Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-268
436 268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. hamar szent lesz közöttünk a békesség, mert ebben a Boszniában a mi számunkra sem gazdasági, sem politikai gyümölcsök nem kínálkoznak. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy egy nyomorult agrárbankot akartak ott a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank révén felállítani, és az osztrákok azt is megakadályozták. De most nem erről beszélek, hanem arról, hogy a történelemmel, egész multunkkal ellenkezik az, hogy a Reichslandi elmélet kedvéért meghamisítsuk egész közjogunkat. Erre én kapható nem vagyok. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De méltóztassék csak ezt a bosnyák kérdést, melyről érdemes volna nagyon sokat beszélni, néhány szempontból még figyelembe venni. Micsoda szerencsétlen ország lesz ez a Bosznia, ha ez a törvényjavaslat törvény lesz. Lesz egy ország, melynek nincsenek állampolgárai. Igaz-e, t. igazságügyi minister ur? Székely Ferencz igazságügyminister: Igaz! Polónyi Géza: Lesz egy ország, melynek lesz állampolgárság nélkül tartományi illetősége. De ez csak egyik része a dolognak, mert lesznek állampolgárai, beviszik az állampolgárság hermafroditaságát, (Derültség a, bal- és a szélsőbaloldalon.) t. i. azt mondják, hogy a magyar állampolgár, ha Boszniában tartományi illetőséget szerez, nem veszti el magyar állampolgárságát, (ügy van! balfelől.) Ugyanezt mondják az osztrákok is; ha az osztrák állampolgár Boszniában tartományi illetőséget szerez, nem veszti el osztrák állampolgárságát. Tehát egy ország, a hol a világnak összes állampolgári menekültjei találkozhatnak; lesz ott osztrák állampolgár bosnyák tartományi illetőséggel, lesz ott magyar állampolgár, bosnyák tartományi illetőséggel. Természetesen ez prejudikál annak a kérdésnek, hogy Bosznia nem tartozik Magyarországhoz, mert csak igy lehet ilyen hóbortot törvénybe iktatni. De a példáknak egész légiójával illusztrálhatnám, hogy milyen horribilis törvényhozási monstrum ilyesvalamit törvénybe iktatni. Én csak egy példát hozok fel. Lesz-e olyan szíves a t. igazságügyminister ur figyelme tárgyává tenni, ismerem, jó jogász, lehetetlen, hogy nekem igazat ne adjon, hogy ennek az állapotnak a honosság, a házassági jog és a büntetőjog szempontjából milyen borzasztó konzekvencziái lesznek? Csak egy eklatáns dolgot említek. Boszniában a mohamedán vallás elismert vallás, tehát a többnejűség törvény szerint fennálló intézmény. Egy magyar állampolgár elmegy Boszniába, ott tartományi illetőséget szerez, mohamedán lesz, megnősül, és többnejű lesz. Csuha István: Megyünk oda! (Derültség.) Polónyi Géza: Van olyan, a kinek egy is sok! (Derültség.) Elnök (esengd): A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy ezek a fejtegetések már mégis tulmennek a véderőtörvényjavaslat tárgykörén. Polónyi Géza: Benne van kérem a javaslatban. Elnök: A képviselő ur házasságjogi kérdéseket fejteget; ez nem tartozik ide. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, a 10. §-t méltóztassék kézbe venni. A 10. §. intézkedik arról a híres állampolgársági kérdésről, és nekem ad oculos demonstrálnom kell, hogy ez lehetetlen, mert a magyar állampolgár a tartományi illetőség mellett megtartja a magyar állampolgárságát, ott többnejüségbe jöhet, és magyar állampolgári minőségében itt törvényileg üldöztetni fog. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy és ugyanaz az állampolgár kétféle büntetőtörvény alá mégsem tartozhatik, ez lehetetlenség. Bocsánatot kérek a t. elnök úrtól, igazán elég mondanivalóm van, a mi a javaslatra tartozik; eszemágában sincs a tárgytól eltérni. Ott van továbbá a viszonosság kérdése. Benne van ebben a javaslatban, hogy bosnyák területen ujonezozhatnak magyar állampolgárt, osztrák állampolgárokat Magyarországon, magyar állampolgárokat Ausztriában ujonezozhatnak, és ez a viszonosság rendelettel lesz megállapítva. Tisztelettel kérdem a t. igazságügyminister urat, nem lenne-e szives engem felvilágosítani : ki fogja ezt a viszonossági szerződést megkötni Boszniával, és kivel fogja megkötni, ha szabad ilyen kérdést intéznem. (Helyeslés balfelől.) Talán a honvédelmi minister ur fogja a közös hadügyministerrel a magyar államra vonatkozó viszonossági szerződést megkötni, és ő fogja annak végrehajtását ellenőrizni ? Tisztelettel kérdem, meggondolták-e az urak ezeket a dolgokat, szabad-e és lehet-e a tőrvényhozás elé lépni ilyen törvénynyel? Meg vagyok róla győződve, hogy a képviselő urak, ha komolyan fognak ezzel a kérdéssel foglalkozni, be fogják látni, hogy a 3. §-nak idevonatkozó rendelkezése, a mely a monarchia czimzést hamis értelemben akarja alkalmazni, feltétlenül mellőzendő. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rátérek most arra a kérdésre, hogy miért nem szabad és miért nem lehet ezt a javaslatot így, a mint van, tárgyalni. (Halljuk! balfelől.) Ennek oka pedig a választójog kérdése. Nem fogok a választási törvényről beszélni, csak e kérdésnek a véderő javaslattal kapcsolatos részéről. 1906-ban, mikor a koalicziós-kormány megalakult, ö felsége és az akkor alakított kormány között egy, azóta a nemzet színe előtt fekvő megállapodás létesült. Az akkori kormány és a nemzet akkori többsége a felséges ur óhajára pihenőre terelték egy átmeneti időre a nemzeti kívánságok érvényesítése iránt fel nem adott, csak elodázott követelést. Belenyugodtunk abba, hogy Ö felsége nekünk viszontkötelezettség fejében azt az ígéretet
