Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-257

257. országos ülés 1911 szeptember 29-én, pénteken. keletkezett a dolog, (Halljuk! Halljuk!) és ismertetem az ügy mai állását. (Halljuk!) Körülbelül egy hónappal ezelőtt, a mint t. képviselőtársam is mondja, de talán valamivel előbb is egy nyugdíjazott volt tanitónő propagandát kezdett ott csinálni és pedig nem a péterváradi magyar iskola, hanem az indiai magyar iskola javára, a melynek azután az volt az eredménye, hogy Péterváradról tényleg 50 nem magyarajku növendéket tudott átcsalni az indiai iskolába. Ebből keletkezett a felháborodás a polgárság körében és ennek lett következménye az a bizonyos közgyűlés, a melyről t. képviselőtársam megemlékezett és a melyen a város autonóm hatósága élén a polgármesterrel ezt az igazán qualifikálhatatlan (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyalázatos! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelöl) határozatot hozta, azonban még a megyei hatóságnak sem volt tudomása erről a tegnapi napig, mert a város e határozatát tegnapig Szerem megye alispáni hivatalának nem terjesztette fel. Én e tekintetben tegnap a báni kormányhoz intézett kérdésemre kaptam meg ezen felvilágosításokat és a mai napon vett értesülésem szerint Szerem megye alispánja e határozatot már fel is függesztette, daczára annak, hogy az ügy ma sincs hozzá felterjesztve, ö kérte annak felterjesztését és nem kétlem, hogy ezt a határozatot meg is fogja semmisíteni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Holló Lajos : T. ház ! Én a ministerelnök urnak azt a kijelentését, hogy ezt a kvalifikálhatatlan határozatot a maga részéről is mint egy teljesen helyt nem állót tekinti, s ennek következtében ugy hiszi, hogy azt a felettes hatóság meg fogja semmisíteni, mert maga az alispán csak előzetes megsemmisítést eszközölt, ezt megnyugvással tudomásul veszem és örömmel látom, hogy az igen tisztelt kormány is egy ilyen, a magyar államiság ellen elkövetett durva sértést megtorlatlanul hagyni egyáltalában nem szándékozik. Azonban egy-két dologra megjegyzést kell tennem. Az egyik az, hogy az igen tisztelt kormány, a t. ministerelnök ur talán nem jár el a helyes utón, midőn mindezeket a tényeket a múltnak hibái, azok következményei gyanánt állitj a oda. Lovászy. Márton : Nem lehet a felelősség alól szabadulni! Egy hang (jöbbjelől) : Visoki sabore ! (Zaj.) Holló Lajos: Mert hiszen ez a kormányzat már hosszabb idő óta áll fenn, módjában állott volna tehát a múlt kormánynak esetleges hibáit és tévedéseit reparáini. (Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Lovászy Márton: Ugy van ! Talán húsz év múlva fogják kireparálni ? Kozma Andor ; Az sok esztendőt vesz igénybe ! (Zaj.) Holló Lajos: De, t. ház, egyáltalában a múlt kormányzat idejében, különösen a Eauch báni kormány alatt egyáltalában soha semmiféle olyan jelenség és tünet nem merült fel, a mely Magyarország ellen egy ilyen támadásban vagy másféle jogellenes tettben kifejezésre jutott volna. (Igaz/ Ugy van! balfelöl.) Soha semmi ilyet nem láttunk. Nem volna semmi indokunk arra, hogy mi ezt a báni kormányzatot is különös védelmünkbe vegyük, de a tényeket meg kell állapitanunk, nevezetesen, hogy sem az ország tudomása szerint, sem pedig más felmerült inczidensek alapján nem lehet megállapítani, hogy ezen esetek a múltban előfordultak volna, ellenkezőleg, akkor a magyar iskolák felállítása "' egészen J háborítatlanul történt, míg az utóbbi időben a jelenségek egész sorozata van, a mely az ottani türelmetlenségnek és gyűlölködésnek nyomait mutatja, a midőn az ott elhelyezett magyar tanítók — mint már az előbb érintettem •— életük veszélyeztetésével kénytelenek nehéz hivatásukat teljesíteni. Ezek mutatják tehát, hogy ezen tünetek ujabb jelenségek, ujabban törtek ki, s nem hiszem, hogy az igen t. ministerelnök ur jó utón járna, ha eleve felteszi, hogy ezek a multak bűneinek következményei, hanem kellene, hogy szigorúbb mértékkel mérve megvizsgálja, hogy az ottani jelenlegi báni kormánynak mennyiben van része, pl. az elnézés, vagy lanyha kezelés révén ezen jelenségek előidézésében, s nemcsak egyes esetek orvoslásával, hanem gyökeres rendszerváltozás, vagy gyökeresebb intézkedésnek előidézése által kellene ezen esetek megismétlődését megakadályozni és lehetetlenné tenni. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Bocsánatot kérek, már azon kifejezések is — engedje meg a t. ministerelnök ur — nem nagyon szerencsésen vannak megválasztva, t. i., hogy ottan egy magyar tanitónő egy magyar iskola felállítása iránt fejtett ki propagandát, s hogy oda átcsalta a nem magyar ajkú gyermekeket. Azt gondolom, hogy ez már abból a felfogásból táplálkozik, a mely onnan ered, hogy ürügyeket keresnek, hogy átcsaltak volna valakit, mintha 'a szülők beleegyezése és hozzájárulása nélkül iegyáltalában gyermekek iskolába járhattak volna. Ha volt oka annak a szülőnek arra, hogy gyermekét egy magyar iskolába, a mely Indiában van felállítva, küldje, ennek bizonyára az volt a magyarázata, hogy Péterváradon ilyen iskola nem létezett, a szülőnek pedig érdekében állott, és kívánsága volt, hogy gyermekei a magyar állam nyelvét elsajátítsák. A mint tudjuk, Pétervárad közvetlen szomszédságában van ott egy nagy magyar város, a melytyel a forgalmi eszközök ezernyi szálával van az ottani lakosság összekötve. Ennélfogva annak a közönségnek a józan érzéke kívánta, hogy megtanulja a forgalmi nyelvet, a mely nemcsak az ő állampolgári kötelmeinek, de egyúttal gazdasági érdekeinek is megfelel. Nem helyes tehát az, hogy azokat stigmatizáljuk, mintha az ottani magyar iskola felállításáért vei-