Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-269
460 269. országos ülés 1911 október 18-án, szerdán. a Pénzügyi Közlöny olyan helyekre, a hol a postát másnap kapják, augusztus 15—16-án érkezett le. Ment ez a Pénzügyi Közlöny a pénzügyigazgatóságokhoz, községi elöljáróságokhoz és pénzügyőri szakaszokhoz, azonban a pénzügyigazgatóságnak még külön fel kellett hivni az egyes községi elöljáróságokat arra, hogy mindenkivel tudassák a pénzügyministerium e rendeletét. Tekintettel arra, hogy ezen bejelentéshez még bizonyos nyomtatványokat is kellett az illetőknek beszerezniök, a mit a pénzügyőri szakasztól szereznek be, és mivel tudvalevőleg nincs minden községben ilyen szakasz, hanem néhol 40—50 kilométerre vannak az illető szakasztól, az idő nagyon rövid volt arra, hogy az adózó polgárok e kötelezettségnek megfelelhessenek. A közzététel módja ellen is sok kifogás hangzik, mert ez olyformán történt, hogy a pénzügyminister ur rendeletét egyes községekben a községházán kifüggesztették, egyes községekben pedig kidobolták. Már most annak, a kinek a községházán dolga nem volt, avagy a dobszóra nem ügyelt, tudomása sem volt arról, hogy a szeszt, melynek birtokában volt, újólag kell megadózni és igy nagyon sokan vannak az országban, sőt talán nincs község az országban, hol eljárás ne folynék adózó polgárok ellen, nem mintha nem akarták volna a pótadót megfizetni, hanem mert nem volt tudomásuk arról, hogy a szesz pótadóval rovatik meg, és nem tudták, hogy a pénzügyminister ur körrendelete a szeszkészleteket szeptember l-ig rendelte bejelenteni. Mivel nem állt módjukban a bejelentést eszközölni, azért nem jelentették, illetve nem jelenthették be készleteiket, azt, hogy mily szeszmennyiség van birtokukban. De késleltette az eljárást az is, hogy nyomtatványokat kellett beszerezni a szeszmennyiség bejelentése végett. Arról is tudok esetet, hogy megbüntették azokat is, a Mk bejelentették ugyan a szeszmennyiséget, de nem az előirt nyomtatványokon, miután ezeket nem tudták beszerezni. Épen ezért ebben az ügyben a következő interpellácziót vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): »Interpelláczió a pénzügyminister úrhoz. Az 1911. évi XIV. t-ez. 8. szakaszának 2. bekezdése alapján minden hektoliter fok (liter) alkohol után 20 fillér pótadó fizetendő. A pénzügyminister ur rendelete értelmében ezen pótadók alá eső alkoholmennyiséget folyó évi szeptember hó 3-áig különbeni négyszerestől nyolezszoros pótadóösszeg erejéig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt a szesztulajdonosok bejelenteni tartoznak. Tekintettel arra, hogy a pénzügyministerium ez irányú Tendelete az 1911. évi augusztus hó 10-iM »Pénzügyi Közlönyében — tehát elkésve — jelent meg; tekintettel továbbá arra, hogy ezen rendelet több községben nem lett oly módon közzétéve, hogy arról a szesztulajdonosok tudomást szerezhettek volna : 1. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a már kirótt birságokat ott, a hol a rosszhiszeműség nem bizonyítható, hivatalból törölni, vagy ha ez nem volna lehetséges, a birságokat a minimumra redukálni ? 2. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intézkedni, hogy a jövőben minden változás kellő időben és módon tétessék közzé, hogy igy az adófizető polgárok a felesleges károsodástól megóvassanak ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a pénzügyminister urnak. Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): T. ház! Az utolsó időkben egyre sűrűbben ismétlődnek a fővárosi építőipar terén azok a szerencsétlenségek, melyek minden egyes alkalommal emberéletet kivannak és a munkásokat tömegesen teszik e szerencsétlenségek áldozataivá. A munkásvédő törvényhozás az egész világon a legnagyobb gondot fordítja arra, hogy épen az építőiparban, a hol a munkásnak egészsége, testi épsége és élete a legnagyobb veszétyeknek van kitéve, megfelelő szabályrendeletekkel kerülje el a szerencsétlenségeket, és a városi, az állam, az iparfelügyeleti hatóságok mindenütt a -legszigorúbban járnak el, hogy mindenféle mulasztásnak, könnyelműségnek és léhaságnak véget vessenek. Én egy ízben már szóvá tettem itt a házban ezt az ügy T et, és akkor boldogult Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister kilátásba is helyezte azt, hogy olyan intézkedéseket fog tenni, melyek alkalmasak lesznek a szerencsétlenségek minimumra való redukálására. Sajnos, elhalálozása miatt ezeket az intézkedéseket meg nem tehette, utódai pedig nem gondoskodtak a szükséges teendőkről, és tegnap óta egy ujabb borzalmas szerencsétlenséggel állunk szemben, melynek négy emberáldozata és tiz életveszélyes, úgyszólván a halálhoz közel járó nehéz sebesültje van. . Most csak rövid néhány szóval akarom megemlíteni, mik e gyakori szerencsétlenségeknek tulaj donképeni okai. A házbeomlások, az állványösszedőlések főképen onnan erednek, hogy a hatósági közegek, metyek hivatva vannak arra, hogy ellenőrizzék annak az anyagnak minőségét, melyekből építeni szoktak, melyek hivatva vannak arra, hogy ellenőrizzék, vájjon megtartják-e az építkezéseknél azokat a mérnöki előírásokat, melyek a balesetek megakadályozására alkalmasak, — mondom — ezek a hatósági közegek teljesen elhanyagolják ellenőrzési kötelességüket. Az építkezési szabályrendeletek sem felelnek meg immár a mostani építkezések követelményeinek. Ujabban ugyanis különösen a vasbetonnal való építés ölt mind nagyobb mérveket, a vasbeton pedig még kellőképen kipróbálva nincs, sem a munkavezetők, sem a munkások nem ismerik a vasbetonnak tulaj donképeni lényegét, az eljárási módokat, és igy akárhányszor ebből ered a szerencsétlenség, a mint ezt annak idején boldogult Hieronymi Károly minister ur is mondotta.
