Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

268. országos ülés 1911 október 17-én, kedden. 437 tette, hogy addig, míg a Választási törvény megalkotva nincs, a véderőről szóló intézkedések nem fognak tárgyaltatni. Ezt a véderőkérdést meg kell hogy előzze az általános választójogi elv alapján meghozandó választási törvény. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az én meggyőződésem szerint a nemzet mindazokat a feltételeket telj esitette, a melyeket azon alkalommal magára vállalt. Az én tudomásom szerint az angol király sohasem kért diszpenzácziót a Gladstone-nek tett Ígéretei tekintetében Disraeli-. tői. Nagy hiba volna, ha egy bármilyenféle, kifogástalan vagy kifogásolható választáson alakult többségre való hivatkozással a király nem váltaná be azoknak tett igéretét, a kik vice-versa az általuk vállalt kötelezettséget telj esitették, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ez a dolog megállapodás volt. A történelem logikája követeli ezt. Itt fekszik előttem az 1907. évi trónbeszéd, a melyet Ausztriában tartott Ö felsége. Ott megmondta, hogy a véderőreformot azért hozza most a parlament elé, mert Ausztriában is történelmi előzménye volt az általános választói jogról megalkotott törvény a véderőreforrn törvényének. Akkor azt mondta a király nemzetének : Most már nagykorúsítottalak ; a nagykorú nemzettől várom az állam számára az áldozatokat. Hát miért akarják Magyarország kiskorú nemzetétől ezeket az áldozatokat követelni, a melyeket szívesen meghozna az a nemzedék, a mely az ő jogaiban biztositva lett, ha az ő nemzeti követelései is megfelelő alakban teljesíttetnének ? (ügy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most már csak fel kell még említenem a vagyonjogi kérdés szempontját. Nem szándékozom itt nagy számokkal előállani, majd a költségrésznél pár adatot előhozok. Nem szükséges önöknek mondanom, hogy ennek a reformnak csak 1915-ig terjedő része hány milliót, hány száz miihót és az 1.915. év után következő költségekkel együtt egy milliárdnál többet tesz ki; erről rendelkezik és erről beszél. De hiszen ha kevesebbről is volna szó, szabad-e nekünk egy törvényt tárgyalnunk addig, mig a beruházások tekintetében a két állam tulajdonjogi viszonya törvényhozási utón, még pedig szerződéssel rendezve nincs í (Ügy van I a szélsőbaloldalon.) Lehet-e nekünk azt tennünk, hogy hozzájárulunk a reformhoz, a melyről nemcsak a Szterényi József által kibocsátott igen kitűnő munka kimutatja, hogy csak a részesedésünk tekintetében évenként 48 millió korona veszteség vár reánk, de ezenfelül pl. a haditengerészeti beruházásoknál és a kaszárnyák épitésénél, stb. tisztán osztrák területen olyan beruházásokat tegyünk, a melyek Magyarország államisága számára teljesen elveszett vagyon, mert méltóztatnak tudni, hogy ezek a dolgok a mai napig nincsenek törvényhozási utón rendezve. Van egy hallgatólagos kormány-megállapodás, mely a szerint osztja fel a beruházott vagyont, hogy a beruházás melyik állam területén történik. M,

r most, szabad-e ennek az állapotnak ilyen milliárd

8, * mehető beruházás tekintetében fenmaradni, a nélkül, hogy Magyarországnak a haditengerészet tekintetében és a haditengerészeti beruházások, várak és erődítések tekintetében az ő kvótája szerint őt megillető tulajdonjoga biztositva lenne; azt hiszem, t. képviselőház, ezt önök sem fogják kívánni. Már most, t. képviselőház, még mindig előzetes akadályoknál tartok. Itt csak röviden fogom megemlíteni, hogy ez a törvényjavaslat, a mint előttünk fekszik, kodinkáczionális szempontból egy valóságos monstrum, (ügy van I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Már, t. képviselőház, jeleztem, hogy ez a törvény nemcsak a véderőtörvényt tartalmazza, hanem érinti úgyszólván összes törvényeinket : a honossági törvényt, a Ludovika Akadémiai törvényt, a póttartalékosi törvényt, és azután a büntetőtörvényt, etcetera, etcetera, etcetera; annyi törvényt érint, hogy ebből azután egy olyan kodifikáczionális abrakadabra kerül ki, hogy ha a t. képviselőház előtt még alkalmam lesz majd részletesen ezt a dolgot kifejtem, bámulni fognak, hogy hogyan vállalkoznak Magyarországon igy törvényalkotásra. Méltóztassanak megnézni, hogy csak a büntetőtörvénykönyvvel mi történik itt Magyarországon. Megteszi ez a törvényjavaslat azt, hogy a büntetőtörvénykönyvnek leglényegesebb intézkedéseit, a melyek természetszerűleg nem ide, hanem a büntetőtörvénykönyvbe tartoznak, csak ugy per sundambundam módosítja, a nélkül, hogy ez az egész törvényjavaslat az igazságügyi bizottságot csak látta volna. Bakonyi Samu : Nem akarták ! Indítványoztuk ! Polónyi Géza : Tessék kezükbe venni a büntetőtörvénynek 449., 450. és következő szakaszait, és mit fognak az urak tapasztalni ? Hogy a törvényalkotásnak ez a módja oda vezetett, hogy a ma élő büntetőtörvényben egészen vigan van az idézeteknek légiója olyan törvényekből, a melyek már régen hatályon kivül vannak helyezve. Pl. még az 1868. évi XL. t.-cz.-nek a szakaszait is czitálja a büntetőtörvény, holott az már 1889-ben hatályon kivül helyeztetett. Tessék megnézni a büntetőtörvény 449. és 450. §-ait, és hasonlítsa össze a t. igazságügyminister ur az ezen törvényjavaslatban foglalt hivatkozásokkal, és akkor látni fogja, hogy Magyarországon van kétféle büntetőtörvényünk: egészen más szövegű, más diszpoziczióju, más konstitutív elemeket tartalmazó dolgok. Hát jól van, ha helyesnek tartanák általában, hogy a véderőtörvénybe vétessenek fel intézkedések, a melyek az 1867 : XII. t.-cz. 14. §-ába is ütköznek, ám legyen. De, t. ház, a kiegyezés szerint minden alattvalónak, minden honpolgárnak polgári viszonyaira vonatkozó dolgai kizárólag csak a magyar bíróság elé tartozhatnak, és igy, ha már helyesnek tartj ák egy ilyen törvényjavaslatnak itten való tárgyalását, akkor legalább gondoskodjanak egy abrogáczióról, mondják meg, hogy ez és ez a törvény, ez és ez a szakasz itt hatályon kivül van helyezve. Az azonban