Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

358 260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. hogy itt a ház szine előtt helyreigazítsa ezen híreket, és nyíltan kifejtenie álláspontját, hogy ne legyen kétség az iránt, vájjon e kérdésben is Tomasicsnak a ministerelnök ur-e a mestere és ő vezeti-e? Még csak egy megjegyzést. A ministerelnök ur volt szíves Tomasics azon működéséről szólani, a midőn a báni méltóságot elfoglalta, és ezzel kapcsolatban megemlítette azt a bizonyos kérdést, és maga helyesen ugy fejezte ki magát, hogy itt bizonyos fejlesztési theoria érvényesült a kiegyezéssel szemben. Talán nem méltóztattak észrevenni, hogy e kifejezésben mi van és nem méltóztatnak tudni, hogy mire ez horvát nyelvre lefordítva Horvátországba lekerül, mit jelent. Tudniillik az összes horvát pártok állandóan ezt hangoztatják kifelé, nyíltan, hogy ők a kiegyezést fejleszteni kívánják, természetesen a maguk szájok ize szerint, és így a szerencsétlen horvátországi sajtóviszonyok folytán ez már olyanképen kerülne a lapokba, hogy ime tehát a ministerelnök ur e fejlesztési teóriáknak is igazat ad és kedvez. Székely Ferencz igazságiigyminister: Hogy lehet ezt mondani?! Hiszen épen az ellenkezőt mondta. (Zaj.) Polónyi Dezső : Nagyon fogok örvendeni, ha helyreigazit a ministerelnök ur, de én igy értettem. A mi azonban a választójogi reformot illeti, azt hiszem, a ministerelnök urnak ebben a tekintetben sem volt egészen szerencsés a felszólalása, (Zaj jobbfelöl.) mert azon választójog Horvátországban, Tomasics urnak a Saborban mondott szavai szerint, azért volt szükséges abban a formában, a mint behozatott, mert az öregbiti a horvát nemzet ellentálló képességét a magyarsággal szemben. (Zaj jobbfelöl.) Véletlen folytán épen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Tomasics indokolásából ezeket a szavakat regisztrálhatom. 0 tehát a választői jogot és a választói reformot is főleg azért forszírozta Horvátországban, hogy az ország ellenálló képességét növelje a magyarsággal szemben. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Sohasem mondta! Egy szót sem mondott ilyent! Polónyi Dezső: Bocsánatot kérek, t. ministerelnök ur, én nem tudom, (Nagy zaj a jobboldalon.) de mindenesetre adatból vettem állításomat, s a mennyiben rákerül a sor, módom lesz azt produkálni. Egyelőre azonban méltóztassék megengedni nekem azt, hogy a midőn én egy határozott állítást produkálok, akkor az erősebbnek veendő addig, a mig ezzel szemben a mimsterelnök ur csak egy nemleges kijelentést tett. (Zaj és derültség a jobboldalon. Igás! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ez igy van, mert hiszen a ministerelnök ur teljes jóhiszeműséggel állíthatja, hogy a választójogi törvény tárgyalásakor 15 napon keresztül nem mondotta ezt a bán, de talán épen arról a félperczről, vagy egy perczről nincs tudomása, a mikor ezt mondotta. (Nagy zaj a jobboldalon.) Jogászok között ez a kérdés nem szokott vitás lenni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) En csak annak illusztrálására hoztam ezt fel, hogy téved a ministerelnök ur, a mikor azt hiszi, hogy egyetlen olyan cselekedetét is tudja itt az.,ország szine előtt bemutatni a bánnak, a melyik arra vallana, hogy Tomasics valóban őszinte unionista politikát -követ. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyáltalában, t. ház,, én nem tudom, miért akarunk mi ebben a tekintetben hipokritáskodni? (Zaj a jobboldalon.) Miért gondoljuk a mai viszonyok között, a mikor épen a ministerelnök ur válaszából látjuk, hogy úgyszólván teljes lehetetlenség ma egy tiszta unionista pártot megcsinálni, hogy épen Tomasics bán, a ki minden alkalommal az ellenkező mellett angazsálta magát, volna az a bizonyos utolsó mohikán, a ki az unionista eszméket Horvátországban megmenti? (Igaz! Ugy van! balfelől.) Befejezem felszólalásomat (Éljenzés jobbfelöl.) azzal, hogy a ministerelnök ur válaszát sajnálattal nem vehetem tudomásul, mert egyetlenegy tényállásomat meg nem czáfolta, hanem részben kitért az azokra való válaszadástól, részben pedig meg nem felelő indokolást használt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Hogy t. képviselőtársam kívánságának eleget tegyek, mindenek-, előtt arra a kérdésre válaszolok, vájjon hajlandó vagyok-e a szükséges utasítást kiadni a Pesti Hírlap ellen megindítandó bűnper érdekében, igen vagy nem. Erre vonatkozólag azon indokolásra való hivatkozással, a melyet előhoztam Mezőssy Béla t. képviselőtársam interpellácziójára adott válaszomban, van szerencsém kijelenteni, hogy mivel ezt megokoltnak nem látom, ennek következtében ezt a lépést nem is teszem meg. (Zaj balfelöl.) A másik észrevételem a következő: A t. képviselő ur azt akarja bizonyítani, hogy mivel Zágrábban összegyűlt, mondjuk: hat képviselő s elhatározták, hogy klubbot fognak csinálni és abból lesz egy nagy társaság, lesz egy kongreszszus és nem tudom még mi minden a világon, — hát ez mind lehet. Nem is veszem tagadásba, hogy megtörtént; hogyne, hiszen valószínű, sőt bizonyos is, hogy megtörtént. De ebből még semmi sem következik. Polónyi Géza: Akkor is igaz! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Azt elhiszem, hogy talán ismét össze fognak jönni azok az urak egy hotel-szobában; [hanem merjenek azok az urak az utczára kijönni, akkor majd megtalálja őket a horvát hatóság, még pedig az 1870: X. t.-czikk alapján. (Mos-