Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-259

259. országos ülés 1911 Az 1867 : XII. t.-czikk azt mondja, hogy a magyar hadsereg kiegészítő része az összes hadseregnek. A közös hadseregről még az 1867-es törvényben szó nincs. Ez csak később lett ravasz kezekkel a magyar törvénybe becsúsztatva, és midőn be lett csúsztatva, a szó után hozták a lényeget; nem megfordítva, mint a hogy azt tenni kellett volna. Ugy szervezték a haderőt, hogy ma már magyar hadseregről beszélni igazán csak jogilag lehet. Az 1867 : XII. t.-czikk ugyan a vezényleti és vezérleti nyelvet ö felségének tartja fenn, azonban a hadsereg nyelve ezzel talán még nincs kimerítve, mert hiszen az ezredeknek belső kezelési nyelvük is van ; van ezrednyelv is, a melyet a hadvezetőség volt szives megadni a magyar legénységből álló ezredekben nekünk, a miközben épugy bánik el velünk, mint a románnal, lengyellel, ruthénnel: egy típus, egy »Naczionalität«, egy »Volksstamm<< vagyunk. A magyar államot a magyar hadseregben nem lehet sehol megtalálni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nemcsak a hadseregre vonatkozó, az 1867 : XII. t.-czikkben fentartott jogaink szempontjából is jogos, hogy a magyarság a hadseregben kidomborittassék, hanem fontos abból a szempontból is, hogy hazánkat, sajnos, nem kizárólag magyarok lakják, hanem nemzetiségek is. Az a nemzetiségi ujoncz bekerül a közös hadsereghez. Az iskolában otthon beszéltek neki egy magyar államról, a mely uralkodik felette, a mely kényszeríti őt mint idegen nyelvű állampolgárt, hogy hű magyar állampolgár legyen. És mit lát a hadseregben ? Egy idegen zászlót, a mely nem a magyar nemzet zászlója, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) idegen kommandónyelvet, melyet még az az állítólag saját hazájában ur magyar is tartozik respektálni, idegen tiszteket és egy mindennek nevezhető, csak nem magyar szellemet. Most már e román vagy tót fin szemében homályosan derengeni kezd egy magasabb államalakulat képe, a mely hatalmasabb, erősebb, mint a magyar államé, mert kényszeríti, hogy fiait odaadja neki katonáskodni, idegen nyelven, idegen kommandó alá, és midőn hazamegy, az történik, a mi történt Erdélyben a memorandum idejében, hogy a császárhoz fordul a maga panaszával. Vagy talán azt akarják, a kik a mostani állaj^otot fentartani kívánják, hogy az összmonarchia ábrándja ne vesszen ki egészen a nemzetiségekből ? A bécsi sajtó egy része megvádolja a magyar ellenzéket, hogy mi zsarolási politikát űzünk; mikor a dinasztiának szüksége van a hadseregre, akkor mi nemzeti engedményeket akarunk kicsikarni. T. ház ! ezeket a jogokat mi mindig hangoztattuk, soha fel nem adtuk ; ez nem zsarolás, hanem jogaink követelése ; a ki pedig a jogát védi, az sohasem lehet zsaroló. (Ugy van ! balról.) kz előbb felhozott szempontból, hogy a hadseregben az a bevonult nemzetiségi ujoncz ne a magyarság felett álló vagy azzal ellenséges viszonyKÉPYfl. NAPLÓ. 1910 1915. XI. KÖTET. október 2-án, hétfőn. 329 ban levő más, erősebb államhatalom eszközét lássa, szükséges volna, hogy mentül nagyobb számban kerüljenek oda magyar tisztek. E téren, daczára a némi javulásnak, ugy vagyunk, hogy még nincs elég magyar tisztünk ahhoz, hogy az összes magyarországi csapatoknál a tiszti helyelvet betöltsék. De talán megkívánható volna, hogy a ki magyar csapatnál akar szolgálni, a ki a magyar állam kenyerét eszi, az tanuljon is meg magyarul. Hiszen a dualizmusból, a közös hadsereg egységéből folyik, hagy a másik állam nyelvét, a inagyart is ismerjék. Ez nincsen a dualizmus vagy a közös hadsereg egysége rovására, és azért mégsem kaphatjuk meg, legalább a javaslatban nem találjuk. Pedig méltózassék elhinni, hogy a hadsereg harczképességét is jelentékenyen emelné, ha a háborúban az illető tiszt tudna a legénység nyelvén beszélni. Tudok egy, hiteles tanuk által elmondott esetet, a mikor 1879-ben a boszniai okkupáczióban szuronyrohamra került a sor, az ezredes odahívott egy magyar hadnagyot és azt mondotta neki: »Hören Sie, Sie können ihnen jetzt auch von Kossuth sprechen, nur vorwärts !« T. uraim, mennyivel szebb volna, ha a közös hadseregbeli ezredes magyarul beszélt volna, ha nem is Kossuthról, a legénységgel! Mindezek alapján bátor leszek határozati javaslatot ez irányban előterjeszteni. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nem akarom a ház türelmét tovább igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) Csak arra akarok czélozni, hogy mi megadj uk a hadseregnek mindazt, a mi megilleti, ha a hadsereg is megadja nekünk azon jogokat, a melyek minket megilletnek. Mi azt tartjuk, hogy add meg a császárnak, a mi a császáré, de a nemzetnek is, a mi a nemzeté. Ha mi megkapjuk a magunk részét, akkor igenis, fogjuk a hadsereg létszámát emelni és szívesen fogjuk a hadsereget erősíteni, de addig nem. (Helyeslés balfelől.) A nemzet aspiráczióira nézve egy igen szomorú évben magas ajkról jött egy szomorú szó, hogy : soha. Sohasem fogja a nemzet megkapni hadseregemben mit kivan ; sohasem lesz hadseregemben a magyarságnak az a joga, a mit óhajt. A felülről jövősohá-val szemben mi egy alulról jövő sohát teszünk : sem e házban, sem az uj házban sohasem fogja a nemzet elviselni a hadsereg terheinek emelését addig, mig jogai a hadseregben nem respektáltatnak. (Élénk helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) A javaslatot nem fogadom el, hanem van szerencsém benyújtani a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Mondja ki a képviselőház 1. hogy a cs. és kir. közös hadseregben 1915-ön túl tisztek csak azok lehetnek, a kik a magyar nyelvet szóban és Írásban teljesen bírják; 2. hogy a mennyiben a törvényhozás az ujonczlétszámot a fenforgó hiányok pátlására szükséges mérven tul emelné, a felemelt ujonczlétszám a 42