Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-259

259. országos ülés 19Í1 október 2-án, hétfőn. 325 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a névszerinti szavazás. Kun Béla : T. ház ! A napirend 4., 5., 6., 7. és 8. pontjai alatti elnöki előterjesztésekkel szemben beadott elleninditványaimat tisztelettel visszavonom. Elnök : T. ház ! Miután a képviselő ur a napirend 4—8. pontjai alatt felvett elleninditványait visszavonta, ennélfogva a névszerinti szavazás szüksége elesik, és kimondhatom, hogy a képviselőház Szombathely város polgárságának, Mezőtúr város polgárságának és Kisbér község polgárságának Justh Gyula, a köbölkuti választókerület függetlenségi polgárságának Kobek Kornél s a kőbányai keresztényszocziálisták nagygyűlésének Kovács János képviselő ur által beadott kérvényére vonatkozó elnöki előterjesztéseket emeli határozattá. A napirend szerint következik a véderőről (írom. 276., 356. sz.) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik ? Nyegre László jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: T. ház! Minden törvényjavaslatot az elfogulatlan törvényhozónak két általános szempontból kell birálnia. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az első az, vájjon a megváltozott életkörülmények és a fenforgó viszonyok közt egyáltalában van-e szükség arra a törvényalkotásra, másodsorban pedig, vájjon ezen törvényalkotással a remélt czélt el lehet vagy el fogjuk-e érni. A mi a szőnyegen forgó törvényjavaslatot illeti, ebből a szempontból az első kérdésre határozottan igennel felelhetünk, mert a nagyhatalmak hadseregfejlesztő rapid versenyében mi tényleg hátramaradtunk. Tény az, a mit az indokolásban a t. honvédelmi minister ur mond, hogy Németország és Francziaország, valamint Olaszország is sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben fejlesztik hadi erejüket, mig nálunk 1889 óta bizonyos stagnálás van. Azonban itt mindjárt súlyos aggodalom merül fel, mert Németországnak megvolt a szaporodó emberanyaga, valamint vagyonszaporodása. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tudjuk, hogy a német nemzeti vagyon roppant, soha nem remélt mértékben fejlődött a 70-es évek óta és tudjuk, Francziaországban is megvolt a szaporodó vagyon, habár a szaporodó emberanyag teljesen hiányzott. De, t. ház, nálunk ugy látom, legalább a mi Magyarországot illeti, gyorsan szaporodó nemzeti vagyonról beszélni nem lehet s az emberanyag sem szaporodik oly nagy mértékben, mint pl. Németországban. Kun Béla: Sőt kivándorolnak! Ivánka Imre: De még ha mindezektől az aggodalmaktól eltekintünk is és egyszerűen szupponáljuk azt, hogy a nagyhatalmaknak egymással szemben feltétlenül versenyt kell tartaniok ; hadseregüket, hogy el ne maradjanak és nagyhatalmi állásukat el ne veszítsék, más nagyhatalmak hadseregeivel egy színvonalon kell tartaniok, még akkor is felmerül a második kérdés, hogy vájjon ezzel a törvényjavaslattal el fogjuk-e azt érni, hogy a mi hadseregünk harczképesség tekintetében a német, franczia vagy olasz hadsereggel kiállja-e az összehasonlítást. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) E kérdéseket nálunk majdnem minden törvényjavaslatnál komplikálja szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva egy harmadik kérdés, nevezetesen az, vájjon a nemzeti álláspont milyen mérvben jut érvényre az illető törvényben. (Igaz I Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Ha ezt a törvényjavaslatot ebből a szempontból vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy itt nemcsak a mi alapkövetelményünk, az önálló nemzeti hadsereg, hanem még az 1867 : XII. t.-czikkből s a dualizmus szelleméből folyó, az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg sincsen statuálva, sőt teljesen fel van adva. (Igaz ! Ugy van ! a. bal- és a szélsőbaloldalon.) Látnunk kell, hogy még a kilenczes bizottságnak igen csekélyke nemzeti tartalommal biró programmja sincs keresztül vive, s hogy általában ez a törvényjavaslat a nemzeti jogok honorálása és a nemzet aspiráczói tekintetében teljesen semleges. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nekünk tehát, mint a nemzeti álláspont képviselőinek, ab ovo lehetetlen ezt a törvényjavaslatot elfogadnunk. Ha most eltekintünk a nemzeti állásjronttól és egyedül mint katonai javaslatot vizsgáljuk az előttünk fekvő törvénytervezetet, akkor is súlyos hibákat keü abban találnunk. A törvényjavaslatra szomorú világot vet az, hogy már az azt támogatni készült indokolás számai is téves alapokon nyugosznak, a miért aztán nagyon bajos a konklúziót levonni ott, a hol már azok a számok is, a melyekből ki kellene indulni, tévesek. A t. honvédelmi minister ur azt mondja, hogy a legénységi állomány 293.800, holott tényleg bebizonyithatólag, a közös hadügyminister ur szerint csak 278.965. A honvédelmi minister ur azt mondja, hogy a tisztilétszám 42.300, holott tényleg csak 40.232. A tisztek tekintetében szintén két szám áll egymással szemben : 22.965 és 20.200. Már az ember igazán nem tudja, hogy a mi hadseregünket ki ismeri tehát, a közös hadügyminister vagy a honvédelmi minister, vagy talán egyik sem a kettő közül, mert hiszen számaik egymás ellen beszélnek. Ha tehát azok a számok, a melyekből a konklúziót levonták, már tévesek, valószínűleg tévesek lesznek az azokból levont konklúziók is. Ha az ember vizsgálja a törvényjavaslatot, rögtön szembe ötlik annak egy igen nagy hibája, t. i. nem számol a hadsereg fejlesztésénél a mi geográfiai viszonyainkkal; nem veszi tekintetbe, hogy a lehető támadó fél harcz esetén hegyes vidéken keresztül fog bennünket megtámadni és nem veszi tekintetbe, hogy támadó háború esetén mily dombos, hegyes, sőt igen nagy hegységekkel övezett vidéken leszünk kénytelenek operálni. 'Ezért szerény véleményem szerint nem a rendes sorhadi