Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-269

456 %§. országos ülés Í9ÍÍ október 18-án, szerdán. 1914-ben 63 millió, 1915-ben pedig 61 millió lesz a költségvetésbe felvéve. Nem áll tehát az, t. ház, hogy 1912-ben jelentkeznek először a véderő költségei, nem áll az, hogy ez a többlet 4% milliót tenne ki, mert az igenis 51 milliót tesz ki, mint a hogy maga a t. pénzügyminister ur mondotta. Valójában ugy áll a dolog, hogy öt éven keresztül a 275 millió közös hadseregi költséghez hozzáadandó a honvédség részére az előbbeni számítás és az indokolás szerint is szükséges 156 millió és igy ezen átmeneti időszak alatt Magyarország 431 milliót fog költeni a hadseregre, a minek 5 évi átlaga évenkint 86 milliót tesz ki. A mihez, ha hozzáadjuk az eddigi évenkinti kiadást, 308 millió lesz az évenkint, a mit Magyarország a hadseregre költeni fog. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Egyébként nagy hibája e javaslatnak és az indokolásnak, hogy nem mondja meg azt, milyen lesz a helyzet 1915 után, mennyi lesz a rendes békelétszám és mennyi lesz az azzal járó költség. (Ugy van! balfelól.) Azt hiszem, ez azért történik, mert nem akarja ez a javaslat a rendidvüli súlyos terhekkel a nemzetet megijeszteni, pedig — nézetem szerint — sokkal jobb, ha nyitott szemmel megyünk sokkal súlyosabb terhek elé, mint hogyha azok majd készületlenül fognak bennünket találni. (Helyeslés balfelől.) Ha már most 308 milliót tesz ki ez a költség, a mit a hadseregre évenkint fordítani fogunk és ha vizsgáljuk, hogy ezt a költséget az ország megbirja-e, nem szabad kizárólag azt néznünk, hogy a dohányárak emelésével, szeszadó emelésével, tarifaemeléssel és más adókkal ki tudjuk-e az országból préselni ezt a pénzt, hanem vizsgálnunk kell mindazon közintézményeket, a melyekre a költségvetésben pénzt fordítunk és azoknak állapotához viszonyítva kell. áldoznunk kevesebbet, vagy többet a hadsereg részére. (Elénk helyeslés balfelől.) Ha már most nézzük azon intézményeket, a melyekre**pénzt költünk, a melyekre a költségvetésben előirányzat van, elsősorban a magyar kultúra, a kultuszköltségvetés tolul előtérbe. (Ugy mn! Ugy van! balfelől.) E tekintetben a pénzügyi expozé és az uj költségvetés szerint igen örvendetes szaporodást konstatálunk, (Ugy van! jobbfelől.) a mennyiben 17 millióval több lett beállítva a kultuszköltségvetés javára az eddiginél, ha azonban összegezzük, évenkint körülbelül csak 111 millió lesz az, a mit kulturális czélokra fordítunk a 308 millió hadügyi költséggel szemben, tehát ez a kulturális költség a hadügyi költségek egyharmadánál alig valamivel több. (ügy van! Ugy van! balfelől.) Es ez történik, t. ház, ebben az országban, nálunk, a hol nagyon, de nagyon sok gyermek még mindig nem volt beiskolázható, azért, mert nincs kellő számban iskolánk (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) ott, a hol igen rosszul fizetik néptanítóinkat, a kik úgyszólván nyomorognak, (Igaz / Ugy van! balfelől.) daczára annak, hogy az egyéves szolgálat gyöngyéletével kecsegtetjük őket. De ha egyéb intézményeinket nézzük is, t. ház, ha nézzük közegészségügyi intézményeinket, akkor is látjuk, hogy milyen kevés és elégtelen kórház van minálunk, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) mennyi betegünk van, a kit nem tudunk elhelyezni a kórházakban, milyen rosszul fizetjük a mi orvosainkat és ápolóinkat, milyen kevés orvosunk és ápolónk van nekünk, a mi oka annak, hogy ma sem tudjuk a gyermekhalandóságot kisebb perczentre szorítani, nem tudjuk kedvezőbbé tenni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Pedig ha közegészségügyi viszonyaink javulnak, ezáltal javul az emberanyag és javul a hadsereg részére szükségeltető anyag is. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Nézzük, t. ííáz, iparunkat, kereskedelmünket, gazdasági életünket. Milyen elmaradott és gyenge a mi iparunk, milyen keveset tudunk mi áldozni gyárak létesítésére és az eddigiek segélyezésére. Pedig hány ezer munkanélküli embernek adnánk ezáltal kenyeret, hány ezer embert mentenénk meg a nyomortól és a szenvedéstől ! Azután milyen rosszak, t. ház, a mi közlekedési vonalaink, milyen rosszak a mi utaink. Hiány község sir, rimánkodik, panaszkodik — hiszen ezt, azt hiszem, ebben a házban minden képviselőtársunk tapasztalhatja — az utak rosszasága miatt, és ha mi kérjük ezeknek az utaknak javítására a költségeket, mindig azt felelik, hogy nincs pénz. Eitner Zsigmond : Csak akkor csinálják az utakat, ha nagygyakorlat van valahol! Sümegi Vilmos: Ha magas látogatásra várnak ! (Zaj.) Jármy Béla: Nincs pénz, mert elköltjük a hadseregre, és ezáltal egyrészt a nemzet erőforrását a hadsereg részére merítjük ki, másrészt viszont a gazdasági életet nem emeljük, a produkálóképességet nem fokozzuk, hanem gyengitjük és satnyitjuk ezt az országot ugy, hogy nemcsak annak termelőképessége, vagyona romlik és satnyul, hanem maga az emberanyag is feltétlenül rosszabbá válik. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minden költségnek, de különösen a hadügyi költségeknek egy bizonyos természetes határa kell, hogy legyen (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) és ez a természetes határ : az ország teherviselési képessége. Ezt nekünk túllépnünk, tulhágnunk nem lehet, mert hiszen ezáltal tönkreteszszük az országot, és meglesz ugyan a parádés hadsereg, de nem lesz majd vele mit védeni. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Igen jól mondta gr. Károlyi József t. képviselőtársam annakidején, hogy koldustarisznyának nem kell Wertheim-lakat. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik nagy érv ezek mellett a javaslatok mellett a korona és a nemzet közötti harmóniának a helyreállítása, annak biztosítása. Én azt hiszem, t. ház, hogy senki sem kívánja kétségbevonni azt, hogy erre a harmóniára mi épen ugy törekszünk, mint az igen t. túloldal. Sümegi Vilmos : Bécsben nem törekszenek rá !