Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-260
260. országos ülés 1911 nyeit és pedig hosszú időn át megjelent különböző közleményeit állítottam a képviselőház elé. Már most ezen ujságczikkből konstatáltam, hogy Horvátországban több párt van, a melyek ilyen államellenes tendencziákat tűztek ki programmjukul. Czitáltam büntetőtörvénykönyvünk idevonatkozó szakaszait is, czitáltam ugyancsak a bánnak saját személyében tett nyilatkozatait, a melyek fedni látszanak e programmpontokat, illetőleg e programm tekintetében olyan nyilatkozatokat, a melyek a bán félhivatalos lapjában jelentek meg és általa meg nem czáfoltattak. Mindenesetre bizonyos, hogy Tomasics Miklós bán Magyarországban azt a látszatot kelti, hogy ő azonosítja magát ezen programmpontokkal, mert velük együtt dolgozik, ott van akár Frank, akár Bauer, akár Supiló. Nem kell egyebet nézni, mikor a dunaparti jelenet után üdvözlésére siettek, hogy kik voltak üdvözlői közt, s azután rögtön megtaláljuk a társaságát. En azonban itt ujságczikkek előadása nyomán olyan hírekről számoltam he, hogy a horvát pártok először egyesültek egy jogpártban, s azután az osztrák horvátok és szlovének külön egyesületet alkottak és e két egyesülés a boszniai-herczegovinai és dalmát képviselőkkel együtt egy közös klubbot csinált, a mely felváltva ülésezik Laibacbban, Zágrábban, Sarajevóban és Dalmácziában, hogy ez kiküldött a maga kebeléből egy állandó választmányt, a melynek határozatainak alá az összes képviselők alávetették magukat, ugy hogy nyilvánosan még csak nyilatkozatot sem szabad tenniök. Egész bizonyos tehát, hogy itt illetéktelen hatalmak működnek és nyúlnak bele az állam gépezetébe. Egészen bizonyos, hogy ez a trialista parlament, — mert így lehet nevezni — irányítja ugy a horvát, mint a dalmát képviselőket, valamint a bosznia-herczegovinai képviselőket is. Már most azt méltóztatik mondani, hogy ez még nem is alakult meg, s hogy alapszabályai nincsenek jóváhagyva? Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, büntetőtörvénykönyv szerint nem kritériuma a szövetkezet megalakulásának az, hogy alapszabályai legyenek. (Zaj. Elnök csenget.) Másodszor azonban, mikor megalakultak, csak természetes dolog, hogy nem először csináltak alapszabályt, hanem azután dolgoztak ki u. n. statútumokat. Mindjárt leszek bátor produkálni a ministerelnök urnak, hogy ezek jelenleg vannak kidől és a választmány elé vannak terjesztve. A mint látom, méltóztatik tudni, hogy ki vannak nyomatva és az egyes választmányi tagoknak rendelkezésére bocsátva, ugy hogy az október 4-iki gyűlésen le legyenek tárgyalhatók és felsőbb jóváhagyás alá terjeszthetők. Ez október 4-én lesz, tisztelettel bejelentem előre is, ekkorára halasztatott, a mi azért jellegzetes, mert az osztrák reichsrathi képviselőknek, gondolom, ötödikére vagy hatodikára kell Bécsben lenniök a Eeichsrath megnyitásán, október 3-án, kedden. 357 tehát, nehogy kétszer kelljen a hosszú utat megtenniük, Dalmácziából jövet útközben megállanak Zágrábban és útközben alkotják meg statútumaikat. Vagy igazak ezek a hirek, vagy nem. A magam részéről nagyon örvendeni fogok, ha a ministerelnök ur fog találni módot és eszközt arra, hogy ezen hirek valótlanságát előttünk produkálja. Egyelőre azonban ugy állanak ezek a dolgok, mint valók. A mennyiben valók, akkor méltóztassanak megengedni, az általam levont konzekvencziák is valók, hogy t. i. nem szabad és nem lehet megtűrni, hogy egy politikai klubban, külföldiekkel összeszövetkezve, államellenes tendencziákat hirdetve dolgozzanak együtt, és mindezt oly módon és oly körülmények között, a melyek alaposan engedik sejtetni, hogy Tomasics bánnak — hogy tovább ne menjek — legalább is jóindulatú elnézésével találkozik ez. Már most, feltéve azt, hogy az ő legközvetlenebb környezetében lévő emberek neki elfelejtenek ezen legfontosabb momentumról referálni, azonban méltóztassanak nekem megengedni, ő közjogi méltóságot visel, a melynek a magyar állammal szemben is vannak kötelességei. Hiszen ha csak egy passzív magatartást is tanusit ilyen állásfoglalással szemben, már ez maga olyan politikai bűnnek minősítendő, a mely mellett őt állásában egy pillanatig sem volna szabad megtűrni. (Ugy van l Ugy van! halfelöl.) És most ideáll a ministerelnök ur és az általam előadott dolgokat a régi modorban lekicsinyli és eldiskurálja és elkedélyeskedi. Szmrecsányi György: Ez így van! Polónyi Dezső: Bocsánatot kérek, több ízben és határozottan ráutaltam e jelenségre. Látom, hogy ott mi történik. Kifejtettem miben áll a trialista jDrogramm, rámutattam arra, hogy melyik pártnak milyen állásfoglalása van kifejtve abban a programúiban, a melyet Tomasics is magáénak vallott és nyíltan, saborban, félhivatalos közleményekben »für gerechtvertigt«, tehát igazságosnak, méltányosnak mondott, 7 programmbeszédében külön is alludált rá. És a mikor kérdést intézek a ministerelnök úrhoz, hogy mit szándékozik ezen jelenségekkel szemben tenni, akkor a ministerelnök ur a múlt alkalommal előállt, kedélyesen elhumorizálta a dolgot, hogy hogy lehet ilyenről beszélni, ina pedig elmondja Tomasics bán működésót, beszél minden dologról, de e kérdésre adandó válasz elől ismét kitér. ílekem nagy okom van forszírozni ezen kérdést, hogy a ministerelnök ur itt nyíltan fejtse ki álláspontját ezen urakkal szemben, mert odalenn Horvátországban az a hir tartja magát, hogy a ministerelnök ur — tu maeatro, tu signore, tu dúca: vezére, tanítója és mestere Tomasicsnak — bocsánat a kifejezésért, teljesen egy húron pendül vele, és titokban maga is istápolja ezen eszméket. Akkor mégis talán alkalmat kellene vennie a ministerelnök urnak,
