Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-258

814 258. országos ülés 1911 szeptember 30-án, szombaton. Farkas Pál: Dehogy nem! A közösök mindig a honvéd-menázsba mennek, mert ott jobban főznek! (.Derültség.) Preszly Elemér: Egyénileg talán igen, de általánosságban kétségtelenül megvan ez az antagonizmus a közös és a honvéd tisztikar között. Rá akarok még térni a delegácziónak a haditengerészetre vonatkozó kijelentéseire, illetve az ott elhangzott nyilatkozatokra. (Halljuk! Halljuk 1 balfelől.) A magyar delegátusok és pedig a munkapártiak is, mikor a delegáczióban megjelennek, egyszerre kuruczokká válnak, felveszik magukra az ősi mentét, és hadakoznak, vagdalkoznak jobbra-balra, azonban a vége mégis csak az, hogy az összes követeléseket szépen megszavazzák. Ezekből a hadakozásokból, ezekből az őszinte nyilatkozatokból akarok egyet, és pedig a tengerészeti albizottság előadójának, Rosenberg Gyulának beszédéből ismertetni. ( Éljenzések.) Megjegyzem, hogy rendkívül értékes és szép felszólalás volt, ez és az önérzettől és a magyar érdekek megvédésétől csak ugy duzzadt. Kun Béla : A vége szavazás volt. Preszly Elemér: Mikor a tengerészet parancsnoksága előállott az uj tipusu csatahajókkal és mikor a delegátusok látták azt, hogy itt tulaj donképen olyan tendencziával állanak szemben, a melyről nem is lehet tudni hol van a megállás, hogy a négy csatahajó és az ahhoz szükséges melékhajókat nem fogja-e követni a közel jövőben nyolcz, majd megint tizenhat és Isten tudja hány a végtelenségig, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor a delegátusok és pedig ugy az osztrák, mint a magyar delegátusok rájöttek arra, hogy tulajdonképen a delegáczió hatáskörét lépi túl, és az 1867 : XII. t.-czikk 13. szakaszát szegi meg akkor, mikor a parlament utasitása nélkül, mondhatnám saját szakállára és felelősségére az országgyűlést fait accompli elé állitva, ilyen a messze j övőre kiható, mind a két állam közgazdaságát érintő fiottafejlesztésbe belemegy. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák delegáczió még nagyobb politikai és alkotmányos érzéket tanusitott, mint a magyar, mert elfogadott egy határozatot, a melyben a tengerészeti parancsnokot flottatörvényjavaslat készítésére utasitotta. A flottatörvényjavaslat jogosságát maga a tengerészeti parancsnok is elismerte, csak czélszerüségi okokból tért ki előle. Ennek jogosságát elismerte Rosenberg Gyula, a tengerészeti albizottság előadója is, de czélszerüségi okokból ellenezte ő is a flottatörvényjavaslatot, és midőn e horribilis költségnek megszavazását kérte, hangsúlyozta, hogy ő csak a flotta intenziv fejlesztéséhez járul hozzá, de semmi körülmények közt hozzá nem járulna az extenzív, számbeli fejlesztéséhez. Hogy pedig minden kétség ki legyen zárva, meg is magyarázta, mit ért ő az intenziv és mit a számbeli fejlesztés alatt. Intenziv alatt azt érti, hogy csakis négy uj tipusu csatahajó és az ennek kiegészitő részét képező kis mellékhajók létesíttessenek, és az erre szükséges költséget hajlandó megszavazni, azonban tiltakozik ellene, hogy mi más államokkal a flottafejlesztés terén, az extenzivitás terén versenyt folytassunk, mert hiszen ezeket az áldozatokat is csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudjuk meghozni, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és semmi körülmények közt nem tudunk más államokkal a számok tekintetében konkurrálni. Itt azután nagyon szép és lendületes lesz az ő beszéde, mikor hangsúlyozza, hogy azért van szükségünk megállásra és azért van szükségünk arra, hogy vétót mondjunk, mert ha benn is marad ez a pénz az országban, a mit mi a flottának fejlesztésére áldozunk, azonban ez a pénz improduktívvá válik, elveszti az ő kamatot hozó hivatását és rendeltetését, elveszti közgazdaságunkat regeneráló hivatását, mert — és ez nagyon helyes és szép kijelentés — azok a csatahajók nem gyárak, a melyek füstölnek és a melyek a hazai, a nemzeti közgazdaságot termékenyítik meg és táplálják. Hát, t. képviselőház, ha ezt a tárgyalás alatt lévő javaslatot megnézzük, azt látjuk, hogy ebben bizony a flottáról egy szó sem esik, megmarad a flotta teljesen abban az abszolutisztikus kezelésben, a hogy azt napról-napra látjuk ; a delegáczióban esik ugyan egypár szó róla és beszélnek róla a delegátusok, de a mikor ők ott valaminek a megszavazása ellen tiltakoznak, akkor az egyúttal már meg is van szavazva. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen azért helyén lett volna, ha ebben a tárgyalás alatt lévő javaslatban a hadügyi kormánynak a terveiről szó essék és rendelkezések vétessenek be, hogy a parlament tájékoztatva legyen és hogy az országnak az 1867-iki Idegyezésben biztosított joga, mely az 1867 : XII. t.-czikk 13. §-ában van letéve, fentartassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérek most t. képviselőház néhány szóval a javaslatnak-a-pénzügyi oldalaira. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Sümegi Vilmos: Nagyon csúnya ! Nagyon szomorú oldal! Preszly Elemér : Elvárná az ember ugy a pénzügyi bizottságtól, mint a t. pénzügyminister úrtól, hogy akkor, a mikor ilyen, a mi nemzeti életünket és háztartásunkat erősen igénybe vevő és megterhelő javaslatról van szó, hogy akkor tájékoztassanak és megnyugtassanak minket, hogy ebben a javaslatban tulaj donképen nincsenek olyan terhek, a melyet az ország meg ne bírna, a melyeket az ország a maga rendes bevételéből fedezni ne tudna. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez azonban, t. képviselőház, nem történt meg. A pénzügyi bizottság, a mely pedig igazán elsőrangú bizottsága a mi parlamentünknek, megelégszik azzal, hogy jelentésében néhány frázist csap oda, a mely jelentés politizál, a helyett hogy minket ennek a javaslatnak pénzügyi eredményeiről és kihatásairól tájékoztatna. (Helyeslés