Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-259
259. országos ülés 1911 október 2-án, hétfőn. 331 sen preliminált tételek, a melyek a múltban előfordultak, most helyesen és megfelelő összegben prelimináltassanak.<< Tehát nyilvánvaló, hogy én előrelátott tételek helytelen preliminálásáról, illetőleg e preliminálásnak helyes alapra fektetéséről beszéltem. (Helyeslés jobbfelől.) Ez két különböző dolog ; az egyik nem zárja ki a másikat, s igy semmiféle ellentét a két nyilatkozat között nincs. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Hogy a hadügyminister ur ezen tett nyilatkozata daczára is el fogja fogadni az én álláspontomat, a melyet a delegáczióban kifejtettem, azt nem kétlem, mert hiszen, a mint a delegáczióban is és itt a t. házban is volt szerencsém kijelenteni, az a megállapodás, a mely a helyes preliminálás érdekében a két pénzügyminister és a hadügyi kormányzat között létrejött, egy föltétele, conditio sine qua non-ja volt annak, hogy a két kormány a véderőjavaslattal kapcsolatos kiadásokat elfogadta. Ennélfogva tehát semmi kétségem nincs, hogy a megállapodás az uj hadügyminister ur által is respektáltatni fog. Ezekből, azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a két nyilatkozat között ellenmondás nincs és igy fölösleges volna e kérdésnek tovább fejtegetésébe bocsátkozni. Ezért arra kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kállay Ubul képviselő ur kivan szólni, Kállay Ubul : T. ház ! Csak ma reggel értesültem arról, hogy a t. pénzügyminister ur interpellácziómra felelni fog. Ennélfogva azok az idézeteim, a melyekkel éltem, most nincsenek nálam, de ha jól emlékszem, a február 27-én elhangzott beszédében a t. pénzügyminister ur azt mondotta, — a szavakat természetesen fejből nem tudom egészen preczize idézni — hogy garancziát kapott a hadügyi vezetőségtől arra, hogy hadügyi túlkiadásokkal a jövőben találkozni nem fog. Az én szerény véleményem szerint mi nem foghattuk fel és nem foghatjuk fel ugy a hadügyminister ur nyilatkozatát, hogy a minden parlamenti állam életében előforduló kisebb túlkiadásokat érthetett volna akkor, a mikor Magyarország egész közvéleményét a véderőreform kérdése érdekli, és azt csakis ezzel hozhattuk kapcsolatba. De miután a t. pénzügyminister ur kifejezte itt nézetét, hogy szerinte a közös hadügyminister ur ezt nem érthette, ennélfogva a pénzügyminister ur válaszát e részben tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Minthogy az interpelláló képviselő ur a választ tudomásul vette, azt hiszem, kimondhatom, hogy a képviselőház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatképen kimondom. Most következik ugyancsak a pénzügyminister ur válasza Désy Zoltán képviselő ur interpellácziójára, az 1912. évi költségvetés előterjesztése, valamint az 1911. évi költségvetésben foglalt rendkívüli közösügyi kiadásokra megszavazott hitelfelhasználás tárgyában. Lukács László pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Désy Zoltán t. képviselő ur a múlt napokban interpellácziót intézett hozzám, a melyben két kérdés foglaltatik. Az egyik kérdés az, hogy mi az álláspontom a közösügyi bizottságok által megszavazott rendkivüh hadi szükséglettel szemben, a mely húsz milliót tesz ki, a melyből Magyarországra kvóta szerint eső rész 7,280.000 korona, és a mely az 1911. évi költségvetésben mint rendkivüh hadügyi kiadás előirányoztatik. A másik kérdés vonatkozik az 1912-iki költségvetés beterjesztésére. A mi az első kérdést illeti, nyilvánvaló, hogy a t. képviselő ur azért intéz hozzám ebben az ügyben kérdést, mert azt akarja tudni, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy a véderőre vonatkozó törvényjavaslat nincs még letárgyalva és még nem emelkedett törvényerőre, vájjon indokoltnak és megengedhetőnek tartom-e én mint pénzügyminister, hogy az a 7,280.000 koronás rendkivüh hitel, a mely alapul a húsz millióban megszavazott delegáczionális hitelen, már most, a véderőjavaslat létrejötte előtt folyósittassék, illetőleg felhasználtassék? Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, a mikor azt mondja, hogy a delegácziónak joga nem terjed odáig, hogy a hadügyi szervezetet megváltoztassa. Erről szó nincs ; ez teljesen igy van, ezt elismeri mindenki. Hiszen ha a delegácziónak jogában állott volna a hadi szervezet megváltoztatása, akkor nem volna szükség most arra, hogy a törvényhozás a véderőtörvényjavaslattal foglalkozzék, (ügy van! a jobboldalon.) Ez tehát teljesen ki van zárva, és a delegáczió nem tehet egyebet, mint azt, hogy a közösügyi költségeket, a közösügyi szükségleteket megállapitja, mert hiszen a fedezetről is már nem a delegáczió, hanem az országgyűlés kell hogy gondoskodjék. Teljesen igaza volna az én t. képviselőtársamnak, mikor ennek az aggályának ad kifejezést, ha ez a 7,780.000 korona tényleg kapcsolatban volna a tárgyalás alatt lévő véderőjavaslattal. De a mint lesz szerencsém részletesen kimutatni, e két dolog egymással nem függ össze, a véderőj avaslatnak sorsától teljesen független ez összeg és annak felhasználása. Ezt nagyon könnyen bebizonyithatom a t. képviselőház előtt, ha utalok a delegáczionális nyomtatványok V. számú füzetére, mely a rendkivüh közösügyi kiadásokról szól. Ebben a füzetben ki van tüntetve, hogy a kérdéses 20 millió, tehát az ebből Magyarországra eső 7,780.000 korona, 51 különböző tétel alatt van felsorolva, 51-féle különböző czélra szolgál. Ezek a czélok egészen önállóak és függetlenek a most tárgyalás alatt lévő véderőtörvényj avaslattól. Erednek ezek a szükségletek külömböző forrásokból. Elsősorban Bosznia és Herczegovina annexiójával állnak kapcsolatban, illetve az ebben az időben meg42*
