Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. 343 Ilyen intézkedéseket még nem látunk, (Ugy van! a baloldalon.) Ez az oka annak, hogy a magyar ifjúság nem igen tódul a katonai pályára, holott pedig azt, hogy a magyar ifjúságban vitézség, bátorság és katonai szellem mindig volt és van, csak azok tagadhatják, a kik az osztrák szellemet dicsőitik és a német szeUemet igyekeznek beleoltani a hadsereg minden fiába. (Ugy van! balfelől.) Nem jól van ez igy t. ház ! Hiszen nemcsak azok szolgálják ám a hazát, a kiknek kard van az oldalukon, hanem azok is szolgálják, a kik fáradtságos verejtékükkel, törekvésükkel előteremtik azt az adót, a mely szükséges a hadsereg fentartására ; szolgálják a hazát azok is, a kik tollal, kalapácscsal, ekével fáradoznak azon, hogy az ország szellemileg fejlődjék és anyagilag erősödjék. (Ugy van! a baloldalon.) Es ha ezeket feltartóztatjuk a nemzet erejének kifejezésében, vájjon ezzel a nemzet védőképességét fogjuk-e emelni ? Bizonyára nem. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Tehát a czélszerüség sem szól a kormány eljárása mellett, mert ilyen dolgokkal, a hol az egyik erőt csökkentjük a másik rovására, sohasem erősíteni, mindig csak gyengíteni fogjuk a nemzetet. (Ugy van! balfelől.) Nem találunk t. ház egyetlen ifjút, a ki jó kedvvel menne szolgálni a katonasághoz. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem !) Búcsúzáskor a szülőknek, testvéreknek, rokonoknak s a bevonuló ifjúnak szive csaknem megreped a fájdalomtól, mert mindannyian tudják már azoktól, a kik a katonaságot szolgálták, hogy ott nehéz dolguk lesz. (Felkiáltások jobbfelől: Hát a honvédségnél ?) És mindaddig, t. ház, a inig a közös hadseregben csak császárt ismernek és nem egyúttal királyt is, (Zaj jobbfelől.) a mig a magyar elem a közös hadseregben az osztrák elemmel egyenjogunak és egyenlő rangúnak el nem ismertetik; mindaddig, mig az osztrák tisztek szótárából a sértő és gúnyoló szavak kitörülve nem lesznek ; mindaddig, mig a magyar fiu a közös hadseregben magát jól és otthonosnak nem érezheti: addig a magyar fiuk a közös hadseregben csak muszáj katonák lesznek. (Ugy van! balfelől.) En is kész vagyok minden áldozatra, hogy a magyar államnak harczképessége fokoztassék, de nem azon az utón, hogy a hadsereg a mostani alapon gyarapittassék, növeltessék; nem vagyok hajlandó erre nemcsak azért, mert minél erősebb, nagyobb lesz a hadsereg, annál nagyobb veszedelmet képez Magyarország önállóságára és nemzetiségére nézve, de nem vagyok erre hajlandó azért sem, mert a valódi harczképesség fokozására ennél sokkal jobb, sokkal czélra vezetőbb eszközt ismerek, és ez nem más,t. ház, mint az önálló magyar hadsereg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyedül az önálló magyar hadseregnek felállítása által lehetne tökéletesen gondoskodni az országnak harczképességéről; a magyar nemzet csak abban az esetben volna képes megfelelni a pragmatika szankczióban elvállalt kölcsönös védelmi kötelezettségnek is, ha a maga harczi tulajdonait a magyar hadseregben teljesen és tökéletesen kifejthetné. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már az a létszám is, melyet eddig fentartottunk, meghaladta erőnket; azon őrületes versenyben, mely egész Európában folyik a harczképesség emelésére, valósággal mi járunk elől. Erejéhez képest nincsen egyetlen ország Európában, amely ilyen nagy hadsereget tartana fenn, mint a magyar. Képtelenség ebben a tekintetben az erőlködés ; nem teszi ezt egy állam sem, mely helyes politikával vezettetik. Nálunk sincs valósággal szükség az iszonyú erőfokozásra, e helyett inkább az erkölcsi rugók kihasználása volna a legczélszerübb politika, azon erkölcsi rugó pedig, melynek jelentősége a mai világban sem tagadható, egyedül a magyar hadsereg felállítása által volna elérve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En erősen meg vagyok győződve arról, hogy a szabadságharczbeli »szuronyt szegezz« vezényszó és a háromszínű zászló alá tömegesen tóduló ifjak lelkesedése csodákat volna képes művelni s ezen az alapon lehetne megteremteni a valódi harczképességet. (Ugy van ! balfelől.) És mert erről erősen meg vagyok győződve, soha nem fogom megszavazni a közös hadsereg szaporítását, sem pedig ennek czéljaira javaslatba hozott hadügyi költségtöbbletet, mert a hadsereg létszáma tömeges emelésének, fokozásának most divatozó rendszerét én helyes politikának nem tartom. Miskolczy Imre: A koaliczió is elfogadta a létszámemelést ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni, a többi képviselő urakat pedig, szíveskedj ének a közbeszólásoktól tartózkodni. Bakó József: Régi és megdönthetetlen igazság az, hogy a túlságos nagy hadsereg olyan, mint a nehéz fegyverzet, mely alatt összerogyik az, a ki viseli. A t. túloldalnak és a kormánynak okvetlen meg kell fontolni azt, hogy ha a földmivelésnek, ijjarnak és kereskedésnek mezejéről annyi száz és százezer munkáskezet elvonunk : mezőgazdaságunkat, iparunkat, kereskedelmünket károsítjuk, a nemzet vagyonát, a nemzet kincsét pazaroljuk el. Meg kell fontolnunk azt, hogyha a létszámemelés és hadügyi költség szaporítását úgy folytatjuk, akkor be fog következni az az időpont, hogy épen a legnagyobb válságban, midőn a nemzetnek valóban tennie és áldoznia kellene: a legnagyobb tétlenségre leszünk kárhoztatva. Igen nagy teher nyomja már eddig is a nemzet vállait, vigyázzanak tehát a hatalom kezelői, hogy ez a nemzet az elviselhetetlen terhek alatt össze ne roskadjon, mert annyi bizonyos, hogy az összeroskadáskor őket is romjai alá fogja temetni. Ugy emlékezem, t. ház, hogy az 1848. évi XXI. törvényczikk 1. §-a azt mondja, hogy a nemzeti szin visszahelyeztetik ősi jogaiba. Nézzünk szét a közös hadseregben, találunk-e ott mást, mint feketesárgát ? .. . Az 1867. évi törvény paritást és dualizmust hirdet, hát ennek igye-