Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

M. országos ülés 1911 jó magyar emberek vagyunk, a kik a király és a nemzet közötti békében keressük a nemzet igazi boldogulását, de csak ugy, hogy ez a nemzet magyar nemzet leket, (Élénk helyeslés balfelől.) és alkotmányához méltóan élhet tovább messze jövendőkön át. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az antimilitarizmusnak ma napirenden levő témájával szemben nekem ma is megvan az én eleven meggyőződésem. Tudom, hogy sok mindenféle kifogást lehet felhozni a hadsereg és a háború hivatása és rendeltetése ellen. Mély tisztelettel haj lom meg a füantrópiának azon megnyilatkozása előtt, a mely elvezetett a hágai konferencziáig és a mely áthatja a filantrópusoknak ma — hála az égnek — nagy táborát, hogy az emberiségnek ezt az átkát, ha nem lehet kiirtani, legalább szelídítsék és gyengítsék. De azért tanulmányaim eredményeképen arra a meggyőződésre jutottam, hogy a háború kérdése nem a filantrópia törvényei szerint, hanem a biológia törvénj^ei szerint igazodik és fájdalom, azzal kell tanulmányaim eredményét lezárnom, hogy, a mint BethmannHolweg mondta a német birodalmi gyűlésen : a mig emberek és államok lesznek, addig háború is lesz. (ügy van! a jobboldalon.) Már most, t. képviselőház, ezen vezérelvből kiindulva, hozzáteszem ehhez még azt, hogy a hadsereget magát sohasem tekintettem czélnak, különösen nem a magyar királyi feladatokkal meg nem férő, idegen birodalmi érdekek szolgálatában álló czélnak, hanem tekintettem mindig és tekintem most is eszköznek és pedig a nemzeti állam területi és alkotmányjogi élete biztosításának eszközéül. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha, t. képviselőház, ez a nemzedék, a mely most kezeli ezt a kérdést, megtagadja a hadseregtől azt, hogy a nemzeti állameszmének szolgálatába álljon, ha megtagadja ez a nemzedék azt, hogy az államnak magának létalapját képező jellegzetes főkivánságát, a nyelvet respektálja a hadsereg, akkor én nagyon félek tőle, hogy ez a nemzedék maga fogja bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy azon propagandának van igaza, a mely nem a nemzeti államoknak, hanem az internaczionalis szoczializmusnak elveivel kivánja diadalra juttatni eszméit és igy akarja az emberiséget boldogítani. En nagyon kérem a túloldalon ülő t. képviselőtársaim közül azokat a kérjviselőket, a kik tudom, hogy legalább ebben a kérdésben szívben és lélekben együtt éreznek azokkal, a kik a magyar nemzeti állam eszméjét akarják e nagy reformok tekintetében is szolgálni, gondolják meg, hogy ha e nemzedék maga bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ez a parlament és annak mai összetétele nem képes vagy nem akarja a nemzeti államnak legfőbb czélját: a nyelvét megvédelmezni, akkor nem szolgáltatja-e ki magát annak a propagandának, a melyet pedig mindnyájan elkárhoztatunk ? A hadsereg tekintetében, t. képviselőház, a nemzetnek természetszerűleg védelmi kötelezettségei vannak. Általában véve nem tartom az állam feladatának támadási háború czéljából szervezni KÉPYH. NAPLÓ 1910—1915. XI. KÖTET. október 17-én, kedden. 425 hadsereget. Ez megtörténhetik a történelmi alakulatoknak véletlenje okából, de ezzel a czélzattal, hogy támadó háborút akarok viselni, hadsereget szervezni nem szabad. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Már most a védelmi hadseregi feladatoknak meggyőződésem szerint csak egy, ületőleg két határa van, nevezetesen az, hogy a nemzetnek vér- és vagyonboli teherviselési képességéhez simuljon, mert ellenesetben, ha akár az egyik, akár a másik téren olyan hadsereget alkotunk, a mely a nemzetet vérében ugy fogyasztja meg, hogy az társadalmi egész rendszerét átalakítja, és az elcsenevészesedésnek teszi ki, vagy ha vagyoni tönk szélére juttatja, akkor a háborúnál is rosszabb czélt szolgálunk, (ügy van ! balfelől.) mert azt érjük el, hogy a mi a háború veszélye által csak talán fenyegetné a nemzetet, a fegyveres békének elviselhetetlen terheiben biztosan éri utói : a vagyoni tönk és a nemzeti állam teljes csődbejutása. (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a feladatoknak szolgálatába kell állnia magának a hadseregnek is. Nekünk azonban, t. kéjjviselőház, a nemzetek és államok között egy különleges feladatunk is van. Mi nem egy állam számára, hanem a mi, nézetem szerint nem szerencsés közjogi helyzetünknél fogva két állam számára kell hogy a hadsereg berendezéseiről gondoskodjunk, még pedig két olyan állam számára, a melyeknek heterogén érdekei, a melyeknek nem egyöntetű geográfiai helyzete okából is más és más érdekei követelnek kielégítést. Hiszen csak egyre utalok, és ez a gyarmatpolitika kérdése, a mely, ugy látszik, bizonyos vonzó erővel bir. A gyarmatpolitikára való hadseregberendezkedés csak annak az államnak lehet feladata, a mely az ő termelési többleteinek elhelyezésére, vagy az ő élelmezésének nagyobb biztonságára keres más területeket. De ezen a téren Ausztria és Magyarország érdekei annyira heterogének (ügy van I a szélsőbaloldalon.) és annyira nem egységesek, hogj^, fájdalom, kizárólag csak Ausztriának áll érdekében az ipartermékei számára nagyobb piaczoknak szerzése, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és másrészt az iparállammal természetszerűleg együttjáró annak a törekvésnek kielégítése, hogy saját iparosmunkásait olcsó élelmezéssel tudja ellátni. Hiszen, hogy csak a most folyó tárgyalásokra utaljak, Ausztriának van egy nyíltan bevallott törekvése az argentínai hus biztosítása czéljából, sőt vannak röpködő hírek, a melynek Argentínával szemben Ausztriának más czélzatokat is tulajdonítanak. De lehet-e az érdeke Magyarországnak, hogy, teszem azt, csak ilyen czélok okából egy haditengerészet mérhetetlen kifejlesztéséhez hozzájáruljon és igy saját exisztencziáját tönkretegye? Ugyebár, nem, t. ház? Ennek folytán nekünk, a kik a magyar terület számára akarunk gondoskodni a hadseregről, eleven érzékkel kell bírnunk az iránt, hogy a magyar nemzet érdekei ellen szervezett hadsereg legalább anyagilag ne tegye tönkre azt a nemzedéket és azt a nemzetet, a melynek 54