Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-268
268. országos ülés 1911 Egy hang (a szélsőbaloldalon) : A Kunságban született! (Derültség.) Polónyi Géza : A hadműveleti iroda parancsnoka Metzger vezérkari ezredes, tagjai Sóos Károly alezredes, Christophori és Slameczka vezérkari őrnagyok, Pnug, Ronge, Buzek, Schilhawsky és Knaus vezérkari kapitányok, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Magyarok!) A hadgyakorlatok vendégszállás - parancsnoka Kutschera vezérkari ezredes, Hauser, Moll és Kubinyi. Itt van már egy magyar kajűtány, Hőhn Miksa, Brinzey. (Felkiáltások a jobboldalon : Magyar !) Tessék hozzászámítani. Urbansky, Krammer, Schneller, Mittenhuber és Hubka. Azután a főhadiszállás parancsnoka Grzedsicki alezredes és mellette Wandas kapitány. A vendégszállás térparancsnoka Vogt Lipót százados, a ki mellé be volt osztva Krajcsovics kapitány. Döntő birák: Krobatin Sándor, PflanzerBaltin, Dankl, Boroevic, Terstyánszky. (Felkiáltások a jobboldalon : Magyar !) Tessék, kilenczet fognak találni közöttük. Nem azt mondtam, hogy egy sincs. (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon : Paritás !) Nem azt mondtam, hogy egy sincs, de a kilenczvennégy között épen kilencz magyar nevű van. (Felkiáltások a jobboldalon : Név !) Schemna, Kiss, Ebemen, Fail-Griesler, Rohm, Gayer, Péter Ferdinánd főherczeg, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az jó magyar I) Mattanovic, Georgi, Arz, Zunac, Fekete, Martiny, Dietrich, Lehmann, Gveglia, Sckultheiss, Schay, Stürgh, Pást, Bogát, Schreitter, Liposcak, Langer, Waitzendorfer, Layronz, Szentgyörgy, Lischka, Materinga, Knezevic, Rainer, Reisner, Baar, Schreittsr, Leonhardi, Gönczy, LilienhofF, Schönberger, Matasics, Karrep, Barbini, Essler, Urbarz, Jaschke, Dani, Pomiankowski, Bekic, Molnár, Schmarda, Gerabek, Verkljan, Grallert, Stöhr, Szende, Weiss stb. stb. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Magyar emberek!) Molnár Viktor: Eitner sem magyar név, mégis magyar ember ! Polónyi Géza: Annyira mégse méltóztassék szomorúnak tartani a helyzetet, annyira ne méltóztassék, hogy ngy mondjam, korlátoltnak tartani az úgynevezett hadvezetőséget, hogy minden magyar embert eltüntessenek onnan, mert ez talán már mégis sok volna a jóból. Csak konstatálom, t. képviselőtársaim, hogy, mikor az ujonczarányszámban 42'7%-kal járulunk a hadsereghez, az osztrákok pedig 57"3%-kal é» mikor a kvótában <)6'4%-kal veszünk részt, akkor legalább is feltűnő, hogy a több mint 90 vezérkari tiszt között csupán 8—9 magyar embert találunk. Hogy azután ezek közt a magyar nevű emberek közt hány Soldatenkind van, azt nem akarom vita tárgyává tenni. Van itt egy másik adat. A napokban jelent meg a haditengerészet kitüntetettjeinek névsora. Ez az a haditengerészet, melyre tőlünk most számoktóber 17-én, kedden. 427 talán milliót követelnek áldozatul. Itt van közzétéve a névsor, s ebben összesen egyetlen egy magyar embert találtam. Itt van, méltóztassék, ezt is rendelkezésükre fogom bocsátani azoknak, kik érdeklődnek iránta. Szinte sajnálom, hogy a mélyen tisztelt honvédelmi minister ur nincs jelen, kinek személye iránt feltétlen nagy tisztelettel viseltetem, sőt ennek a véderő javaslatnak és illetve a keresztülvinni szándékolt véderőreformnak egyik poénje gyanánt azt tisztelem, hogy olyan embert szemeltek ki honvédelmi ministerré, ki egyéniségénél és lebilincselő modoránál fogva valóban mindanynyiunknak annyira kellemes és kedves, hogy szinte veszélyes. A mit mondani fogok, nem az ő személyének szól, hanem objektíve mondom a tárgy érdekében. A múltkor egy közbeszólásra azt mondta egy képviselőtársam, hogy hiszen nem a magyar királyi, hanem az osztrák császári hatalomról van itt szó. En most bizony nem fárasztom az urakat azzal, hogy légióra menő adathalmazomat itt most a képviselőháznak feltálaljam, csak egy karakterisztikus dolgot hozok fel. Itt van például a kezemben eredeti szövegben az az üdvözlő sürgöny, melyet báró Fejérváry Gézának legutóbbi kitüntetése alkalmából Vilmos császár küldött. Vilmos német császár nemrégiben megtisztelte a magyar nemzetet látogatásával, és akkor egy igen nagy lelkesedést keltett pohárköszöntőben nagyon jól meg tudta vonni a demarkácziót a tekintetben, hogy itt magyar királyság van, melynek történeti múltja is van. Mégis most, mikor Fejérvárynak gratulált, világosan mondja (olvassa) : »Der Allmächtige mögé Ihre Kräfte Ihrem Kaiser und Ihrem Vaterlande noch lange Jahre in aller Frische erhalten«. Vilmos császár nem tartozik a függetlenségi jjárt tagjai közé, de ő is azon a nézeten van, t. minister ur, hogy Fejérváry Ö felségét a császárt szolgálta és nem a magyar királyt. (Ugy van! baljelöl.) Egyik jelenségül hozom csak fel azt az egy tényt, melyre különben beszédem fonalán rá fogok térni, hogy mi elődeinknek nagyon megfontolt ellenzése daczára, magának Deák Ferencznek akarata ellenére tűrtük és tűrjük, hogy a közös hadügyministeri — most már csak »hadügyministerk — és a honvédelmi ministeri székben a katonai fegyelem alatt álló és az alatt maradó ministerek ülnek. Hiszen majd felolvasom Auffenberg hadügyminister ur nyilatkozatát, melyben egyenesen programmgyanánt hirdeti, hogy az ő számára egy törvény van : Ö felségének a császárnak akarata, az Allerhöchster Wunsch Seiner Majestät; ezek az urak tehát mint a császári akaratnak kivezényelt képviselői (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) képviselik Magyarország törvényhozásában és a delegáczióban a nemzetet. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon és jelkiáltások : Ki vannak komtnandirozva 1) Ezek után a rövid szemelvények után szeretném, nagyon szeretném, ha a t. képviselő urak 54*
