Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

356 260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. hogy ezzel kérkedjem vagy sajnáltatni akarnám magamat. Én a magam dolgát a végén mindig valahogy elvégeztem, (Taps a jobboldalon.) hanem azért teszem, hogy megállapítsam mi az a tanulság, a mit én ebből kifolyólag levonok, s a mely nekem erőt ad arra. hogy a ki ugyanazon feladatra vállalkozik, melynek én éltem, azt megvédelmezzem, mikor igazságtalanul és alaktalanul támadják. (Elénlc éljenzés és taps a jobboldalon.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A szó Polónyi Dezső képviselő urat illeti. Polónyi Dezső: T. ház! Tekintettel leszek az idő előhaladott voltára, és csak nagyon röviden kívánom megjegyzéseimet megtenni a ministerelnök válaszára. Azt a magam részéről is konczedálom és csak szomorúsággal tapasztalhatom, hogy politikai ellentéteknél minden egyes alkalommal az egyik horvát párt a másikra kétségtelenül rá tudja olvasni azt, hogy az adott esetben magyargyűlöletből vagy magyar barátságból cselekszik, — teljesen egyformán, egymásnak egyik sem vethet a szemére semmit sem — hogy a magyar barátság terén mit tettek a mi javunkra vagy a mi hátrányunkra. (Zaj.) Hajós Kálmán: A régi nemzeti párt ? (Zaj.) Polónyi Dezső: Bocsánatot kérek, épen ezt konstatálom, hogy Tomasics bán működése volt olyan szerencsés, hogy sikerült neki ebben az egy kérdésben egész Horvátországot egy zászló alá összecsoportositani, t. i. a fékezhetetlen magyar gyűlölet táborában. (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások: Supiló.) Egy hang (jobbfelöl) : Nem Tomasics alatt történt! Polónyi Dezső: Mostanában én bizonyos kéjjel szemléltein, hogy a Tomasics bán személye elleni horvátországi sajtó közleményeket hogyan kezelte a horvát-szerb koalicziő, megállapítva, hogy tulajdonképen ma még ő az egyetlen párt. a mely némileg unionisztikus alapon áll és keni rá a magyargyűlölet vádját a jogpártiakra, a frankpártiakra stb. Rögtön néhány nap múlva, a ministerelnök ur állásfoglalását ebben a kérdésben bevárva, a legnagyobb vehemencziával rontottak neki a frankpárti, starcsevicspárti s egyéb újságok s rákenték a magyargyűlölet vádját a horvát-szerb koaliczióra. Nem kívánok igazságot tenni a dologba, de ugy látom, hogy e kérdésben közt link különbség semmi tekintetben nincs. Ezek előrebocsátása után engedjék meg nekem, hogy megjegyezzem, hogy én a ministerelnök úrhoz intézett kérdéseimet külön választottam. Az első kérdésben határozottan bennfoglaltatott, hogy hajlandó-e a ministerelnök ur a sajtóper megindithatásának czéljára a szükséges felhatalmazást megadni, igen vagy nem? Tisztelettel kérem megállapítani, hogy a ministerelnök ur e kérdésemre adandó válasz elől kitért azzal, hogy ő ezt tárgytalannak tekinti. Méltóztassanak azonban nekem megengedni, hogy én egyben leszögezhessem azt, a mit előrebocsátottam az indokolásban, hogy a mennyiben a ministerelnök ur ezt bármiképen el kívánja odázni, ugy a kérdés teljes erkölcsi és politikai súlya a magyar közvélemény előtt ő reá nehezedik. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Vállalom ! Polónyi Dezső: A mi a kérdéseim második csoportját illeti, ezekre vonatkozólag a ministerelnök UT, mondjuk, megvádolt engem, a mennyiben azt mondta, hogy én ellen nem őrizhető ujságczikkekből, sőt tárczaczikkekből veszem adataimat, a melyek jók lehetnek megtévesztésre, de nem bizonyításra. Ne méltóztassék kívánni, hogy az előadottakat rekapituláljam, de bizonyítottam azt, hogy Horvátországban különféle pártok vannak, a melyek kifejezetten jjrogrammjukul tűzték a trializmust. a melyben benne van a magyar állam közjogi és területi megtámadása. Ennek bizonyítására hoztam fel néhány szemelvényt azon ujságczikkekből, a melyeknek légiója áll rendelkezésemre; és pedig pártkülönbség nélkül való újságokból, nem magyar újságokból, hanem a báni félhivatalosból. A mi a Kroatische Korrespodenzet illeti, megjegyzem, hogy mielőtt felhasználtam, horvát képviselőtársaimat kérdeztem meg annak autentikus voltát, a mire megerősítő nyilatkozatokat kaptam. B. Madarassy Beck Gyula: Kitől? Polónyi Dezső: Nem ezen fekszik a kérdés súlypontja; hanem azon, hogy ezen újsághírek tényeket konstatálnak, a melyekre nem jelent meg soha czáfolat. Méltóztassanak megengedni: midőn politikai jDártok működéséről van szó, midőn programmot közölnek le, magának Tomasics bánnak hiteles programmját és ezek soha megezáfolva nem lesznek, kénytelen vagyok ezeket autentikusnak elismerni; és nem rajtam van ezért a felelősség, hanem az illetőn, a ki ezt meg nem czáfolta. így nem lehet vitatkozni. Ha a horvát kormány félhivatalos lapjában megjelenik a bán programmbeszédje és ebben alkotmányellenes kitételeket találok és én azokat czitálom, akkor lehet mindent tenni, de azon tények hitelességét kétségbevonni nem lehet. És főleg ne méltóztassék rossz néven venni a ministerelnök urnak, talán nem lehetséges mégsem, hogy ilyenkor azt állítsa velem szemben, hogy adataim megtévesztésre alkalmasak, azonban bizonyítékul nem szolgálhatnak. Hiszen a j>olitikai élet megnyilvánulása ma úgyszólván legfontosabb részeiben a félhivatalosok utján történik meg és azt hiszem, nem tévedtem helytelen útra, midőn egy ember politikai működését kritizálva, félhivatalos lapjának közlemé-