Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-259

328 259. országos ütés 19 állításait csak meg is erőtleniteni. (Zaj és ellen­mondások jobbfelöl.) CsilZy Pál : Névszerinti szavazás van ! (Fel­kiáltások balfelöl: Szívesen meghallgatjuk önöket !) KÚIl Béla: Egész héten át beszélhetnek ! Sümegi Vilmos: Tessék beszélni! Kelemen Béla : Méltóztassék beszélni! (Zaj.) Holló Lajos : Tessék feliratkozni! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ivánka Imre: T. ház! A hadsereg a maga szükségleteit emberben és anyagi javakban a nép legszélesebb rétegeitől veszi, illő tehát, hogy a mi onnan visszatérül javakban, a nép legszélesebb rétegeibe jusson is el és ne egyes nagyvállalkozók zsebébe. Baross János t. képviselőtársam igen szépen kifejtette ezt, és részemről nem tehetek egyebet, mint csatlakozom az általa elmondot­takhoz, hogy igenis szükséges mentül előbb fel­állitani egy ipari hadseregellátó szövetkezetet, mely a kereskedelemügyi ministerium vezetése alatt képes lesz olyan olcsó, jó és tartós árukat szállítani, mint a csakis nagy haszonra dolgozó nagyvállalat. Epén igy a hadseregnek terményekkel való ellá­tását is mezőgazdasági szövetkezetek utján óhaj­tom eszközöltetni. Mindezekre kiterjeszkedtek az előttem szólók, azonban nem vizsgálták, hogy a külkereskedelem és a hadsereg közt micsoda befolyás van. A mai államélet igen bonyolult proczesszus; a nagy­hatalmak egymással versenyeznek, milliárdokat ölnek bele seregeikbe, megerőltetik magukat min­denképen azért, hogy nagyhatalmi adásukat bizto­sítsák, és ezzel a nagyhatalmi állásukkal szerzik vissza az ügyesek és élelmesek ezeket a milliárdo­kat. (Ugy van ! ügy van! balfelől.) Visszaszerzik azáltal, hogy piaezot keresnek iparczikkeiknek, a tengeren túl (Igaz ! ügy van ! balfelől.) elhelye­zik azokat és igy a nemzetük gazdagságát emelik. Európa majdnem egészen indusztriálódott. Elsősorban Anglia, utána Németország és Franczia­ország ; és lassan, de biztosan ipari állammá lett Ausztria is és mi is azon az utón vagyunk. Nekünk is szükségünk volna gyarmatra. Sümegi Vilmos: Mi vagyunk Ausztria gyar­mata ! Ivánka Imre : Ebből a szempontból a hadsereg fejlesztését részemről nem is ellenzem, (Mozgás jobbfelöl.) ha ez oly irányban történnék, hogy erre a gyarmatpolitikára alkalmas lesz a hadsereg, más­részről pedig mindig szem előtt tartja mindkét állam teherviselési képességét. (Helyeslés balról.) Nekünk gyarmatunk tengeren túl nincs, de gyar­matul kínálkozik egy rengeteg nagy, sok minden­ben gazdag terület: a Balkán. Itt van szomszé­dunkban ; akár békés kereskedelmi politikával, akár kényszerhelyzet esetén, fegyverrel, de meg kell hódi tanunk iparczikkeink részére. Ebben az eset­ben azt tartom, hogy minden konzulnál, minden szép frázisnál, minden intervencziónál többet ér egy erős hadsereg. B. Hámos Antal : Szinte szivemből beszél ! október 2-án, hétfőn. Ivánka Imre : ... Ennek a hadseregnek nem­csak külső eszközeit kell megadni, pénzben és emberben, a m ; re szüksége van, hanem meg kell adni a nemzeti lelkesedést is. (Helyeslés balfelől.) Mi nagyon szívesen vagyunk hajlandók ilyen politikát folytatni, örömmel emeljük a dinasztia hatalmát s tekintélyét, de azt akarjuk, hogy a mi népünk tekintélye is emelődjék általa. (Helyes­lés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igy azt akarjuk, hogy a hadseregbe bevonuljon a nemzeti érzés. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi hű alattvalói vagyunk a dinasztiának, de egyúttal jó magyarok is. Helyesen mondta t. képviselő­társam, Baross János, hogy nem tételezi fel, hogy jönne Habsburg-sarj, mely a nemzet letöré­sére vállalkoznék. Meg vagyok győződve, hogy ilyen nem fog megszületni, mindegyik le fogja tenni a koronázási esküt s ha letette, e család ismert lovagiasságánál és mély vallásos érzületé­nél fogva azt feltétlenül meg is fogja tartani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezért nem győzöm eléggé helyteleníteni azoknak eljárását, a kik — nem keresem, czéltudatosan-e vagy czéltu­datlanul, — de a t. kormánynak vagy a többség­nek minden tényében bizonyos nagyhatalmú egyé­nek rejtett kezének mozgását sejtik. Meg vagyok arról győződve, hogy a dinasztia minden egyes tagja szimpatizál a magyarokkal, (Mozgás a bal­oldalon.) és a ki a dinasztia és a magyarok közt ellentétet akar szítani, az nagyon meddőén és hiába fárad, mert ez sem a nemzetnél nem fog sikerülni, de nem fog sikerülni ott fent sem, nem fog sikerülni különösen annál a nagytudásu és egyénileg is igen tiszteletreméltó egyénről, kire Szent István koronája vár. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Adja Isten !) A legparlamentárisabb államban is az ural­kodó mindenkor tud bizonyos befolyást, bizonyos magasabbrendü irányítást gyakorolni a politikára. Ez még Angliában is megvan, különösen a had­sereget és a külpolitikát illetőleg. De nem hiszem, hogy akár konzervatív, akár radikális irányitások után induljon is akár a mostani, akár valamely következő többség, hogy oly többség kerüljön ide, a mely a nemzet, a magyar faj letörésére vállal­koznék. Sem ezen az oldalon, sem azon az oldalon sohasem fog senki oly többséget vagy csak pártot is kajsni, a mely a magyarság letörésére emelné fel kezét. Mert lehetnek e ház tagjai között —• és vannak is — minden irányú politikai eltérések, de a hazafiságban nincs, nem lehet köztünk kü­lönbség, (ügy van! a középen.) Mi, mint ellen­zéki, sőt mint erősen ellenzéki párt is szívesen szolgáljuk, a dinasztiának hatalmát, emeljük a dinasztiának nagyságát; egyedüli vágyunk csak az, hogy a mi jogaink és jogos aspiráczióink szintén honoráltassanak a dinasztia által. De azt látjuk, hogy, nem is szólva az önálló nemzeti hadsereg­ről, a melyet azon párt, a melyhez tartozni sze­rencsém van, követel, még az 1867. évi XII. t.-czikkből folyó jogok sincsenek számunkra a hadseregben biztosítva, (ügy van ! balról.)

Next

/
Thumbnails
Contents