Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-269

269. országos ülés 1911 október 18-án, szerdán. 453 Ki fogom húzni a kezdőbetűt. (Megtörténik.) A szavazás az »Sz« betűvel kezdődik. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a szavazás megejtése. Bikádi Antal képviselő ur kivan szólni. Bikádi Antal : T. ház ! A napirend negyedik, ötödik és hatodik pontjai alatt fölvett kérvényekre vonatkozó elleninditványaimat ezennel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy az elleninditványt tevő képviselő ur ellenindit ványait visszavonta, ennek folytán ugy a szegedi polgároknak Kelemen Béla képviselő ur, mint a református kovácsházai polgároknak Vertán Etele és a nagyszalontai népgyűlésnek Justh Gyula képviselő ur által ellenjegyzet kérvényére vonatkozólag az elnöki előterjesztések fogadtattak el. Következik a napirend 7. pontja, a véderőről (írom. 276., 356. sz.) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Jármy Béla! Jármy Béla : T. képviselőház ! Mindnyájunknak, kik ezen törvényhozó testületben helyet foglalunk, elsőrendű czélunk és kötelességünk kell hogy legyen e ország és nemzet fényének, hatalmának, erejének és boldogulásának előmozditása, (Élénk helyeslés balfelöl.) és az elénk terjesztett javaslatokat abból a szempontból kell birálat alá vennünk, elvetnünk vagy törvényerőre emelnünk, hogy azok ezen czélnak megfelelnek-e vagy sem. Mi, t. ház, ezen az oldalon — a párt, melyhez tartozni szerencsém van és én magam is — ezeket a czélokát az ország teljes függetlensége és közjogi önállósága által véljük megvalósítani. (Élénk helyeslés balfelol.) Ennek a teljes függetlenségnek és közjogi önállóságnak egyik fő alkateleme, úgyszólván feltétele az önálló magyar nemzeti hadsereg, és ezt a javaslatot ennélfogva már abból a szempontból sem fogadom el, mert annak alapja nem az önálló magyar nemzeti hadsereg, nem a pragmatika szankezióban megállapított kölcsönös védelem, hanem a közös védelem és az Ausztriával közös hadsereg. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem hiszem, t. ház, hog)^ akadna itt e házban bárki, kinek lelkében végczélként a nemzeti önállóság eszméje ne élne, és igy nézetem szerint azoknak, kik az 1867-es kiegyezési törvények alapján állanak, arra kellene törekedniük, hogy azt az 18ö7-ben statuált dualizmust, az akkor létesitett intézményeket ugy törekedjenek továbbfejleszteni, hogy ezáltal ehhez a nemzeti önállósághoz közeledjenek, ne pedig attól eltávolodjanak. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat e tekintetben határozott visszaesést mutat. Nem értem tehát azt a lelkesedést, a mely annak idején e javaslatok beterjesztése alkalmával a t. túloldal részéről megnyilvánult, és nem értein azt a türelmetlenséget, melylyel az ellenzéknek e javaslat ellen inditott harczát kisérik. Szent-lványi Gyula: Türelmesen szavazunk! (Derültség és zaj balfelol.) Jármy Béla: Méltóztassanak nekem megengedni, ha azt állitom, hogy ez a lelkesedés és ez a türelmetlenség talán nem egészen őszinte, nem abból ered, mintha a t. túloldal is ezeket a javaslatokat valami kiválóknak, valami jóknak, a nemzet érdekeire előnyösöknek tartaná, ez inkább elpalástolása szerintem valaminek, a mit egy rövid szóval ugy hallottam a múltban kifejezni, hogy muszáj, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak az a kérdés, hogy vájjon muszáj-e valóban és muszáj-e annyira, mint ezt a t. túloldal mondja. (Ugy van! a baloldalon.) Két érvet szoktak felhozni a javaslat mellett annak támogatói. Az egyik az, hogy véderőnk fejlesztésére azért van szükség, hogy a külállamokkal lépést tartva, hadseregünket fejlesztve, erősek, hatalmasak legyünk, hogy nagyhatalmi állásunkban meg tudjuk magunkat védeni a külállamok részéről jövő esetleges támadások ellen. A másik nagy érv az, hogy ezeknek a javaslatoknak megszavazásához, törvényerőre emeléséhez a korona ragaszkodik és igy ezeknek törvénynyé válása szükséges a korona és a nemzet közötti harmónia megőrzése végett is. A mi ezek közül az érvek közül az elsőt illeti, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a véderő fejlesztése igenis szükséges. Szükséges, azonban csak a kellő méretek között (Ugy van! balfelol.) és e tekintetben elsősorban be kell tartanunk az egészséges progresszivitást, másodsorban pedig respektálnunk kell az ország teherbíró erejét. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezeket a szempontokat figyelembe nem]|veszszük és progresszivitás nélkül a létszámnak mintegy két harmadrészével való emelésével s a költségeknek ily nagy arányban való szaporításával egyszerre lesújtunk erre a nemzetre, nézetem szerint úgyszólván véglegesen tönkreteszszük ezt a nemzetet gazdasági erejében, teherbíró kéjjességében pedig teljesen kimerítjük. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Hajós Kálmán: A költségvetésből látjuk! Jármy Béla : A véráldozatot illetőleg Magyarország eddig a közös hadsereg részére megállapított évi 103.100 főből a népességi kulcs szerint 44.076 főnyi ujonezot szolgáltatott, ha pedig ehhez hozzáadjuk a honvédség 12.500 főnyi ujonczjutalékát, megállapíthatjuk, hogy az eddigi véderőtörvény szerint évenként összesen 56.576 embert állítottunk a rendes sorhadba. Ezzel szemben az uj véderőj avaslat a közös hadsereg részére megállapítandó uj onczj utal ékot 159.500 főre teszi, ebből Magyarországra a népességi kulcs szerint 68.187 ujoncz esik, tehát csak a közös hadseregnél 24.111 fővel több ujonezot követelnek tőlünk, a mihez hozzáadva a honvédségi törvényben kontemplált 25.000 főhöz szűk-