Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-260
340 "260. országos ülés 1911 október 3-án, kedden. védség hadügyi költségtöbblete. Ha most már a közös hadsereg hadügyi költségtöbbletét figyelemmel vizsgáljuk (Halljuk! baifelől), akkor az a kormány kimutatása szerint a következő szomorú képet tárja elénk, főösszegekben. (Halljuk! baifelől.) 1. A létszámrendezésre ismétlődő kiadás 47,800.000 K. 2. Ugyanarra egyszeri többszükséglet 41,900.000 K. 3. Altisztekre 10,550.000 K. 4. Anyagi kiképző eszközökre ismétlődő kiadás 6,500.000 K. 5. Ugyanazokra egyszeri kiadás 33,000.000 K. 6. Közös hadsereg költségvetésének rendezésére 10,926.000 K. 7. Hiányosságok kiküszöbölésére 10,164.000 K. 8. Erődítések és építkezésekre 37,500.000 K. 9. Haditengerészet többszükséglete 6,000.000 K. 10. Ugyanannak egyszeri kiadásai 4,000.000 K. összesen 208,340.000 K. Kétszáznyolcz millió 340 ezer koronára rug tehát a kormány számitása szerint az a költségtöbblet, melyet az uj véderőreform a két áüam népeire róna a legközelebbi 4—5 év alatt. Magyarországra ebből a kvótaarány szerint csaknem 76 millió korona esik. És ez a 76 milHó csak a közös hadsereg kiadási többlete ; ehhez járulnak még a honvédség újjászervezésének költségei, a melyek a kormány jelentése szerint a következők : 1. Eendes kiadás 41,000.000 K. 2. Átmeneti kiadás 61,000.000 K. 3. Beruházás 54,000.000 K. Összesen: 156,000.000 K. Ha most már ehhez hozzáadjuk a közös hadsaregre eső 76 millió korona többletet, akkor kiderül, hogy a kormán} 1 ' véderőjavaslatai, ha azok törvényerőre emelkedhetnének, 232 millió koronányi költségtöbbletet okoznának a legközelebbi években csupán Magyarországnak. Ezekbe a költségekbe még a nagy csatahajók nincsenek is beleszámítva, (Igaz! Ugy van I baifelől.) pedig ezek is száz és száz milliókba kerülnek. És nem kell azt hinni, hogy ennek a 232 milliónak a kidobásával vége szakad az áldozatoknak! El lehet képzelni, hogy a tervezett alapokon újjászervezett hadsereg, a mely csupán Magyarország részéről 36.611 ujonczczal emeli fel a hadi létszámot, milyen állandó és milyen fokozott teherrel rója meg az állami költségvetést; mert az ilyen óriási mértékben felemelt hadi létszámnak, megfelelő hadi berendezés, készletek, fegyverek, szerelékek kellenek, a melyek évről-évre rohamosan emelkedő költségeket okoznak, (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy, hogy egészen jogosult az a fsltevés, miszerint a kormány által most kimutatott költségtöbbletek már egy pár év múlva el fognak, törpülni a valódi szükséglet mellett. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldaion.) Ilyen körülmények között semmi túlzás sincs abban, ha azt mondjuk, hogy ezek a javaslatok Magyarországot az anyagi összeroskadás veszedelmével fenyegetik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiába hivatkozik itt a honvédelmi minister ur Francziaországra, Németországra, hiába hasonlitja össze a mi hadseregünket azokéval, azok gazdag és virágzó országok, hatalmasan kifejlett iparral és kereskedelemmel, óriási tőkegazdagsággal ; Magyarország ellenben egy szegény, elmaradt és már eddig is a katonai moloch miatt kizsarolt ország, (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mely súlyos gazdasági válsággal küzd, és a mely csak most kezdene kibontakozni a kezdetleges gazdasági rendből egy magasabb gazdasági rendbe, ha ezt a kibontakozást gazdasági lekötöttsége meg nem akadályozná. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mit tehát Francziaország és Németország könnyűszerrel megbírnak, az alatt a teher alatt Magyarország feltétlenül összeroskad. Az volna a legszükségesebb dolog, hogy Magyarország most minden erejét szedje össze arra nézve, hogy belső, kulturális és gazdasági fejlődését igazi nemzeti buzgósággal előmozdítsa. A kormánynak tárgyalás alatt levő javaslatai azonban épen ebben akadályozzák meg az országot. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldaion.) Székely Ferencz igazságügyminister: Ez nem áll! B. Manndorff Géza: Az összes kultúrára csak 95 millió van előirányozva! Ipariskolákat nem tudnak felállitani, mert nincs pénz ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek \ Bakó József.* Ha e veszedelmes javaslatok törvényerőre emelkedhetnének, akkor hosszú időre még csak gondolni sem lehet arra, hogy elmaradt kultúránk, senyvedő gazdaságunk fellendítésére a mostaninál számbavehetőleg nagyobb összeget fordíthassunk. A mi állami bevételeink fejlődésének megvannak a maguk nagyon is szerény határai; ezeket a határokat csak ugy bővithetnénk, ha ujabb közterhet raknánk az amugyis túlterhelt magyar népre. Talán még ezt az áldozatot is meghozná az ország, ha tudná azt, hogy a nép verejtékéből begyült milliók az ország belső erejének fejlesztésére fordíttatnak,. . . Wlártonffy Márton : A katonaság mire való? Bakó József : .... de sajnos, a kormány tervei szerint minden áldozatot a katonai moloch nyelne el, . . . Bikádi Antal : A hadügvi tartalékok gyűjtése a fő! Bakó József: . . . s az ország kultúrájának, gazdasági fejlődésének, a jótékony intézeteknek, a szellemi 'felvilágosodást terjesztő iskoláknak semmi sem jutna, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Háromszázezer gyermek van iskola nélkül! Bakó J ÓZSef: Egészen másként állana az eset és más dolog volna az, hogy ha a magyar kormány az önálló magyar hadsereg számára kérné ezt a rengeteg nagy összeget. (Elénk helyeslés a bál- és szélsőbaloldalon.) Molnár Viktor : Miből fizetnők akkor ? (Nagy zaj a jobboldalon.) Gr. Batthyány Pál: Ezt is fizetni kell... Bakó József: De fájdalommal tölti el minden igaz magyar ember szivét, ha látja, mily óriási
