Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-271

%7l. országos ülés 1911 október 20-án, pénteken. 479 magyar nemzetnek gondolkodását és érzületét. (Vgy van ! balfelől.) A hadseregnek minden államban valamennyi néposztály reprezentánzának kellene lennie ; itt azonban, sajnos t. ház, akárhány tagja van a mi tisztikarunknak, a kiket nem az az érzület és gondolat vezet, a mely a nemzetnek érzülete és gondolata. Nem akarom, t. ház, a polgári társadalom és a katonaság közti szakadékot, ürt még jobban szélesiteni, azonban itt, a mikor ezt a nagy törvényjavaslatot tárgyaljuk, a mely száz és száz millió adót követel a nép minden rétegétől, nem térhetünk napirendre azon dolgok felett sem, a melyek e kérdésben katonaság és nép között az utolsó esztendőkben Magyarországon történtek. A Bánffy-korszakban példák voltak arra, hogy a katonaságot választások alkalmával a nép akaratának, a nemzeti akaratnak meghamisítására és szabad érvényesülése ellen használták fel. (Nagy zaj.) Sümegi Vilmos: Hát most ? Galicziából hoztak katonaságot! B. Podmaniczky Endre : Igazán ? Hallatlan ! Huszár Károly (sárvári) : Tudjuk, hogy magának a parlament funkcziójának megakadályozására felhasználtatott nálunk a katonaság. Volt eset arra, hogy az egymással gazdasági versenyben, gazdasági harczban álló különböző néprétegeknek egyik másik vagy része mellett pártot fogott a katonaság. Semmi esetre sem erősitheti egy hadseregnek tekintélyét, népszerűségét a hadseregnek ily módon való felhasználása. (Vgy van ! Vgy van ! a baloldalon.) Különösen gondolkodóba kell, hogy ejtsen uralkodókat, hadvezetőségeket és kormányokat a hadseregnek, a katonaságnak ilyetén való felhasználása egy korszakban, a melyben úgyszólván vezérlő jelenség és feltűnő jellegzetes tünet a hadseregnek a forradalom mellé való pártolása. A militárizmusnak túltengése meghozta ugyanis másik oldalon azt az eredményt, a mit pl. Perzsiában, Törökországban, Portugáliában láttunk, a melyek mind ijesztő példát mutatnak minden dinasztiának és nemzetnek arra nézve, hogy a katonaságot csak a nemzetnek, a népnek, csak az országnak, osak a hazának védelmére használják fel és más czélokra a nemzet védelmi ereje ne fordittassék. (Vgy van ! Vgy van ! a baloldalon.) A népek lelkében, szivében és különösen az alsóbb néposztályoknak gondolkozásában — sajnos — egyre nagyobb mérveket ölt még a jogos és szükséges nemzeti védelemmel szemben, az alkotmányos hadsereggel szemben való ellentét és ellenszenv is. Azok a tüntetések, a melyek megismétlődtek minden egyes alkalommal, valahányszor a háborúnak csak előszelét érzik a népek, azok az utczai tüntetések Berlinben, Parisban és másutt, a melyek beleszólanak a diplomaták tárgyalásaiba, intő például szolgálnak arra, hogy mindazok, a kik súlyt helyeznek arra, hogy a hadsereg erejével szólhassanak bele az állam sorsának intézésébe, gondoskodjanak arról is, hogy a nemzet egy vágygyal, egy akarattal, egy lelkesedéssel és egy idealizmussal, egy hazafisággal legyen eltelve a hadsereggel. Olyan nagy áldozatokat hoz minden nép a hadsereg részére, hogy nem szabad a nép ezen nagy áldozatait eléggé nem méltányolni. Hiszen a személyes áldozat, a mit ki ki hoz, a ki a hadseregbe belép, az a nagy emberanyag veszteség, a mely a nemzeteket épen abban az időben vonja el a termelő munkától, a mikor tulaj donképen a legmunkabiróbbak, az az óriási veszteség, a mely az iparra nézve előáll, hogy a technikailag kiművelt iparost elvonják a munkától és igy megszakitják a technikai készséggel folytatott gyakorlatot, az az óriási veszteség, a mely a mezőgazdaságra nézve előáll, hogy öregségében az a kisgazdaember akkor nélkülözi a fiát, a mikor családi tűzhelyet az ugyan még nem alapitott, de képes arra, hogy

r öregedő apja, vagy anyja mellett a mezőgazdasági munkát azon a kisbirtokon elvégezze, az az óriási nagy erőveszteség, a mely a produktív termelő erőknek a nemzeti termeléstől való elvonásából áll: számokban és pénzanyagban tulaj donképen ki sem számitható. Moraliter is borzasztó sokat vészit különösen a perifériák népe a katonai szolgálat révén. Az, a ki belenézett a kaszárnyák belső életébe, a ki ismeri azt, a ki tisztában van és ismeri a magyar nép fiainak otthonukban, a családi tűzhelyen való felneveltetését, azt az érzületet, azt az erkölcsi felfogást, a melyet az a legény behoz magával a faluból, és összehasonlitja a városban eltöltött két-három esztendő alatt magába szedett gondolatokkal, eszmékkel és erkölcsi felfogással, annak ezt az időt az illető ember erkölcsi felfogásának lapjára feltétlenül mint veszteséget kell feljegyeznie. Jakabffy Elemér: Ez egyáltalában nem áll. Kelemen Béla: Van benne valami ! Jakabffy Elemér: Nincs! Huszár Károly (sárvári) : Lehet, t. képviselőtársam, hogy talán nem volt alkalma ezt megfigyelni, de én láttam azt a gyakorlótéren, — meg is tudnám nevezni, hogy hol — hogy az első napon, a melyen bejön a katonasághoz az a fin, a ki a legszolidabb környezetben élt azelőtt, — mert hála Istennek, magyar népünk családjainak százezreit és miihóit lehet ilyennek nevezni — olyan dolgokat hall, a melyeket sohasem hallott és végig kell szenvednie azt, hogy az Istenét, az apját, a vallását, a szüleit gyalázzák estétől reggelig. (Igaz ! Vgy van ! balfelől.) Méltóztassék csak elgondolni, hogy az az erkölcsi romlás, a mely a tekintélyek ilyen erőszakos lerombolása révén az ilyen legény szivében végbemegy, milyen óriási kárt jelent az erkölcsi közfelfogás tekintetében az egész országra nézve. Jakabffy Elemér : A katonákkal nem tanítják az Istent és a hazát tagadni! Huszár Károly (sárvári) : A hadseregben rejlő erő nemcsak a fegyverekben, nemcsak a fizikai erőben van, a melyet a hadsereg reprezentál, nemcsak vezetőinek szellemi fölényében, hanem a hadseregnél egyik lényeges alkotórész az erkölcsi