Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-258

814 258. országos ülés 1911 szeptember 30-án, szombaton. Farkas Pál: Dehogy nem! A közösök mindig a honvéd-menázsba mennek, mert ott jobban főznek! (.Derültség.) Preszly Elemér: Egyénileg talán igen, de általánosságban kétségtelenül megvan ez az anta­gonizmus a közös és a honvéd tisztikar között. Rá akarok még térni a delegácziónak a hadi­tengerészetre vonatkozó kijelentéseire, illetve az ott elhangzott nyilatkozatokra. (Halljuk! Hall­juk 1 balfelől.) A magyar delegátusok és pedig a munka­pártiak is, mikor a delegáczióban megjelennek, egyszerre kuruczokká válnak, felveszik magukra az ősi mentét, és hadakoznak, vagdalkoznak jobbra-balra, azonban a vége mégis csak az, hogy az összes követeléseket szépen megszavazzák. Ezekből a hadakozásokból, ezekből az őszinte nyilatkozatokból akarok egyet, és pedig a tenge­részeti albizottság előadójának, Rosenberg Gyulá­nak beszédéből ismertetni. ( Éljenzések.) Megjegy­zem, hogy rendkívül értékes és szép felszólalás volt, ez és az önérzettől és a magyar érdekek megvédésé­től csak ugy duzzadt. Kun Béla : A vége szavazás volt. Preszly Elemér: Mikor a tengerészet parancs­noksága előállott az uj tipusu csatahajókkal és mi­kor a delegátusok látták azt, hogy itt tulaj don­képen olyan tendencziával állanak szemben, a melyről nem is lehet tudni hol van a megállás, hogy a négy csatahajó és az ahhoz szükséges melékhajókat nem fogja-e követni a közel jövőben nyolcz, majd megint tizenhat és Isten tudja hány a végtelenségig, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbalolda­lon.) akkor a delegátusok és pedig ugy az osztrák, mint a magyar delegátusok rájöttek arra, hogy tulajdonképen a delegáczió hatáskörét lépi túl, és az 1867 : XII. t.-czikk 13. szakaszát szegi meg akkor, mikor a parlament utasitása nélkül, mond­hatnám saját szakállára és felelősségére az ország­gyűlést fait accompli elé állitva, ilyen a messze j övőre kiható, mind a két állam közgazdaságát érintő fiottafejlesztésbe belemegy. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák delegáczió még nagyobb politikai és alkotmányos érzéket tanusitott, mint a magyar, mert elfogadott egy határozatot, a melyben a tengerészeti parancsnokot flottatörvényjavaslat ké­szítésére utasitotta. A flottatörvényjavaslat jogos­ságát maga a tengerészeti parancsnok is elismerte, csak czélszerüségi okokból tért ki előle. Ennek jogosságát elismerte Rosenberg Gyula, a tenge­részeti albizottság előadója is, de czélszerüségi okokból ellenezte ő is a flottatörvényjavaslatot, és midőn e horribilis költségnek megszavazását kérte, hangsúlyozta, hogy ő csak a flotta intenziv fejlesztéséhez járul hozzá, de semmi körülmények közt hozzá nem járulna az extenzív, számbeli fejlesztéséhez. Hogy pedig minden kétség ki legyen zárva, meg is magyarázta, mit ért ő az intenziv és mit a számbeli fejlesztés alatt. Intenziv alatt azt érti, hogy csakis négy uj tipusu csatahajó és az ennek kiegészitő részét képező kis mellékhajók létesíttessenek, és az erre szükséges költséget haj­landó megszavazni, azonban tiltakozik ellene, hogy mi más államokkal a flottafejlesztés terén, az extenzivitás terén versenyt folytassunk, mert hiszen ezeket az áldozatokat is csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudjuk meghozni, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és semmi körül­mények közt nem tudunk más államokkal a szá­mok tekintetében konkurrálni. Itt azután nagyon szép és lendületes lesz az ő beszéde, mikor hangsúlyozza, hogy azért van szükségünk megállásra és azért van szüksé­günk arra, hogy vétót mondjunk, mert ha benn is marad ez a pénz az országban, a mit mi a flottának fejlesztésére áldozunk, azonban ez a pénz improduktívvá válik, elveszti az ő kamatot hozó hivatását és rendeltetését, elveszti közgaz­daságunkat regeneráló hivatását, mert — és ez nagyon helyes és szép kijelentés — azok a csata­hajók nem gyárak, a melyek füstölnek és a melyek a hazai, a nemzeti közgazdaságot termékenyítik meg és táplálják. Hát, t. képviselőház, ha ezt a tárgyalás alatt lévő javaslatot megnézzük, azt látjuk, hogy ebben bizony a flottáról egy szó sem esik, megmarad a flotta teljesen abban az abszolutisztikus kezelés­ben, a hogy azt napról-napra látjuk ; a delegá­czióban esik ugyan egypár szó róla és beszélnek róla a delegátusok, de a mikor ők ott valaminek a megszavazása ellen tiltakoznak, akkor az egy­úttal már meg is van szavazva. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Épen azért helyén lett volna, ha ebben a tár­gyalás alatt lévő javaslatban a hadügyi kormány­nak a terveiről szó essék és rendelkezések vétesse­nek be, hogy a parlament tájékoztatva legyen és hogy az országnak az 1867-iki Idegyezésben bizto­sított joga, mely az 1867 : XII. t.-czikk 13. §-ában van letéve, fentartassék. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Áttérek most t. képviselőház néhány szóval a javaslatnak-a-pénzügyi oldalaira. (Halljuk! Hall­juk ! balfelől.) Sümegi Vilmos: Nagyon csúnya ! Nagyon szomorú oldal! Preszly Elemér : Elvárná az ember ugy a pénz­ügyi bizottságtól, mint a t. pénzügyminister úrtól, hogy akkor, a mikor ilyen, a mi nemzeti életünket és háztartásunkat erősen igénybe vevő és meg­terhelő javaslatról van szó, hogy akkor tájékoztas­sanak és megnyugtassanak minket, hogy ebben a ja­vaslatban tulaj donképen nincsenek olyan terhek, a melyet az ország meg ne bírna, a melyeket az ország a maga rendes bevételéből fedezni ne tudna. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez azonban, t. képviselőház, nem történt meg. A pénzügyi bizottság, a mely pedig igazán elsőrangú bizottsága a mi parlamentünknek, meg­elégszik azzal, hogy jelentésében néhány frázist csap oda, a mely jelentés politizál, a helyett hogy minket ennek a javaslatnak pénzügyi ered­ményeiről és kihatásairól tájékoztatna. (Helyeslés

Next

/
Thumbnails
Contents