja tud. Sajátságos helyzetben vannak a javaslattal szemben a tanitók. Eddig minden tanitó, a ki besoroztatott, nyolezheti kiképzésre vonult be. Tudvalevő, hogy tanitókéjazőinkből 18—19 éves korukban kerülnek ki az emberek. Addig, a mig katonai szolgálatba bejutnak, kenyér nélkül, állás nélkül nem maradhatnak. Sehol sem oly nehéz, mint Magyarországon, egy állami vagy felekezeti tanítói állást megszerezni. Tudjuk, hogy a pályá. zók milyen nagy számmal jelentkeznek, ismerjük azokat a nehézségeket, a melyeknek ki vannak téve a tanitók ezeknek az állásoknak elnyerésénél. Ha már most egy tanitó elnyer valamely állami iskolai tanítói állást vagy bejut egy állásba akármelyik más iskolánál, arra az időre, a mig ő a kaszárnyába megy, egy esztendeig meg van szakítva a szolgálati ideje az illető iskolánál. A mi összes népoktatási törvényeinkben erre nézve nincs intézkedés, eo ipso következik az eddigi rendelkezések szerint, hogy az a tanitó az ő állami vagy más állását, a melyet keservesen szerzett meg, elveszti, (Ellenmondás.) vagy Id fognak nevezni egy helyettest és már most a következő esztendőben a helyettesnek újból vándorolni kell. Ez annyit jelent.t. ház, hogy a mennyi ember bejut a katonasághoz a tanitók közül, ugyanannyi ember lesz mobilizálva a tanitók között. (Felkiáltások balról: Turnus-tanítók !) Már pedig sem a katonaságnak, sem a tanítóságnak nem érdeke az, hogy ez a személyzet folyton kicseréltessék, mozgósittassék. Belevegyül ebbe egy másik szempont is és ez a tanítóságnál a családalapításnak kérdése. Akárhány szélső periférián lakó tanitó képtelen arra, hogy állásához és igényeihez mért tisztes ellátásban részesüljön. Tudom, magam láttam 1 a vidéken, hogy akárhányszor olyan korai időben alapitanak családot, a milyen korban más társadalmi rétegnél családot alapítani nem szokás. Már mostan a családalapításban annyi esztendővel hátrább lesznek tolva, a mennyi katonai szolgálatuknak megfelel, a mennyi idő alatt e szolgálati kötelezettségnek eleget tesznek. 8—900 lesz azon tanítóknak a száma, a kik ezen törvényjavaslat következtében a magyar kultúra szolgálatától állandóan el lesznek vonva. A tanitók egyéves önkéntesek lesznek önkéntelenül, a nélkül, hogy az egyéves önkéntességgel járó előnyöket is élvezhetnék. Azt hiszem, t. ház, a magyar kultúrának érdekében áll, hogy a törvényjavaslatnak ezen, a tanítóságra nézve sérelmes intézkedései módosíttassanak és maradjon meg a régi állapot vagy jjedig, ha az nem maradhatna meg, akkor olyan korrektivurn történjék, hogy a tanítóságnak egy 61*