Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-260
260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. 355 egyéb hátra, a midőn a remények nem valósultak, mint az, hogy most a nyár folyamán eltekintve minden eddigi alakulásoktól, megalkossa a tisztán unionista pártnak magvát, a melynek barátai, testvérei itt ülnek. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Itt vannak most annak képviselői. Még azok is kiváltak e pártból, a kik az u. n. eszéki csoport színezetében bizonyos pontig politikailag alkalmatlanoknak bizonyultak. Ezek maguktól kiváltak ez alakulatból, mert épen ilyen egészen határozottan a régi unionista-pártnak teljesen megfelelő kongruens alakulásra határozták el az urak magukat, és ennek folytán mindazok kiváltak, a kik ily egyenes eljárástól irtóztak. Ha ezek a t. barátaink, a kik itt ma az országgyűlésen képviselik Horvátországot, e tekintetben igy jártak el, én azt hiszem, hogy nagyon helyesen és jól jártak el, és ha kevesebben vannak is, jobb, hogy a mag egészséges legyen, semhogy ha inficziálva volna olyanok által, a kiket politikailag nem tudnánk talán teljesen elfogadni. (Ugy van! a jobboldalon.) Tudjuk azt is, hogy a t. urak, a kik itt vannak, annak idején egyenesen a ház előtt, még pedig az ellenzék helyeslése mellett is, elmondták óhajaikat és kívánságaikat a kormányhoz is fordulva, és a mennyire tőlünk telik, meg is Ígértük, hogy óhajaik teljesítését a magunk részéről meg akarjuk valósítani, mert igenis egy ilyen politikai alakulásnak gyarapítását kívánnunk kell mindnyájunknak. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt óhajtjuk, hogy e törekvésükben a párt és élén a bán sikerrel működjék. Ezt óhajtjuk igazán, mert az mindkét országnak javára szolgál. (Ugy van! a jobboldalon.) A mi t. képviselőtársamnak azt az állítását illeti, hogy a legradikálisabb képviselőkkel is összeköttetésben van a bán, én nem tudom, hogy honnan vette ezt. Ha a t. képviselő ur azt állítja, hogy bizonyos időben Zágrábban találkozott hat szláv politikus, kettő Dalmácziából, kettő talán Krajnából, kettő Horvátországból, azok összegyűltek és valószínűleg politikai dolgokat beszéltek meg, ezért a bánt tenni felelőssé, mégis csak nagyon erős dolog, és ha azok akár klubnak nevezik is magukat, nincsenek alapszabályaik . . . Polónyi Dezső: Itt van! (Mozgás.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: De ki hagyta jóvá? (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltásolc: Ki hagyta jóvá ? Talán Supiló ?) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ha az alajiszabályokat a bán hagyta volna helyben, igaza volna a t. képviselő urnak, de azt nem fogja bebizonyítani. (Felkiáltások a jobboldalon : Erre hallgat!) Hiszen mindazoknak az uraknak, a kikről a t. képviselőtársam beszélt, — a t. képviselő ur nem ismeri őket, bocsánatot kérek, én ismerem őket. — semmi szavuk Horvátországban nincs! Polónyi Dezső: Szépen nincs! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Sokszor látjuk, hogy a délszláv politika csinálásánál micsoda mesterkedéssel szoktak eljárni, de azt mumusnak odaállítani nagyon kár, mert azokkal sokkal rövidebben lehet elbánni. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Nagyranöveszteni az ilyen politikusokat nem áll a magyar politika érdekében. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha pedig a t. képviselőtársam azt akarja bebizonyítani, hogy mivel ugyanabban az időben, mikor ezek összeültek, a bán megalakította a haladópártot, ez tehát egy parallel akczió volna, hogy egyik a másikat akarta támogatni, — ez annyit jelent, mint a tüzet a vízzel egyesíteni, mert az egyik nemcsak Horvátországnak, hanem Magyarországnak és Ausztriának a széttagolására vállalkozik, mig a másik tisztán a törvény alapján alakult. Hogy ezeket hogy lehet egy jDarallel akczióban egymás mellé állítani, azt én nem értem. De pozitív tévedései is vannak itt a t. képviselőtársamnak. Azt mondja, hogy van egy Kroatische Korrespondenz és ugy állítja be azt, mint a kormány hivatalos közlönyét. Soha ilyen nevű Korrespondenz-je a horvát kormánynak nem volt és azzal semmiféle viszonyban nem áll. Ha ezzel kérkedik egy ilyen Korrespondez, arról a horvát kormány nem tehet. Én az ő nevében denientálom, hogy valaha a horvát kormány orgánuma lett volna. Ezt tartottam szükségesnek, mint jíozitiv adatot, az övével szemben itt kinyilatkoztatni. Én újra is csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy méltóztassék ebben a tekintetben kissé óvatosabbnak lenni. (Egy hang jobbfelöl : Lelkiismeretesebbnek!) Mi nagyon jól tudjuk. kik e kérdésekkel hosszasabban foglalkoztunk, hogy hol keressük ezeknek a dolgoknak a szálait. Nem akarok itt előhozakodni dolgokkal, melyeket jobb, ha az ember nem is tud tulajdonképen, (Derültség a jobboldalon.) de nagyon jól ismerjük azokat az utakat és szálakat, melyeken szoktak bizonyos emberek járni. Epigonjai ezek egy volt jwlitikának, mely sohasem volt Magyarországnak kedvező. Ezek uj színben és formában akarnak jelentkezni és megrontani azt, a mit építeni akarunk és nem sajnálnak erre semmiféle eszközöket. Ezek egyszerre magyarbarát színben fognak feltűnni, hogy elérjék czéljukat és sajnos, találnak a magyar publikumban köröket, kik ennek könnyen felülnek és el is hiszik Én, t. uraim, keresztülmentem a horvát bánságnak — mondhatnám — golgotháján, ha szabad igy kifejeznem magamat, és pedig azért golgotháján, mert az esett nekem legrosszabbul, mikor olyan helyről lettem támadva, a honnan védelmet kellett volna találnom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Nem azért mondom ezt 45*
