Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

260. országos ülés 1911 október 3-én, kedden. 349 legyünk óvatosak, midőn olyan vádakkal és gyanúsításokkal állunk szemben, a melyek nem is Horvátországban keletkeztek valamennyien és nem ott találtak elterjedésre, banem kerestek idegen — már ebben a tekintetben idegen — talajt, a hol kibukkanjanak. Nem Zágrábban hirdették ezeket, hanem Budapesten. És imért? Mindennek megvan az oka. Épen azért mondom, hogy nagyon óvatosak legyünk a jövőben ilyen vádakkal és gyanúsításokkal szemben. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Mozgás balfelól.) Én az utolsó vagyok, a ki a magam részéről bármit palástolni szeretnék. Én e tekintetben eléggé kritikus vagyok, és azt a renommét szereztem magamnak hosszú működésem alatt, hogy én barátaimmal szemben szigorúbb szoktam lenni, mint ellenfeleimmel szemben, de az igazságot megvédeni kötelességemnek tartom, bármily nehezemre is essék bizonyos körülmények közt, és alaptalanul meggyanusitaní nem engedek senkit sem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) És ezért a bánt ugy állásában, mint egyéni integritásában ez alapon megvédelmezni igenis kötelességemnek tartom. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Mezőssy Béla : Méltóztassék megengedni, ha talán kénytelen leszek a t. ministerelnök urnak interpellácziómra adott válaszával kissé részletesebben is foglalkozni. (Halljuk I Halljuk I balfelól.) Elsősorban is ott kezdem, a hol a t. ministerelnök ur végezni szives volt. És ez az, hogy tizenöt, vagy tizenhat éves politikai működésem alatt soha én senkivel szemben gyanusitást nem alkalmaztam, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) s vádakkal csak akkor léptem fel, ha meg voltam győződve nemcsak hirlapi közlemények, hanem hiteles okmányok alapján is. a mint arra rá fogok térni, hogy azoknak a vádaknak igenis alapjuk van. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) T. képviselőház ! Elsősorban én egyénileg nagyon szerettem volna azt, ha bekövetkezett volna az az esély, a melyet a kormánynak egyik nagyon is hűséges és talán túlbuzgó hivatalosa is mondott, hogy a ministerelnök ur válaszában ki fogja mutatni, hogy mindazok az állitások, a melyeket én előadtam, valótlanok, s egész interpellácziómat pozdorjává fogja törni. Ezt szerettem volna azért, mert engem felszólalásommal semmiféle politikai indok a világon nem vezetett. Vezetett pusztán és kizárólag az az intenczió, hogy czélszerünek és helyesnek találtam, — a mint a t. ministerelnök ur is ezt elismerni kegyes volt — hogy ezek a kérdések itt a mag}?ar országgyűlés szine előtt tisztáztassanak. A mi az általam felhozottaknak első csoportját illeti, t. i. a t. bán urnak üzleti működését, kénytelen vagyok konstatálni, hogy erre vonatkozólag a t. ministerelnök ur nyilatkozata az egész vonalon beismerő. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldahn.) Enyhíti kétségtelenül a t. bán urnak eljárását azon körülmény, hogy kineveztetése pillanatában ő a magyar kormánynak tudomásul adta azt, hogy neki ilyen és ilyen üzleti foglalkozásai vannak, s kvázi feltételül kötötte azt ki, hogy csak azon esetre vállalja a báni állást, ha ő ezen üzleti tevékenységét tovább is folytathatja. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Szolidaritás ! Mezőssy Béla : Ez csak annyit jelent, hogy az a felelősség, a melyet én ebből a szempontból tisztán és kizárólag a horvát bánra kívántam hárítani, megoszlik, (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalön. Gróf Khuen-Héderváry Károly helyeslőleg int. Felkiáltások balfelól: Maga is elismeri !) megoszlik és ráhárul a t. ministerelnök úrra is, de ráhárul a t. bán úrra, a kire nézve lehetővé tette azt, hogy ugyanakkor, a mikor ő egy magas közjogi méltóságot visel, ugyanakkor három pénzintézet akcziójában is tevékenyen résztvesz. A t. ministerelnök ur bizonyos elégikus hangon konstatálja azt, hogy ugyanakkor, a mikor ő Horvátországban a magyar nemzeti álláspontot képviselte, ő is sebeket kapott, a melyek emlékei talán most is fájnak neki. Ismerem azokat, de a mint én — természetesen megközelítően sem oly jól, mint a t. ministerelnök ur — a horvátországi viszonyokat ismerem, soha sehol annak semmi nyomát sem olvastam és nem tudtam, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly, mint horvát bán, valaha azzal vádoltatott volna, hogy állásával össze nem férő pénzintézeteket istápolt volna, vagy a maga hivatali hatalmát anyagi előnyök biztosítására igénybe vette volna. (Igaz ! Ugy van I) Beck Lajos : Sőt ráfizetett í Mezőssy Béla : E tekintetben a ministerelnök ur szemrehányást nem is kaphatott, (Zaj. Elnök csenget.) abból az egyszerű okból, mert hogy ha valaki a t. ministerelnök urat ily természetű váddal vádolta volna, mint a minő vádakat én Tomasics bán ellen felhozok, akkor a t. ministerelnök ur, mint akkori horvát bán, egyszerűen azt mondta volna, hogy az ur nem mond igazat, mert én semmiféle pénzintézettel semmiféle összeköttetést nem tartok fenn. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalön.) Ily mértékkel nem lehet mérni Tomasics bánnal szemben, nem lehet pedig azért, mert ez az üzleti tevékenység nem is oly »ártatlan«, a mint a t. ministerelnök ur kifejteni szives volt. Itt tulaj donképen három bankról van szó. Az első, a melyre czélozni méltóztatott, a horvát országos jelzálogbank. Ennek az országos jelzálogbanknak történetét, megalakulásának folyamatát a t. ministerelnök ur rövid szavakban előadni méltóztatott. Ugyanakkor, a mikor a létesítéséhez hozzájárult a ministerelnök ur, mint horvát bán, ugyanakkor, a mikor szükségesnek vallotta, hogy a kezdődő intézet nemes missziót, a melyet azóta Horvátországban kifejtett, tényleg megkezdje, ugyebár a horvát bán — gróf Khuen-Héderváry