Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-271
271. országos ülés 1911 október 20-án, pénteken. 481 azonban nem szabad ideiglenesnek, vagy csak látszólagosnak lennie ; nekünk tiszta bort kell öntenünk a pohárba, és a királylyal szemben is és a nemzettel szemben is mindig teljes igazságot kell szolgáltatnunk. Az olyan népképviselet pedig, a melyből a nemzeti öntudat annyira kiveszett, hogy lemondani képes a nemzeti jogok követeléséről is, csak karrikaturája az igazi népképviseletnek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A hadi készenlét nem a katonák létszámától függ egyedül, hanem függ az erkölcsi erőkön és a nemzeti erőkön kivül a nemzetnek teherviselési képességétől is. (ügy van! balfelól.) A véderőre fordított költségeket mi képviselők csak ugy szavazhatjuk meg, ha meg vagyunk arról győződve, hogy ez a költségmegszavazás vérszegénynyé nem teszi magát az államot. A hadsereg tulaj donképen nem egyéb, mint az országot védelmező kerítés. Milyen együgyű és balga volna az a gazda, ki a kerítésre többet költene, mint házának fentartására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha nekünk nemzeti kifogásaink nem volnának a véderőjavaslat ellen, a financziális aggodalmak teljesen elegendők volnának arra, hogy azt meg ne szavazzuk."* Alig néhány esztendő múlva négyszáz millió korona" körül fognak járni a katonai kiadások; ez oly horribilis nagy összeg, mely ennek a szegény^ nemzetnek a teherviselésével egyáltalában nincs arányban. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mikor Németországban tárgyaltak egy véderőj avaslatot, az ottani czentrumpárt egyik vezére ugy állította fel a kérdést a véderőj avaslattal szemben: »Können, sollen und dürfen wir uns schon im Frieden zu Grundé richten um für einen etwaigen Krieg gerüstet zu sein ?« Ez reánk is vonatkozik. Szabad-e nekünk a nemzet közgazdasági életét, társadalmi fejlődését, kulturális igényeit mind háttérbe szorítani csak azért, hogy mi a hadseregben teljesíthessük mindazokat a nagy kötelezettségeket, melyeket tulaj donképen nem a mi létfentartásunk ró erre reánk, hanem főképen és elsősorban azoknak az érdeke,' a kikkel szövetségben vagyunk. (Igaz! ügy van! a balés a szélsőbáloldalon.) Hogy mily nagy arátokat ölt a katonai költségek folytonos szaporodása, ezt szépen illusztrálja a következő adat. (Halljuk/ Halljuk/ balfelöl.) Addig, míg a földmivelésügyi tárcza nettó kiadása 21 milliót tesz ki, a közoktatási tárczáé 81 miUiót, az igazságügyi tárczáé 50 milliót, a belügyijtárczáé 75 milliót, összesen 227| milliót, 1911-ben magának a hadseregnek a költsége ezekkel szemben 249 millió koronát mutat. Ez mindenesetre aggasztó jelenség, különösen, ha szocziálpolitikai elmaradottságunkat, népjóléti intézményeink hiányát konstatáljuk, ha közegészségügyünk, iskolaügyünk rendezetlenségét látjuk, mert akkor igazán gondolkodóba kell esnünk, szabad-e nekünk olyan törvényjavaslatot megszavazni, mely a nemzet életére legszükségesebb erőket vonja el. (Helyeslés balfelól.) KÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. XI. KÖTET. Egy másik nagy német politikus, dr. Lieber, ugyanezen német véderőj avaslat tárgyalása alkalmával szintén sokalva a hadseregre fordított összegeket, azt mondotta : »Wir dürfen uns nieht zu einer Armee von Bettlern machen.« Nekünk nem arról kell gondoskodnunk, hogy koldus-nemzet legyünk fényes nagy hadsereggel, hanem hogy egy erős nemzetet erős hadsereggel védjünk meg ; az a törvényjavaslat pedig, a mely előttünk fekszik, erre egyáltalában nem alkalmas. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Különös aggodalommal nézzük azt a költségszaporulatot, melyet a magyar nemzet a haditengerészetre fordít. A magyar állam egész konstrukcziója azt mutatja, hogy a mi jövőnk nem a tengeren van, (ügy van! balfelól.) hogy ä mi érdekeink nem a tengeren vannak. Sümegi Vilmos : Ezt Széchenyi mondta ! Jakabffy Elemér: Elég okos • ember volt! Huszár Károly (sárvári) : Itt megint rá kell mutatnom arra, hogy elsősorban a mi szövetségeseinkre való tekintettel keli a haditengerészetnél ezeket a hihetetlen áldozatokat meghozni. A haditengerészet bizonyos gyarmatpolitikát tételez fel. Nekünk partvédelemre nincs szükségünk ; nálunk akkor lenne jogosultsága a haditengerészet fejlődésének, óriási csatahajók fentartásának, ha nekünk valahol a tengeren túl gyarmataink lennének és azokat kellene megvédelmeznünk. *• T. képviselőház ! A tengerészeinél felmerülő költségek egyre jobban sokasodnak. így a törvényjavaslatban 312 millió korona szerepel, a mely el van osztva öt esztendőre a következő számok szerint : 1911-re 55 millió, 1912-re 67 millió, 1913-ra 68 millió, 1914-re 68 millió, 1915-re 49 millió és 1916-ra 5 millió, vagyis összesen 312 millió. Az 1911. évre preliminált 55 millió koronából reánk a kvóta szerint 20 millió korona esik. Hozzáadva ehhez a rendes és rendkívüli költségvetésből reánk eső összeget, vagyis 24 millió koronát,' 1911-re már 44,866.000 koronát, tehát csaknem 45 milliót kell a haditengerészetre fordítani. A mikor nekünk iskoláink, közegészségügyünk, igazságszolgáltatásunk, közigazgatásunk és a belügy fejlesztése tekintetében minden szükséges intézményünk költségeinek megállapításánál úgyszólván a fogunkhoz kell vernünk minden garast, "akkor igazán aggodalmas a haditengerészet részére ilyen nagy költségek megszavazása. Ideig-óráig talán elegendő lesz az a fizetés, a melyben állami tisztviselőink, tanáraink, tanítóink, bíráink, ügyészeink, közigazgatási tisztviselőink részesülnek, de ha a drágaság a mostani mértékben még tovább fokozódik, akkor a középosztályhoz tartozó ezek a rétegek ujabb és ujabb követelésekkel fognak előállani az állammal szemben és akkor nem tudom, fenn lehet-e majd biztosan tartani államháztartásunk egyensúlyát. (Ugy van! balfelól.) Kelemen Béla : Húszan hallgatják odaát! B. Podmaniczky Endre: A saját pártjából meg nincs ott, csak Molnári 61
