Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-269
€ 269. országos iilés 1911 október 18-án, szerdán. 45? Jármy Béla : Csakhogy mi ezt a valódi harmóniában keressük, a valódi megértésben, nem pedig abban, a mely ugy áll oda, hogy ez a nemzet érezze azt, hogy ő megadott a koronának, megadott a közös hadseregnek mindent, a mit kivántak tőle, de cserében nem kapta meg azoknak a kétségtelen nemzeti jogainak érvényesítését, a melyeknek a hadseregben való érvényrejuttatása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a béke, a nyugalom s a harmónia helyreálljon. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi, t. ház, a kik itt, ezen az oldalon ülünk, törhetetlenül ragaszkodunk a mi nemzeti nyelvünknek és a mi nemzeti jelvényeinknek a hadseregben való érvényesítéséhez. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeknek érvényre juttatása conditio sine qua non-ja annak, hogy mi ennek a hadseregnek részére bármit is megszavazzunk. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen napról-napra érezzük a megaláztatást, hogy akkor, mikor ennek a hadseregnek olyan sokat áldozunk, a mikor mi a hadseregnek emberanyagunk javát, nemzeti vagyonunk nagyrészét odadobjuk, a mikor évi költségvetésünk egyhatodát ráköltjük erre a hadseregre, akkor mi ebben a hadseregben önálló államiságunk teljes negáczióját tapasztaljuk, és semmi nyomát nem találjuk meg annak, a mi szükséges volna ahhoz, hogy erre a hadseregre büszkén és emelt fővel rámutathassunk, hogy ez a mi hadseregünk. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbalollalon.) Egy hang (jobbfelől) : Hát kié ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A császáré !) Jármy Béla : Eltekintve attól, t. ház, hogy a hadsereg magyar nyelvéhez és nemzeti jelvényeihez kétségtelen történelmi jogunk van, (Ugy van ! balfelől.) ebeknek érvényesítése a hadseregben a hadsereg harczképességének és harczkészségének szempontjából is feltétlenül szükséges. Azt hiszem, hogy az idegen nemzeteknek a múltban véghezvitt fényes és szép haditetteit legelsősorban az indokolja, (Halljuk! Halljuk! Mozgás. Elnök csenget.) hogy az a katona, a ki lelkesedéssel és erőteljes bátorsággal állta meg a helyét a háborúban, saját nemzeti jelvényeit látta maga előtt és azt a katonát saját nemzeti nyelvén vezényelték. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a, szélsőbaloldalon.) Ha a hadgyakorlatokról szóló tudósítások végén a legfőbb hadúr nevében a hadvezetőség részéről kiadatni szokott napiparancsokat elolvasom, sohasem találok azok között egyet sem, a mely ugy szólna, hogy kitűnően viselte magát az én hadseregem és pompásan megállta helyét, de rendkívül nagy baj volt az, hogy a hadsereggel együtt működő honvédséget magyar nyelven vezényelték. (ügy van! baljelől.) Azt hiszem, hogy a honvédségnél eddig használt és a jövendőben is fentartandó magyar vezényleti nyelv egyáltalában nem akadálya annak, hogy a honvédség SÉPVH. NAPLÓ. 1910 — 1915. XI. KÖTET. sikeresen együtt működjék a német nyelven vezényelt másik hadsereggel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Be vannak osztva!) Hiszen be vannak osztva ; ha tehát eddig tudták magyar nyelven vezényelni a hadsereget a honvédséggel való együttműködés alkalmával, miért ne tudnák azt ezentúl is és miért ne tudnák ezt olyan módon és mértékben, hogy a Magyarország részéről szolgáltatott ujonczok magyar hadsereget képezzenek és magyarul vezényeltessenek az osztrák hadsereg mellett, (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) és e mellett együtt, helyesen és jól működhessenek ? Nem. hiszem, hogy a magyar ujoncz harczképességéhe?, munkabírásához és tehetségének kifejtéséhez feltétlenül szükséges az, hogy csákóján ott lássa a kétfejű sast, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem azt hiszem, hogy az a magyar ujoncz sokkal büszkébben, nagyobb erővel és kitartással fog küzdeni, ha a kétfejű sas helyett a magyar czimert látja maga előtt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindaddig, mig az a magyar fiu idegennek érzi azt a hadsereget, a melyben szolgál, ne várják, hogy lelkesedéssel és örömmel teljesítse szolgálatát. (Ugy van! balfelöl.) De hiszen a nemzeti nyelv, a nemzeti jogok érvényesítése elől az igen t. túloldal, illetve annak elődje, a néhai szabadelvű párt sem zárkózottéi, és ilyen módon jött létre annak idején az a hires kilenczes-bizottsági programm, a melyhez a korona is hozzájárult, a melyet az igen t. túloldal katonai programmjául vallott és a melynek megvalósítására a mai napig hiába várunk. E tekintetben szemünkre vetik a junktimpolitikát; szemünkre vetik azt, hogy most követeljük e nemzeti jogok érvényesítését, midőn a hadsereg részére pénz- és véráldozatot kérnek ; midőn a véderőt fejleszteni akarják. Azt hiszem, hogy ennek épen most van az ideje, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ugyan mikor kérjük mi ezen nemzeti jogok érvényesítését 1 Hiszen nem követelhetjük azt, mondjuk egy viczinális vasútról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most kell követelnünk és elérnünk nemzeti jogainknak s államiságunknak a hadseregben való elismerését és a nép teherviselési kéjjességének respektálását, és akkor mi is örömmel fogunk megszavazni e hadsereg részére mindent, a mi azt megillet és helyreáll a béke és a harmónia a nemzet és a korona között, helyreáll a valódi megértés és egyetértés. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A történelem azt tanítja, hogy valahányszor az uralkodóház és Ausztria megszorult, mindig a magyar nemzetre' appeílált (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) s a magyar hősiességhez fordult, és a magyar nemzet mindig örömmel áldozta életét és vérét az uralkodóházért és az országért. Az én őseim is ott voltak a hires »moriamur« jelenetnél, de a helyzet akkor egészen más volt, akkor a korona és magyar nemzethez mint olyanhoz fordult segítségért, nem pedig csak a magyar nép 58
