Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-271

482 271. országos ülés 1911 október 20-án, pénteken. Huszár Károly (sárvári) : Nem jól lát a képviselő ur! Gr. Batthyány Pál: Elég, ha az elnök ott van. De a munkapártnak az elnökét nem látjuk itt. Jakabffy Elemér: Az arány megvan. Elnök : Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári): Azt látjuk a költségvetésekből, hogy öt esztendő alatt, vagyis 19

II-tői bezárólag 1915-ig hadügyi kiadásunk többlete 378 millió koronát tesz ki. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári) : Közel járunk tehát már öt esztendő múlva a 400 millióhoz. Ha ez az összeg már a végső összeg volna, akkor talán még elviselhető volna, de mikor az utolsó tiz esztendőben állandóan 10—20 millió koronával túllépték az előre megállapított katonai költségeket, ugy hogy a hadvezetőség tiz esztendő alatt a költségvetésekbe megállapított összegnél 155 millióval többet költött el, akkor fel kell tételeznünk, hogy a jövőben is ép ugy lesz és hogy az előirányzott költségek, a melyek itt a véderőtörvényj avaslatban meg vannak állapitva, a melyek tulajdonképen magában a véderőjavaslatban is többfélekép vannak megállapitva, nem lesznek elegendők a létező szükségletek íedezésére. (Ugy van! halfelől.) Erre nézve már különben tájékoztatással szolgált nekünk az uj közös hadügy minister is, a ki mindjárt első bemutatkozása alkalmával kifejtette, hogy tulajdonképen a mostani véderőj avaslat még egyáltalában nem fogja kielégíteni azokat az igényeket, a melyeket ő a hadsereggel szemben táplál. Székely Ferencz igazságiigyminister: Talán biztatni akarja ? 4| Huszár Károly (sárvári): Világért sem akarjuk biztatni, mert attól félünk, hogy az urak úgyis meg fogják szavazni. (Derültség halfelől.) Emberanyagban és költségben a legnagyobb takarékosságra van szükség a hadseregben ; egyben azonban azt hiszem én is. hogy mindnyájan egyet fogunk érteni, t, i. hogy nem szabad eltekintenünk attól, hogy a csatatérre már kiállított és fegyverbe állított katonaságot tényleg a lehető legjobb fegyverekkel kell ellátnunk, mert a mennyit megtakarítanánk vasban, ugyanannyit veszítenénk vérben, (ügy van! halfelől.) Ebben a tekintetben nemcsak a polgári pártok gondolkoznak igy, hanem Németországban még a szocziáldemokrata párt is ezt a felfogást képviselte, a mikor Noske, szocziáldemokrata párti képviselő, a berlini birodalmi gyűlésen azt mondotta : »Mi is helyeseljük a jobb és tökéletesebb felfegyverzést, mert minden népfelkelőnek a legszemélyesebb érdeke, hogy modern fegyverekkel álljon Iá a csatatérre és ne vasvillával.« Mélyen t. képviselőház ! Az aggodalmaskodás nálunk főképen onnan ered, hogy ezentúl a létszám tetemesen emelkedni fog és 40.000 embernek eddigi szolgálati idejét is meg fogják hosszabbítani, noha az egész véderőj avaslat a kétéves katonai szolgálati időre van alapítva. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőhaloldalon.) Ez a kétéves katonai szolgálat azonban tulaj donképen nem egyéb, mint fából való vaskarika. Tulajdonképen csak szemfényvesztés, (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) mert olyan fegyvernemek is, a melyek eddig csak két esztendeig szolgáltak, ezentúl három esztendeig fognak szolgáim és a népnek, a legénységnek a legkiválóbb tagjai, a kik ügyességükkel, rátermettségükkel és szorgalmukkal érdemeket szereznek arra, hogy bizonyos méltánylásban részesülj ének, a besorozottak szine-java, azok, a kik altisztekké lesznek érdemesítve, meg lesznek büntetve azzal, hogy ezen kétéves katonai szolgálat előnyeit ne élvezhessék. (Igaz ! Ugy van ! halfelől.) Jakabffy Elemér : örülnek és büszkék, hogy ott maradhatnak ! (Zaj.) B. Solymosy Ödön előadó: Ezt nem egészen jól értelmezték ; csak a kiválók lesznek alkalmazva ' Egy hang (a haloldalon): Annál rosszabb ! (Halljuk!) Huszár Károly (sárvári) : Annál nagyobb baj, t. képviselőház. Mert hiszen épen az ellenzéki oldalon emeltünk szót az ellen, hogy ne a durva embereket, a brutális embereket tegyék meg altiszteknek, hanem a legműveltebbeket, az intelligensen érző legénységet tegyék meg altiszteknek, és épen ezeket fogja érni az a büntetés, hogy az ő szolgálati idejük egy évvel több lesz, mint a többieké. Ez a józaneszű ember előtt egy prémium lesz arra, hogy az illető a katonai szabályzatokat ne tartsa meg, hogy kövessen el valami visszaélést, a melynek révén képtelenné válik arra, hogy altisztté előléptethető legyen. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Nagyon jól tudom, mélyen t. ház, hogy a katonaságnál nagy szerej^e volt a hároméves katonai szolgálatnál a praktikus katonai tudásnak a kiképzésben. Csakhogy ezt a dolgot nem szabad összetéveszteni. A ki kinn volt és látta ezt a katonai kiképzést, az kénytelen volt akárhányszor konstatálni, hogy sokkal több gondot fordítanak a parádé-marsra, mint arra, hogy a legénység jól tudjon lőni. Én láttam egy nyolez hétig tartó kiképzést, a melyen harmincz golyót sem lőttek ki az emberek ; de tapasztalásból tudom, hogy napokat és heteket fordítottak arra, hogy a parádémarsot megtanulják. (Felkiáltások a baloldalon : Igaz l ügy van !) En pedig meg vagyok győződve arról, hogy parádé-marssal nemzeteket és országokat megmenteni és megvédeni nem lehet. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) És épen azért, hogyha a katonaság kiképzésénél ezt a sok parádét el. fogjuk hagyni, a kétéves katonai kiképzés tökéletesen elégséges lesz. (Ugy van! balról.) Azt hozzák fel ellenvetésül, hogy a kétéves katonai szolgálatot a lovasságnál nem lehet behozni, mert három esztendőre van szükség ahhoz, hogy a ló és a katona összeszokjanak. De hiszen ezt az altiszti kérdésnél is felhasználhatjuk argumentumul, mert tudjuk, hogy a honvédhuszárság