Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-258

25$. országos íilés 19ÍÍ szeptember 30-án, szombaton. 313 Serégnek békében, és főleg háborúban növeli harczképességünket, tehát eminens katonai érdek is.« Kun Béla : Ezt nem látja be a dinasztia. Preszly Elemér: Nem látom, hogy ennek az osztrák katona által elismert jogos nemzeti kívánságunknak megvalósítása érdekében történik-e csak egy lépés is e javaslatban. Még csak egy lépést sem látunk ebben az irányban, hogy megvalósítására törekednek! Mert hiszen ha a legutóbbi delegácziónak határozatait, illetőleg kimutatását vizsgálom, azt látom, hogy Magyarországon 37 gyalogezredben, 7 tábori vadászzászlóaljnál, az összes tüzér- és huszárcsapatoknál magyar az ejrednyelv, vagyis ezeknél a csapatoknál a magyarság van túlsúlyban. Hazai Samu honvédelmi minister (tagadólag int). Preszly Elemér: A legutóbbi delegácziónak kimutatása mondja ; ha nincs igy, annál rosszabb. Szmrecsányi György: Olvasd csak fel! (Mozgás.) Ábrahám Dezső." Lássuk az igazságot! Hol az igazság mostanában ! Sümegi Vilmos: Alá van irva i Preszly Elemér: Kis türelmet kérek. Mily perspektíva nyílhatnék a magyar állam nemzeti kifejlesztése irányában, mily szépen betölthetne és teljesíthetné a hadsereg az ő tanítói, az ő kultúrát terjesztő hivatását, a melyet a t. honvédelmi minister ur ugyan beszédében kétségbe vont, a hadsereg egyedüli czéljául csak a honvédelmet jelöli meg ; holott nálunk poliglott államban, épen a hadsereg az ő nagy erejével lenne hivatva arra, hogy a népiskola munkáját befejezze. Kérdem, mily óriási persvektiva nyílnék akkor, ha az összes magyarországi ezredekbe ugy osztanák be a legénységet, gyalogságnál ugy, mint tüzérségnél, huszároknál ugy, mint vadászcsapatoknál, hogy mindenütt a magyar anyanyelvű és magyarul tudó legénység legyen többségben, hogy Magyarországon ne legyen egyetlen csapat sem,: 5. Kállay Ubul : Oroszország megcsinálja ! Preszly Elemér: ... a hol nem legalább 60% a magyarul tudók arányszáma. Lovászy Márton : Hetven százalék ! Preszly Elemér: És nem kell hozzá egyéb, mint a hadkiegészítő kerületek némi megváltoztatása, egy kis munkával el lehet ezt érni, és akkor teljesíthetné a hadsereg azt a hivatását, a melyet Pitreich is czélul jelöl meg, hogy t. i. Magyarországon az összes csapatoknál a magyar mint államnyelv legyen az a nyelv, a mely nyelven a legénység egymás közt és a legénység a tisztikarral érintkezik. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbahldalon.) Addig, a mig az nincs meg, addig ezt csak mint elérendő eszményt tekinthetjük, ennek megvalósítása tekintetében azonban igazán ez a javaslat egy lépést sem tett. El nem mulaszthatom t. ház, hogy ki ne terjeszkedjem még a közös hadseregnek, illetve elődKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XI. KÖTET. jenek, az osztrák hadseregnek azon természetére, hogy ez a sereg a múltban a politizáló seregek közé tartozott. Erre nézve csak két példát leszek bátor felhozni, az egyik vonatkozik 1848—1849-re, a másik 1867-re. Tudjuk, hogy 1849-ben három tábornok, Jellasich, Windischgrätz és Radetzky a kapott parancsok ellenére a monarchia népei ellen hadakoztak, hogy — mint ők mondják — az uralkodót a népei ellen megvédjék. A hadsereg összes tisztjei annyira azonosították magukat ezzel a három tábornokkal, hogy szimpátiájuk jeléül a nevük kezdőbetűit kardjukba vésették. Később, 1867-ben, mikor Andrássy küzdött Itt nálunk a honvédelmi ministerium felállításáért, ezt a honvédelmi ministeriumot semmiképen nem akarták elismerni a katonai körök, később pedig a honvédséget nem akarták teljesen egyenrangú hadseregnek, a honvédtiszteket velük egyrangu tiszteknek elismerni. (Felkiáltások baljelől: Ma sem! Ellenmondások a jobboldalon.) Hazai Samu honvédelmi minister: Nem áll! A hadsereg nem politizál! Preszly Elemér: De politizált a múltban. Ezek tények, melyekről mindenkit meggyőződhet, így pl. 1868-ban a budai cs. kir. hadi jjarancsnokság két rendeletet adott ki, melyek a honvédelmi ministeriumról kicsinylőleg nyilatkoztak és Andrássynak kellett közbelépni, hogy e rendeletek azután korrigálva legyenek. Kétségtelen történeti tény az is, hogy azon időkben e rendeletek háta mögött mindenki a katonai köröket és különösen azok fejét, inspirátorát, Albrecht főherceget látta. [Zaj.) Szmrecsányi György: Most is azt mondják, hogy a hodvédség ázsiai segédcsapat. (Zaj.) Saját fülemmel hallottam ! (Zaj. Elnök csenget.) Preszly Elemér: Mikor a honvédséget szervezték, herczeg Thurn-Taxis lemondott, mert nem akarta a magyar tábornoki ruhát felvenni, (Zaj és ellenmondás jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) és csak nagy kapaczitáczióval lehetett rábírni, hogy ettől az elhatározásától elálljon. Farkas Pál: Nincs is honvédtábornoki ruha ! (Zaj.) Preszly Elemér : Még ma is a honvédtisztek és a közös tisztek között az érintkezés legkevésbbé sem bajtársi, legkevésbbé sem barátságos. (Zaj.) Hazai Samu honvédelmi minister: Dehogy nem! Preszly Elemér : Magam tudom tapasztalatból, hog)^ a közös tisztek bizonyos felsőbb lényeknek képzelik magukat a honvédtisztek felett. (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) Hazai Samu honvédelmi minister: Nem áll! A bajtársiasság megvan, meg kell lennie ! Preszly Elemér: Akárhányszor láttam hadgyakorlatok alkalmával, hogy ha egy városba vagy községbe érkeztek a honvédtisztek és a közös tisztek, semmiféle téren nem érintkeztél-: egymással. (Zaj.) 40