Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-260
342 260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. eszik és a melynek véres verejtékkel keresett filléreiből őket fizetik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Ifj. Molnár Viktor az előadói székből közbeszól. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az előadó mióta lett közbeszóló ?) Ifj. Molnár Viktor: Jogom van beszélni ! (Zaj.) Ráth Endre : Nem is előadó ! Elnök : Csendet kérek a ház minden oldalán. Bakó József: Minden magyar ember kötelességa a haza szent érdekében munkálkodni, vannak azonban igen sokan, kik nem tudják megkülönböztetni mi a haza és mi a birodalom és inkább a birodalmi érdekeket szolgálják. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Haza és birodalom között pedig igen. nagy a különbség. (Derültség jobbfelől.) A birodalom szó az ajkon, a haza jelentős szava a szivben van. (Derültség jobbfelöl.) A birodalom egy elvont fogalom, a haza egy élő valóság ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a birodalom hatalmat jelent, a haza pedig szeretetet; (Igaz ! ügy van I jobbfelől.) a birodalom félelmet ébreszt, a haza pedig vonzalmat és ragaszkodást; a birodalom mindig követel vért és életet, hogy azt felemészsze és soha vissza ne adja, a haza pedig előbb ad földet, életet, azután kér és ezt is tízszeresen visszaadja ; (Taps a szélsőbaloldalon.) a birodalom lehet egy emberé, királyé vagy császáré, az haza azonban édes mindnyájunkké ; (Helyeslés a szélsőbaloldalion. Derültség jobbfelől.) birodalmat alkothat erőszak, gonoszság, gyilkosság, hazát pedig a jog, élet és a történelem ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) a birodalomnak vannak alattvalói, szolgái és hóhérai, a hazának vannak hősei, fiai és vértanúi. (Élénk helyeslés és taps a, szélsőbaloldalon.) B. Hámos Antal: Folytassuk a disztinkcziót! Bakó József: A birodalmat el lehet foglalni, el lehet rabolni, a hazát csak szivünkből veszíthetjük el; mely ha a szivekben elveszett, századok multán sem találjuk meg, de ha a bátrak szivében megmarad, századok múlva is vissza lehet azt szerezni. Vissza lehet azt szerezni önfeláldozással, szenvedéssel és kitartó küzdelemmel. Farkas Pál : De nem névszerinti szavazással ! (ügy van ! jobbfelől.) Kun Béla : Az is a nemzeti ügy védelmében történik ! Győrffy Gyula: A kik megszerezték, meg is fogják tartani a hazát! Bakó József: A nemzetek a jogokat és a szabadságokat mindig csak harczok és szenvedések hosszú ideje alatt tudták megszerezni, a legnagyobb óvatossággal és éber féltékenységgel birták csak fenntartani ; a nyugatnak czivilizácziója vér, könny és börtönből jött ki; az angolok habeas eorpus aktája a csaták és vérpadok gőzéből bontakozott ki, a vallásszabadság a máglyák tüzéből emelkedett ki; a gondolatszabadság a pellengérül emelkedett diadalra ; kelet apró népei újjászületésének bölcsője vértanúik koporsója volt. Mi már négyszáz éves szenvedésünk alatt, négyszáz év óta patakzó vérünkben, 400 év óta omló könnyeinkben, 400 év óta tartó vértanuságunkban megfizettük azon bért, melylyel nemzetünknek minden téren való, és igy a katonai téren való önállóságáért is tartozunk, mint a költő mondja : »megszenvedtük a multat s jövendőt*. . . . miért ne követelhetnénk tehát magunknak az önálló magyar hadsereget ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az 1867. évi XII. törvényczikk azt mondja : »a magyar hadsereg az egész hadsereg kiegészítő részét képezk. Világosan látható ebből, hogy e kifejezésben külön magyar hadsereget értettek azok, a kik az 1867-iki XII. törvényczikket meghozták, mert hiszen ebben a törvényben az is ki van mondva, hogy a hadseregnek elhelyezését és élelmezését a nemzet saját jogának tartja fenn. Már pedig a mit a nemzet saját jogának tart fenn, azt csak saját közege, saját felelős kormánya által kezeltetheti. Hogyan képzelheti a t. túloldal azt, hogy ha a közös hadseregnek kiegészítő részét képező magyar hadsereg nem képez külön szervezetet és nem képez külön adminisztratív alkotást, hogy a nemzet gyakorolhassa azon a maga jogát, hogy azt elhelyezze és élelmezze ?. . . Hiszen miben áll a hadügyministerium teendője? . .. Abban, hogy a hadsereg elhelyezése felett, élelmezése és felszerelése tekintetében rendelkezik. Én az 1867 : XII.'törvényczikkből azt olvastam ugyan, hogy a vezérlet, a vezénylet és belszervezet jogával a korona van felruházva. De ki ruházta fel s r e jogokkal ?.. . a magyar nemzet. Tehát e tekintetben a koronának is csak annyi joga van, a mennyit a nemzet reá ruházott. Sőt többet mondok, t. ház ! Az ősjog forrása a nemzet maga és igy joga van a nemzetnek azon jogokat, a melyeket egyszer a koronára bizott, ha azt jónak látja és a szükség ugy kívánja : újra vissza is venni. . . Sajnos, a mi kormányunk hallani sem akar az önálló magyar hadseregről. Ezért nem is történhetett még semmi, hogy legalább valami jelben felismerhetővé válnék az a magyar hadsereg, a melyről említés történik az 1867. évi XII. törvényczikkben. Vájjon nem látjuk-e folyvást azt, hogy még mindig a régi hagyományos szellemet ápolják a hadseregben ? Azon hagyományos szellemnek nincsen hazája, a mely szellem egyszerűen az osztrák birodalmi egység szelleme, és tagadása mindennek, a mi magyar. Vájjon nem kell-e még most is azt látnunk, hogy ott uralkodik az idegen nyelv, az idegen jelvény, az idegen kötelező szabályok, mindmegannyi kifejezései a volt osztrák és volt abszolút korszaknak. Mondhatjuk-e azt csak egy kis színezetével is az igazságnak, hogy ifjúságunknak megengedtetik, miszerint magyar műveltséggel szolgálja a hadseregben a hazát ? (ügy van! ügy van! balfélől.) Oda áUittatnak-e példaképül katonáink elé nemzetünk hősei ? Történt-e valami abban az irányban, hogy a nemzeti szellem fejJesztessék és helyet foglalhasson a hadseregben ?
