Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-259

326 2o9. országos ülés 19 gyalogságot kellene fejleszteni, hanem a vadászzászlóaljakat és nem a tábori könnyű és nehéz tüzérséget, hanem a hegyi ütegeket. Hiszen igaz, hogy a törvényjavaslat a hegyi ütegek fejlesztését elég jelentékeny mértékben czélozza, azonban ezt részemről nem tartom elegendőnek. .Látjuk, hogy Olaszország milyen mértékben fejleszti a bersaglieri-vadászcsapatokat és hegyi ütegeit. Ez tanulságos és intő példa lehetne nekünk is a jövő hadseregfejlesztés szempontjából. Az eddigi tapasztalatok igazolták azt, hogy a rendes tábori tüzérséggel nagy hegységben jóformán tehetetlen minden hadvezetőség, ellenben a hegyi ütegek bámulatos eredményeket érhetnek el. A mi pedig a vadászokat illeti, bebizonyított tény és minden gyakorlat igazolja, hogy a vadászok különösen hegyes terrénumon sokkal többet birnak a gyalogságnál, sokkal szívósabbak, sokkal könnyebben birják a terrénum különös alakulásait fedezetekre kihasználni, mint a rendes gyalogság. Ez irányban különben majd bátor leszek határozati javaslatot is benyújtani. A mi hadseregfejlesztésünkbe egyáltalában nagy hiba csúszott be már régóta, az, hogy az ezredek számát fejlesztették túlnagy mértékben és eltekintettek attól, hogy a századok és zászlóaljak békelétszáma nagyon csekély. Igaza van a honvédelmi minister urnak abban, hogy gyalogságunknál a békelétszám a legkisebb az összes európai hadseregek között. Ö ebből azt a konklúziót vonja le, hogy erősíteni kell a századokat az ujonczlétszám emelése által. Ebben némileg igaza is van, de talán nem kellett volna azokat fölösleges elvezénylésekkel és fölösleges számú ezredek felállításával csökkentem. Hadseregünk egyik leggyengébb pontja az elégtelen altiszti képzés. A nagy nyugati hadseregekben az altiszti jiálya valóságos életpálya, hivatal ; az altiszt az akar lenni és az akar maradni. Nálunk a mi altisztjeink között csak 16.000 továbbszolgáló hivatásos altiszt van. A törvényjavaslat 14.000 emberrel akarja az állományt emelni, vagyis a törvényjavaslat életbeléptetése után 30.000 tényleg továbbszolgáló altisztünk lenne. Szerény véleményem szerint hiába költünk mi milliókat a hadseregre, ha annak szervezetét nem tudjuk arra a fokra emelni, a mint az a nyugati hadseregeknél van. A német hadseregnél a továbbszolgáló hivatásos, kitűnő altiszt egyik főerősség ; nekünk is oda kellene törekednünk, hogy a továbbszolgáló altisztek vagy a túlnyomó többségét, vagy az egész altiszti kart képezzék. Jól tudom, hogy ez jelentékeny megerőltetését jelentené az államkasszának, jól tudom, hogy az az 1,910.000 korona, a mely ezen az alapon a költségvetésbe felvétetett, nem volna az esetben elegendő, ha az altiszteknek olyan fizetést akarnánk biztosítani, hogy abból családot tartva,' gyerekeiket felnevelve, holtukig azon az életpályán maradhassanak. Azonban azt mondom, hogy ez olyan pont, a melynél nem szabad takarékoskodni, olyan pont, a melynél minden 11 október 2-án, hétfőn. befektetett tőke tízszeresen meghozza rövid idő alatt a maga kamatait. Ezzel szemben a honvédelmi minister ur az indokolásában felhozta azt, hogy ha az összes altiszti állások hivatásos altisztekkel lesznek betöltve, akkor háború idején nagy zavarok állhatnak elő, mert nem lesz elég tartalékos altiszt. T. i. az az altiszt, a ki ki lesz nevezve két év után, rögtön visszatér, mondjuk, békés foglalkozásához s igy tulaj donképen szakaszt vezetni vagy egyáltalában háborúban mint altiszt szerepelni nem lesz képes. Erre nézve azt ajánlom, hogy hasonló módszer léptettessék életbe, mint a milyen a továbbszolgáló lovasságnál az olasz hadseregben van, nevezetesen, a ki altisztté lesz, illetve akar lenni két év múlva, köteleztessék még egy harmadik év szolgálatára s annak fejében akár pénzbeli rekompenzácziót, akár pedig a gyakorlatoktól való nagyobbmérvű szabadulást vagy esetleg azt kapja, hogy az ő testvére nem tartozik többet szolgálni, csak egy évet. Ez az intézkedés az olasz lovasságnál bevált, valószínűleg beválna nálunk is. A jelen törvényjavaslat kodifikálja a kétéves katonai szolgálatot. (Halljuk ! Halljuk! halfelől.) A kétéves katonai szolgálatot azonban oly módon kodifikálja, hogy ez igazán hajmeresztő igazságtalanságokat tüntet fel. (Igaz! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Behozza a rendes gyalogcsapatoknál és a tüzérségnél, ellenben nem hozza be a lovagló tüzérségnél és a lovasságnál, sőt még visszaesést is mutat a honvédségről szóló rész, a mennyiben a honvédlovasságnál a már bevált kétéves lovassági katonai szolgálatot három évre akarja felemelni. Mártonffy Márton : Ez fejlesztés ! Ivánka Imre: T. barátom közbeszól, hogy ez fejlesztés. Csodálom, hogy ezt fejlesztésnek lehet nevezni. Mert vagy híve a hadvezetőség a kétéves katonai szolgálatnak, s akkor vigye keresztül az egész vonalon, a mint keresztülvitte azt Olaszország és Prancziaország, vagy pedig nem hive, s akkor tartsa meg a hároméves szolgálati időt. Mert elhiszem, hogy talán egyes emberekre nézve könnyebbséget jelent az, hogy három év helyett két évet szolgálnak, azonban roppant igazságtalanságot és megütközést kelt abban a legényben, a ki három évet tartozik szolgálni, (Igaz! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mikor látja, hogy falubeli bajtársa már egy éve otthon van. Méltóztassék elhinni, hogy ez a most terjedő szocziálizmus mellett igen nagy elégedetlenségre vezet és semmi esetre sem fog a hadsereg szellemének javitására szolgálni. (Igaz ! Vgy van ! baljelöl.) Meg lehetne oldani _ ezt a kérdést máskép is, a kétéves szogálati elv alapján. Hiszen a lovagló tüzérséghez lehetne olyan mechanikai előismeretekkel biró gyári munkásokat besorozni, a kik már valamely gyárban,'a mely mégis csak a mechanikában dolgozik, voltak alkalmazva. Ez által az ágyuk kezeléséhez szükséges ismeretek előfeltételei már megvannak, ugy hogy ezeknek jóformán