Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-270

27U. országos ülés 1911 október 19-é.n, csütörtökön. 471 Végül még egy nevezetes újdonság a javaslatban a honvédség szaporítása. El kell ismernünk, hogy a honvédségnél eddig tarthatatlan állapotok voltak. A honvéd gyalogszázadoknak mai létszáma ötven ember s az összes elkommandirozások és szabadságolások után egy honvéd gyalogszázadnál maradt 27—28 ember. Most 80 emberre emelkednék a gyalogszázadoknál a létszám, a mi csakugyan a szükséges létszámot meg is ütné. A lovasszázadoknál még rosszabb volt a helyzet. Ugyanis majdnem minden lovasszázadnál, ha veszszük, legalább is 150 ember van, a honvédségnél pedig egy századnál maradt 63 ember és körülbelül 60 ló, a miből volt 30 keretló és 30 ifjú pótló. Ennek a vége az volt, hogy az összes elkommandirozások után alig maradt egy lovasszázadnál 30 ember és 30—32 ló. A legnevezetesebb reform azonban a honvédségnél, a melyet szintén a jelen törvényjavaslat tervez, a honvédtüzérség felállítása lenne. Lehetetlen helyzet most az is, hogy épen az a honvédség, a mely az első tűzbe ment volna az ellenség ellen, ágyukkal, tüzérséggel egyáltalában nem volt ellátva. (Igaz ! Ugy van !) Nagyon jól tudjuk, hogy egy gyalogos badcsapat, vagy hadtest, a mely ha ütközetbe, háborúba menve, nem kapja meg az első fedezetet a tüzérség által, csak öngyilkosságba rohanhat, csak az ellenség gyilkos tüzébe mehet és kénytelen az embereket feláldozni a nélkül, hogy annak valami czélja is volna. (Igaz! Ugy van !) Ugy a kétéves katonai szolgálat, mint a hadsereg szaporítása természetesen emeli haderőnket, de óriási terheket is ró az országra. (Halljuk ! Halljuk l balfelől.) Lukács László pénzügyminister ur az ő nagy pénzügyi zsenialitásával fényesen kimutatta, hogy az országnak anyagi képességei megengedik a hadsereg költségeinek ily óriási szaporítását. A pénzügyminister urat azonban annyira zseniálisnak tartom, hogy, meg vagyok róla győződve, ha azt kellett volna bebizonyítania, hogy teherviselési képességünk ezeket a költségeket meg nem birja, ezt is ép olyan fényesen bizonyította volna be. (Ugy van! a bal- és a-szélsőbaloldalon.) Hiszen tekintsünk csak bele akár egy nagy pénzintézetnek, akár egy vállalatnak pénzügyi kimutatásaiba ; egészen korrektül ki lehet mutatni a részvényeseknek egy nagyon kis osztalékot, és ép olyan korrektül ki lehet mutatni egy legnagyobb osztalékot. (Ugy van ! balfelől.) A pénzügyminister ur nem számol azzal, hogy nemcsak mostan tudott s előrelátott terhekről van szó, hanem olyanokról, melyek még kimutatva nincsenek ugyan, de a melyek okvetlenül szükségesek lesznek. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Veszem először a haditengerészetet. Az osztrák-magyar hadvezetőségnek egyik legkedvesebb fixa ideája, hogy haditengerészetét oly erőssé kell fejlesztenie, hogy azzal az olasz haditengerészetet leverhesse, hogy esetleges háború esetén nemcsak a szárazföldön vethesse meg erejét Olaszországban, de a tengeren is. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Olaszország szövetségesünk !) Igen, most még szövetségesünk, de azonnal ellenségünk, a mint a viszonyok ugy kívánják. (Helyeslés balfelől.) Ha nézzük a nagyhatalmakat: Angolországot, Francziaországot, Oroszországot, Németországot, látjuk, hogy mindannyian tengerrel vannak övezve. Nekünk azonban csak egy kis öblünk van ; merő fixa ideának tartom tehát, hogy egy ilyen kis öbölnek megvédelmezése végett versenyezzünk olyan hatalmas nagy államokkal, melyeknek gyarmatai vannak, melyeknek gyarmatai bőven kárpótolják őket a haditengerészetüknek hozott áldozatokért. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nekünk gyarmataink nincsenek, és nekünk csak óriási nehézségek árán sikerül jövedelmi forrásokat teremtenünk. (Ugy van! a bal- és a. szélsőbaloldalon.) Hogy áttérjek a tüzérség kérdésére, meg kel] emlékeznem a keletázsiai háború harczászati tapasztalatairól, melyek fényesen igazolták azt, hogy a hadseregnek, ha eredményeket akar elérni, elsősorban kitűnően szervezett tüzérségre van szüksége. Hogy néhány számadatot említsek, felhozom, hogy pl. Németországnak hadtestenként, vagyis 36 bataillon után, 144 ágyuja van, Francziaország 1898. előtt hadtestenként, vagyis 32 bataillon után, 92 ágyúval rendelkezett. Ez százalékban kifejezve annyit jelent, hogy Németországban ezer emberre esett 5'68%, Francziaországban pedig 3'88%. Tudjuk azonban, hogy a franczia kamara 1908 deczember 22-én óriási lelkesedéssel mondotta ki, hogy tüzérségét olyan erőssé fogja szervezni, mint a milyen a németeké. Nézzük, hogyan állnak minálunk a dolgok. Eddig a hadtesttüzérség rendszere volt divatban, három tábori tüzérezredből és egy mozsár-ezredből állván egy-egy hadtest tüzérsége. Most szakítottak nálunk is a hadtesttüzérséggel és áttértek az osztálytüzérségre, olyanformán, hogy egy-egy hadosztály kapott egy tábori tüzérezredet és egy mozsár-divíziót, egy tábori ezrednek van 24 ágyuja, egy mozsár-divíziónak 12, s igy van egy hadosztály után 36 ágyú. Németországban, Franczjaországban ellenben 72, Oroszországban pedig 48—56 ágyú. A japán-orosz háborúban láttuk, hogy a tüzérség volt az, mely az ütközet sorsát eldöntötte, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) mert nagyon gyakran nem is került a sor arra, hogy a gyalogság ütközetbe kerüljön. Ha egy ilyen, 72 ágyúból álló tüzé'rhadosztály szembekerül a mi 36 ágyunkkal s tüzelését összpontosítja, biztos, hogy a mi kevesebb tüzérségünk el lesz hallgattatva. Jól tudja ezt hadvezetőségünk s el is van határozva, hogy a taraczkosztályokal: nálunk ezreddé emelje fel a divíziónál; akkor lerme nekünk is egy taraczkezredünk külön, s ezáltal 48 ágyunk. Ez a 48 ágyú a tapasztalat szerint nagy különbséget tesz ugyan a 72-vel szemben, de azért mi még mindig nem birnók felvenni az annyival erősebb tüzérséggel szemben a harczot.