Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-260

344 260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. kezett-e valaha megfelelni a hadsereg ? Nem minden ténye azt mutatja-e a hadseregnek, hogy külön akar válni a nemzettől ? . . . Folyton őrzi a hagyományos szellemet, s azt akarja, hogy mindig német és feketesárga maradjon. (Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Ha a tisztek magyaral társalognának azon városban, a hol vannak; ha a legénységet magyarul tanítanák ; ha magyar volna a vezényszó és levelezés, ez volna a magyarosodás legnagyobb emeltyűje és a nemzetiségi viszályok legnagyobb elsimitója. De midőn nemcsak a tisztjelölteket, hanem a legutolsó közlegényt is habtachtra, gewehr herausra és melde gehorsamstra tanítgatják s ezzel vesztegetik el azt a drága időt, mely alatt a katonai szolgálatot kellene tanulniok, oly éket vág a hadsereg a nemzeti kultúra testébe, mely ha ugy látszik is, hogy vékony rést üt, de a rés folyton nagyobb lesz ama kalapácsütésektől, melyeket a t. túloldal a magyar kultúrára mér. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Már pedig, a ki a nemzeti fejlődésnek, a nemzeti eszme megerősödésének még csak fejlődő virágába bele engedi ültetni az elnémetesitésnek kártékony petéit, az Magyarország pusztulását mozdítja elő. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor cselekednék tehát a nemzet kívánsága szerint a t. ministerelnök ur és t. honvédelmi minister ur, ha visszavonnák e törvényjavaslatot és levennék itt a najinrendről. Hiszen a Kárpátoktól le az Al-Dunáig, minden városban, minden községben felhangzik a sóhajtás élő és tiltakozó szava, hogy e törvényjavaslat nem a nemzet véréből, nem a nemzet testéből való, és így. arra semmi szükség nincsen. Gsuzy Pál: A törvényhatóságok mást mondanak ! Bakó József.* Miért ragaszkodnak hát hozzá oly görcsösen a t. kormányférfiak ? . . . Hiszen ők Magyarország legfőbb szolgálatában álló államférfiak, kiknek életük és vérük árán is kötelességük volna a magyar nemzeti közvéleményt tiszteletben tartani. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy mi azért lettünk választóink által ide küldve, hogy az ország és nemzet érdekében olyan törvényeket hozzunk létre, a melyekből Magyarország összes közönsége kenyeret szerezhet, jólétnek örvendhet és teljes megnyugvással tekinthet erre a házra, mint a hol életének, boldogságának alapkövét teszik le. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a többségből alakult mmisteriumnak legszentebb kötelessége odahatni, miszerint magával a királylyal szemben is, az országnak senki által el nem disputálható igazait, megvédeni, legszentebb kötelességének tartsa. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már akkor, midőn ilyen törvényjavaslatnak a megalkotásáról volt szó; akkor, midőn ilyen törvény]avaslatnak az országgyűlés elé terjesztését elrendeltetni kívánta a király, és a kormány a királyt erről lebeszélni meg sem kísérelte : már akkor megtörte a kormány hivatásának kötelezettségét és túllépte azt a határt, a melyen belül az ország integritását, jóvoltát képviselni tartozik ; ezt magyaráznom felesleges is, mert ebből a szerencsétlen törvényjavaslatból ez még a napnál is világosabban bebizonyul. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Nem volt szükség ilyen törvényjavaslattal előállani, mely az adók súlya alatt görnyedező állampolgárok nyugalmát, békéjét megtöri és igazán nagy szerencsétlenséget idéz elő. Vájjon miért oltotta ki hát a kormány e rossz törvényjavaslattal a szivünkből egy jobb jövő reményének utolsó szikráját is ? Vagy önök csak addig szeretik a népet, míg annak vállain felemelkednek, s a mikor a magasban vannak, eltörpül önök előtt az ország és a nemzet érdeke, s csak a maguk érdeke az irányadó ? Ez nem jól van így, tisztelt minister urak ! Ha jó az a nép, mikor a választások alkalmával a szavazatára van önöknek szüksége, ha nyájasan mosolyogva szorongatják önök a választások alkalmával a munkától megkérgesedett iparos, kereskedő, és szántóvető kezeket : akkor ilyenkor se álljanak elő a népre ily káros és veszedelmes törvényjavaslattal, a mely felforgatja az országot, elégedetlenségbe kergeti bele a lakosságot, s előidézi az egész nemzetre nézve a szükséget, a nélkülözést, az Ínséget és a nyomorúságot. ( Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt is felhozzák e törvényjavaslat megindokolására, hogy kétéves lesz a katonai szolgálat. A nemzet az olyan kétéves szolgálatot meg nem köszöni, a hol épen a legjobb magaviseletű altisztek tartatnak benn 3 évre csak azért, mert jók voltak, tehát nekik a jó magaviseletért kegyelemből még egy évvel megtoldják a katonáskodási kötelezettséget. Hol van ott a kétéves szolgálat, a hol a honvédhuszár, ki eddig csakugyan két évet szolgált, ezután 3 évet tartozik szolgálni? Hol van ott a kétéves szolgálat, a hol a tüzérek továbbra is három évet tartoznak szolgálni? Az ilyen kétéves szolgálat nem egyéb, mint fából vaskarika, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a miről pedig tudjuk, hogy nem létezik. A midőn a kormány ilyen szemfényvesztéssel akarja a nemzetet elvakítani, akkor kétségbe kell esnem a nemzet jövője felett, (Mozgás a jobboldalon.) akkor elmondhatom, hogy e nemzetnek hosszú élni való ideje nincs, legföllebb annyi ideje lesz csak, a míg nevét a sírkövére fogja vésni, miként ezt Petőfi Sándor már 1848-ban megjósolta. Azt mondta a t. ministerelnök ur csütörtöki beszédében, hogy ő élni akar. Én azt mondom, hogy a magyar nemzet akar élni, még pedig az alkotmányos módon körülirt módozatok között. Kun Béla : Inkább a nemzet, mint a ministerelnök. Bakó József : Nem csoda tehát, ha elégedet-