Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-269

454 269. országos ülés 1911 október 18-án, szerdán. séges ujabb 12.500 főnyi ujonczlétszámot, melyet a honvédség számára ezután szolgáltatnunk kell, az eddigi 56.576 ujoncz helyett ezentúl évenként 93.187 embert kellene a hadsereg részére szolgáltatnunk. Az én meggyőződésem az, hogy ezt a létszámot Magyarország az eddigi sorozási eredményekre való tekintettel is szolgáltatni nem képes, (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és igy a túlságos nagygyá előirányzott ujonczlétszám csak papiroson lesz meg. (Helyeslés balfelől.) Ez különben annál is inkább igy van, mert az egyéves önkéntesek és a mintegy ezer tanitó, a ki ezentúl egy évig fog szolgálni, a felemelt létszámban nincs benne, már pedig ezek az alkalmas anyagban szintén benfoglaltatnak és mint létszámfelettiek csökkentik az évi alkalmas anyagot, ha nem is nagy mértékben, de annyira, hogy az az anyag, mely nézetem szerint különben sem elégséges, ezekkel még kevesbedni fog. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) Ezt a nagy emberanyagveszteséget a javaslat azzal igyekszik csökkenteni, hogy behozza a kétévi szolgálatot a gyalogságnál, de nem hozza be az egész vonalon a lovasságnál, a lovastüzérségnél és a tengerészetnél, hanem fentartja az eddigi háromévi szolgálati időt a lovasságnál és a lovastüzérségnél és a négy évet a tengerészetnél s igy a közös hadseregben elvileg 49.287-en fognak szolgálni két évet, 18.900 pedig három és négy esztendőt. Ha már most összegezzük az évenként szolgáló emberanyagot, ha a gjalogsági hányadot, az évenként állandóan bennlevő katonaságot kétszer veszszük, az kitesz 98.574-et, ha a lovasságot és tüzérséget háromszor veszszük, az 4P.200, és a tengerészetet kétszer 10.000 főben, és ehhez hozzáadjuk a honvédgyalogság részére az uj javaslat alapjári szükséglendő évi 18.818 embert kétszer, tehát 37.636 főben, a lovasság és tüzérség részére szükséglendő 6582-t háromszor 18.546 főben, akkor Magyarorsiágon évenként mintegy 213.956 ember fog rendes katonai szolgálatot teljesiteni a tisztek, önkéntesek és taxiitok kivételével. (Mozgás balfelől.) Tehát legkevesebb 214.000 ember lesz Magyarországon a produktív munkától, termeléstől, gazdasági élettől állandóan elvonva, (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsöbalollalon.) és ez történik nálunk, abban az országban, a melyikről egyáltalában nem állithatjuk azt, hogy akár a kultúra, akár a gazdaság vagy ipar terén valami túlságos előhaladást mutatna, valami túlságossan magas nivón állana. ( ügy van ! a szélsöbaloldalon.) A produkáló képességű erős emberanyag állandó elvonása által, nézetem szerint, gyengülni és satnyulni fog a nemzet, gyengülni és satnyulni fog az emberanyag is, (TJgy van ! ügy van ! balfelől.) ugy hogy nemcsak a felemelt létszámot, de a végén az eddigi rendes létszámot sem fogjuk tudni kiállítani. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A javaslat különös vívmányaként állítják a kétéves szolgálatot. Azonban ez sem valami különös vívmányként, sem pedig a véderő] avaslattal járó túlságos emberanyag és anyagi terhek kellő rekompenzácziójaképen nem tekinthető. Ha megnézzük a szomszéd államokat, azokban a kétéves szolgálat úgyszólván valamennyiben be van hozva. Ez a kor szellemének, a nagyobb műveltségnek, a nagyobb intellektualitásnak a követelménye, mert az elv az, hogy a katonai szolgálat csupán annyi ideig tartson, mig annak az ujoncznak tényleges és helyes kiképzése befejeztetik, a mai intelíektualitási viszonyok közt pedig erre nézve két év teljesen elegendő. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonban ez a büszkén hirdetett kétévi szolgálat is csupán a papíron van meg. (Igaz ! Ugy van 1 balfelől.) Már a javaslat szerint is az 1915. évig kontemplált átmeneti időszakra az egész vonalon a hároméves szolgálat marad meg és, a mint azt előbb felhoztam, ugy a lovasságnál, mint a tüzérségnél és a tengerészetnél, továbbá a honvédségnél összesen 25.000-re tehető ujonczlétszám is három évet fog szolgálni, sőt a honvédlovasság, a mely eddig kétéves szolgálatot teljesített, visszaesik a hároméves szolgálatra. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én e tekintetben beszélgettem, érintkeztem honvédhuszártisztekkel, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) megkérdeztem tőlük, vájjon azt a honvédbuszársághoz besorozott évi anyagot és ujonczlétszámot nem lehetett-e eddig jól kikéjiezni két esztendő alatt, szükség van-e tehát erre a hároméves szolgálatra. Mondhatom, nem találtam azok között a tisztek között egyetlenegyet sem, a ki azt mondta volna, hogy ez alatt a kétéves szolgálati idő alatt azt a honvédlovasság részére szükséges ujonezot nem tudták volna megfelelőleg ugy kiképezni, mint a hogy a hadsereg harczkészsége és harczképessége azt megkívánja. Lovászy Márton : Mit szól hozzá az előadó ur, igy van-e ez ? (Zaj jobbfelől. Halljuk I Halljuk!) Jármy Béla : Tehát a lovasság és a tüzérség részére szükséges létszám ezentúl is három évig fog szolgálni. Ezenfelül ott vannak az altisztek, a kiket a javaslat értelmében a hadvezetőség intencziója, kívánsága és akarata szerint további harmadik évi tényleges szolgálatra is vissza lehet tartani. Épen ez az altiszti kérdés ennek a javaslatnak egyik legsötétebb jjontja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert mit jelent ez ? Azt, hogy a ki a hadseregben a tényleges szolgálat alatt jól fogja magát viselni, a ki szorgalma, munkabírása, tehetsége, igyekvése által ki fogja magát tüntetni, azt azzal fogják jutalmazni a hadseregben, hogy további harmadik esztendőre is bentartják. Jutalom helyett tchát_ büntetést kap. Én nem tudom, miképen gondolja a hadvezetőség azt, hogy akadni fog ezek mellett a szabályok mellett a mi hadseregünkben — eltekintve természetesen egyes abnormis kivételektől —- akárki, a ki az ő tényleges, kétéves szol-