Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

260. országos ülés 1911 október 3-áa, kedden. 359 gás balfelől) Attól tehát ne féljünk. De azok az urak nem mennek ki nyíltan az utczára, hanem csak hotel-szobákban szoktak gyülekezni. (Élénk derültség a jobbóldalon.) Hogy pedig titkos rendőrökkel rontsunk reájuk, (Halljuk! Hall juh! jobbfelöl.) vagy kihallgassuk, hogy mit beszélnek, ez lehet talán Oroszországba való, de nem Magyarországba. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ilyenre nem adjuk oda magunkat. De azért, mert ők összejönnek, más tisztességes j)olitikust azzal gyanúsítani, hogy ő is odatartozik, ez, bocsánatot kérek, nem logika, ez lehetetlen okoskodás. A mi Tomasics Miklós bánt illeti, ugyan kérem, azt akarják talán, hogy mindennap folytonosan beverjék az ablakait azért, hogy Polónyi Dezső t. képviselőtársam meg legyen győződve arról, hogy ő magyar érzelmű ? (Elénk derültség a jobboldalon.) Mert talán csak akkor hinne neki. Pedig a mióta politikus dr. Tomasics, bizony sokszor beverték az ablakait azért, mert nem olyan politikát követett, a mely az utczának és a jogpártnak tetszett volna. Hiszen épen a jogpárttal van a legnagyobb ellentétben, a mi természetes, mert ők kifogásolják a kiegyezést, tagadják annak törvényességét és egyáltalán fennállását. Tomasics doktor nem mai gyerek, hanem olyan egyén, a ki már 20 vagy több év óta van benne a politikában ; ő következetes politikus volt egész életében; lehet, hogy helyes, lehet hogy téves politikát követett, de következetes volt mindig és épen ezért az egész horvát ellenzéki politika benne látja legnagyobb ellenségét, (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) épen azért támadják is; őt akarják az útból eltenni, mert nekik ő a legalkalmatlanabb. (Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt szükségesnek tartottam elmondani. Kijelentem még a magam részéről, hogy, ha t. képviselőtársamnak nem elég az, ha én azt állítom, hogy dr. Tomasics soha semmiféle trialisztikus politikát nemcsak, hogy nem csinál, de nem is támogathat, — hát mivel azt méltóztatik mondani, hogy ő engem tekint vezérének — bizony én sem követek ilyen politikát. (Elénk derültség a jobboldalon.) Higyje el a t. képviselő ur, ez volna utolsó gondolatom, de nemcsak az enyém, hanem minden tisztességes horváté is, (Elénk helyeslés a szélsbbaloHalon.) mert igen jól tudják, hogy abban a trializmusban elmerülne Horvátország. Polónyi Géza: Akkor cselekedni kell ilyen irányban! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Majd rá fognak ők a helyes útra térni. (Halljuk! Halljuk!) Igen sokszor játszottak Horvátországban politikai jelszavakkal. Volt azoknak ilyen, olyan és harmadik czimük is, de mikor azután a realitásra került a sor, megtalálták az igazi helyes utat, a melyen mindig visszatértek a históriai alapra. Ebben bízom én ma is. Ha ma a viszonyok nem látszanak is kedvezőknek az unionizmusra nézve, de el fog jönni erre is az idő ismét, (Ugy van ! jobbfelöl.) mert Horvátországban is érzik, hogy ez az egyetlen helyes politika. Ennek szolgálatában állunk mi. És a mig ennek szolgálatában látom azokat, a kik hivatva vannak ott ma politikát csinálni, testestüllelkestül fogom őket segíteni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A mi a t. képviselő urnak azt a megjegyzését illeti, hogy én a választói joggal szemben bizonyos fejlesztési teóriát hoztam fel, talán nem méltóztatott jól hallani, a mit mondottam. Én azt mondtam, hogy azzal a párttal, a melylyel annak idején bizonyos viszonyba lépett a bán, sikerült az együttműködést is fentartani és egy választójogi törvényt is megalkotni. De minthogy ez a párt maga mindig bizonyos fejlesztési teória alapján állott, az ő együttműködésük nem lehetett tartós és félesztendő múlva teljesen meg is szűnt. Tehát épen az ellenkezője áll annak, a mit a t. képviselő ur — talán félreértés alapján — szavaimból kimagyarázott. Sem azért volt a párttal összeköttetésben a bán, mert a fejlesztési teóxüára alapította politikáját, hanem ellenkezőleg, reményiette azt, hogy erről az útról el tudja őket téríteni és midőn ez nem sikerült, akkor feloszlatta a horvát országgyűlést, hogy uj pártot alakítson. Ebből azt a konzekvencziát akarni levonni, hogy a horvát bán is a fejlesztési teóriára alapítja Horvátország és Magyarország közös jmlitikáját, egészen téves. S ha a t, képviselő ur nem értette meg, talán bennem volt a hiba, hogy nem jól fejeztem ki magamat. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem!) Azonban ez egészen igy van, a hogy most voltam bátor előadni. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Azt hiszem, mindnyájunknak csak megnyugvására szolgálhat,, ha e politika terén Horvátország és Magyarország együttes politikája érdekében sikerülni fog az, a mit mindnyájan óhajtunk. Lehet, hogy tévedünk, mert hiszen azok, a kik az életben szerepelnek, nincsenek azon lehetőségtől elzárva, hogy egyszer-másszor talán ne tévedjenek. Én az uraknak, a kik interpelláczió alakjában ily erős támadással éltek nemcsak a bánnal, hanem velem szemben is, korántsem imputálok rossz szándékot. De nyíltan kimondom, hogy e tekintetben talán annyiban állok felül az urakon, hogy én ismerem a helyzetet, és bocsánatot kérek, az urak nem ismerik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ebből folyólag nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy miután az uraknak nem volt alkalmuk ottan az életbe mélyebben belátni, legyenek óvatosabbak. Ez az egyetlen kérelmem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni.