Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-268

424 %&. országos ülés Í9Ü Elnök : Lovászy Márton képviselő ur a napirend 2. és 3. pontja alatt felsorolt kérvényekre vonatkozó elleninditványait visszavonván, a névszerinti szavazás szüksége mind a két kérvényre vonatkozólag elesik, és e szerint kijelentem, hogy a ház az elnöki javaslat elfogadásával Mezőkovácsháza község polgárságának kérvényét, mint a véderőjavaslattal összefüggőt, a ház asztalára letétetni, egyúttal kinyomatni és szétosztatni rendeli, egyéb részeiben pedig tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottsághoz utasitja; Győr vármegye közönségének feliratára nézve pedig a ház az elnöki javaslatnak megfelelőleg azt határozza, hogy a felirat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottsághoz utasíttassák. A napirend értelmében következik a névszerinti szavazás Kiskőrös község polgársága népgyülésének Múzsa Gyula képviselő ur által ellenjegyzett kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztés és Jaczkó Pál képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett. Azonban jelentenem kell a t. háznak, hogy Jaczkó Pál képviselő ur hozzám intézett levelében közli, hogy a mai napirendre kitűzött és a napirend 4., 5., 6., 7. és 8. pontjaira vonatkozó elleninditványait visszavonja. Ennélfogva a névszerint szavazás szüksége ezen kérvényre valamint az 5., 6., 7. és 8. pontok alatti kérvényekre vonatkozólag elesik, s kimondhatom, hogy Kiskőrös község polgársága népgyiilésének kérvénye mint a véderő javaslattal összefüggő ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni s a véderőj avaslattal való együttes tárgyalás czéljából a ház asztalára letétetik, többi részeire nézve pedig a kérvényi bizottsághoz utasittattik. Bihar vármegye közönségének felirata, Sáros vármegye közönségének felirata, továbbá a margittai választókerület polgárságának kérvénye és Budapesten, a Martinovics-utczában tartott népgyűlésnek kérvénye előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Hátra van még a napirend értelmében a névszerinti szavazás Nógrád vármegye közönségének feliratára vonatkozó elnöki előterjesztés és Sümegi Vilmos képviselő urnak ezzel szemben beadott elleninditványa felett. Sümegi Vilmos: T. ház! A Nógrád vármegye közönségének feliratára vonatkozó elnöki előterjesztéssel szemben tett indítványomat ezennel visszavonom, úgyszintén a napirend 10. pontja alatt felvett és Győr város közönségének feliratára vonatkozó elnöki előterjesztéssel szemben tett indítványomat is visszavonom. Elnök : A képviselő ur indítványait visszavonván, a névszerinti szavazások szüksége elesik és kimondhatom, hogy a ház ugy Nógrád vármegye közönségének feliratát, mint Győr város közönségének feliratát előzetes- tárgyalás és jelentéstétel végett az elnöki javaslatnak megfelelően a kérvényi bizottsághoz utasitja. Most következik a napirend 11. pontja, a véderőjavaslat feletti (írom. 276., 356. sz.) általános, vita folytatása. október 17-én, kedden. Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza (Mozgás. Halljuk! Halljuk!): T. ház ! Nehéz szívvel, borongó lélekkel fogok feladatom megoldásához. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy néhány pillanatot az emlékezésnek szentelhessek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az a küzdelem, a mely az előttünk levő véderőj avaslattal kapcsolatban a nemzet és királya között folyik, nem mai keletű ; vissza kell nyúlnunk a múlt századnak kellő közepébe. Ez a küzdelem attól a pillanattól fogva kezdődött, mikor a nemzetnek, a magyar államnak nyelve először törvénybe iktattatott. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Azóta a nagy véderővita alatt közzétett hirlapirodalmi és irodalmi termékeknek egész halmaza igazolja, az önök táborából megirt emlékiratok is, hogy hosszú évtizedek pihenőre terelték a nemzet vágyakozását, Ö felségének az akkor uralkodott királynak, a nemzet szine előtt hol a nádorispán, hol az országbíró, hol a királyi személynök által tett Ígéretei okából. Évtizedek igazolták, hogy ezek az Ígéretek mély fájdalmunkra beváltatlanok maradtak. A legutolsó küzdelem, illetőleg a küzdelem mai alakja az 1889. évre nyúlik vissza. És ha végigtekintek a ma küzdő sorokon, azt látom, hogy abból a gárdából, abból a szűkebb értelemben vett törzskarból, a mely akkor a nemzetnek élő lelkiismeretét lázba hozta és egy jobb jövendőnek vágyakozása felé terelte, úgyszólván magam állok itt a képviselőházban, (Mozgás balfelől. Derültség jobbról.) mert annak a küzdelemnek igazi tényezői, kimagasló alakjai, — hogy csak néhányat említsek — Beöthy Ákos, Bartha Miklós, báró Kaas Ivor, Ugron Gábor, a kik akkoriban élén álltak az u. n. obstrukcziós harcznak, elköltöztek. Attól félek, hogy velük temetkezett a nemzetnek igen sok jogos reménysége is. De csak azért említem fel ezt, hogy nekem magamnak. a ki az akkori — mondjuk — obstrukczionális harczokban részt vettem, valószínüleg utolszor kínálkozik alkalmam, hogy a véderő kérdéséhez hozzászólhassak és azért elhunyt barátaim emlékének, de magamnak is tartozom azzal, hogy ezeknek a harczoknak okait itt a t. képviselőház előtt elmondjam. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Vezetett minket — pedig nem is tartoztunk egy párt keretébe — az a gondolat, hogy végrevalahára elérkezettazidejeannak,hogy ahosszu tűrés jutalma gyanánt ez a nemzet gazdasági és nemzeti eszményei terén előbbre menjen, és magának a népcsaládok keretében biztosítsa azt a helyet, a mely ezt a jobb sorsra érdemes magyar nemzetet már régen megillette. (Ugy van ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Fájdalmas csalódás volt a jutalom. Pedig sem barátaim, sem én sem nem voltunk, sem nem vagyunk antimilitáristák, de nem voltunk dinasztia-ellenesek sem, nem hódoltunk semmiféle köztársasági és egyéb ityen világfelforgató elméleteknek. Azt hittük, — és ezt akartuk bebizonyítani, — hogy a. királyhűségben felnevelkedett