Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

426 268. országos ülés Í9íi október Ti'-én, kedden. érdekei ellen való hadsereg szervezéséről lenne sző. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De a teoretizálás teréről le akarok lépni. Maga az, hogy egy katonai szaktekintély, a »Strefíeur Militür-Zeitung«, a melynek fejtegetéseiben sok érdekes adatot találna a t. ház, megállapítja azt, hogy ez a hadsereg, a melynek szervezéséről ma szó van, az osztrák-magyar birodalomnak teljes mozgósítás esetén naponkint 20 millió korona kiadási többletet okozna : röviden összefoglalva annyit jelent, hogy 20—30 napig tartó mozgósítás esetén ez a szerencsétlen Magyarország ennek a tehertöbbletnek reá jutó része okából is vagyonilag feltétlen biztonsággal eljiusztulna. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De mikor azután ezzel szemben találkozom egy véderőreformmal, a mely azzal állit be a népképviselethez, hogy bejelenti, hogy ma már az állam biztonsága is veszélyeztetve van, akkor nekünk aggódó lelkiismeretességgel kell megvizsgálnunk, hogy vájjon, ha igaz ez az állítás, mik lehetnek az okai annak, hogy ez az állapot bekövetkezett ? Általában véve lehet-e a világon kormányzati beismerés fontosabb és egyúttal kárhoztatandóbb, mint a világ színe elé állani annak demonstrácziójával, hogy ime Magyarország és Ausztria már ott áll, hogy az államok biztonsága van veszélyeztetve ? S akkor kérdezzük hát, hogy miért? Volt rá idő, hogy ez a magyar nemzet, hogy ennek a törvényhozásnak bármelyik része megtagadta volna a szükségleteket? Nem, sohasem tagadta meg, mindig azt mondta : a. magyar nemzeti állam számára és a magyar alkotmány kereteiben, ha a fejedelmi Ígéretekkel és a szentesitett törvényekben lefektetett biztosítékokkal szemben megadja a király a nemzetnek azt, a mi a nemzeté, a nemzet is mindig megadja azt, a mi a királyé. (Igaz! Ugy van ! bal/elöl.) Szabad a történelem Ítélőszéke elé állítani egy fejedelmet, a ki azt mondja : inkább az állam biztonságát veszélyeztettem, semhogy a magyar nemzet nyelvi jogainak elismerését kihirdettem volna, semhogy elismertem volna azt, hogy a magyar állam a magyar nyelv jogaival felékesítve teljesítse hadviselési kötelességét? (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mit tehet itt az a történetíró ? Igaz-e az, t. képviselőtársaim, hogy az által, ha a hadseregnek magyar ezredeiben magyar lesz a vezérleti, vezényleti és a szolgálati nyelv, igaz-e, hogy akkor Bem lesz veszélyeztetve az állam biztonsága ? Hogy van az mégis, hogy a mikor cserébe kaphatja a király az állam és a trón biztonságát teljesen biztosító hadsereghez minden szükséges kelléket, akkor, csak azért, hogy a nemzet vágyakozása és joga ne teljesülhessen, inkább kiteszi az egész államot annak, hogy biztonságát veszélyezteti, semhogy ezt a követelést teljesítse ? (Igaz ! Ugy van I bdlfelől.) Sümegi Vilmos : Úgyis megkapja ! Polónyi Géza: Megdöbbentő kép ez. S ha visszapillantunk annak a messze múltnak, évtizedes küzdelmeknek eseményeire, méltóztassanak megengedni, hogy joggal tekintsük mi magunkat azok legitim utódainak, a kik már 1840 óta sürün fordultak országg3^ülési határozatokban, feliratokban ö felségéhez, a királyhoz azzal a tiszteletteljes kérelemmel, hogy uram, lásd, hog}^ ez a hűséges magyar nemzet, a mely történelmileg is bizonyítékát adta a trón iránti hűségének, arra kér, hogy tedd, felséges urunk, lehetővé, hogy ez a nemzet lelkesedéssel teljesíthesse a hadviselésnek nehéz terhét. Mert már Napóleon megtanította a nemzeteket arra, hogy a hadseregnek nem a menynyisége, hanem a minősége a döntő, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s hogy a hadsereg igazi hivatása és rendeltetése elsősorban erkölcsi tényezőkön nyugszik. Ezen erkölcsi tényezők között pedig első helyre kell emelni azt, hogy az a katona, a ki odamegy, tudja, hogy nem az alkotmánynak megszegésére, hanem a nemzeti állameszmének igaz védelmére került oda, s akkor büszkén, férfiasan és bátran fogja életét a haza oltárára felajánlani. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma, ha csak rövid néhány pillantást vetek az azóta lefolyt korszakra, s ha majd bonczolni fogom ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit, fájó szívvel kell konstatálnom, hogy azok az állapotok, a melyek annyi évtizeden át már is folytonos izgalomban tartották a nemzetet, azok a körülmények nem szűntek meg, sőt fájdalom, szaporodtak. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Én nem fogok most arra vállalkozni, mert ma nagyobb feladatom van, hogy a hadseregnek, a közös hadsereget értem, szelleme felől itt a t. képviselőháznak adatokat szolgáltassak, de mégis rá kell mutatnom bizonyos körülményekre, szemelvény gyanánt, azért, hogy ne méltóztassék fakcziózuskodásnak látni a mi elszántságunkat és kötelességünk hű teljesítését akkor,' a mikor azt állítjuk, hogy az a hadsereg tüntetően mellőzi a magyar nemzetet, annak minden érdekeit, és mai összetételében az a hadsereg, mély fájdalmunkra, minden lehet, csak nem magyar. Hiszen, t. képviselőház, méltóztassék csak megnézni, csak sporadikus dolgokat fogok a t. képviselőház szíves figyelmébe ajánlani, — nem is fogom a névsort felolvasni, de átadom az uraknak — méltóztassék csak egy pár jelenséget megnézni. Most volt a hadgyakorlat Ö fenségének a tiónörösnek vezetése alatt. Méltóztassék azt a névsort kezükbe venni. (Halljuk ! Halljuk ! ) Felolvassam? (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a névsort kezükbe venni, hogy micsoda vezérkar intézi Magyarország hadviselésének sorsát és mily tendencziával mellőztetnek épen a leglényegesebb pontokon a magyarok. Hát kérem, lássuk. (Halljuk ! Halljuk !) A vezérkar főnöke Conrád Ferencz. Helyettese Langer Rudolf s szárnysegéde Kundmami vezérkari kapitány.