Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-257

2ó7. országos ülés 1911 szeptember 29-én, pénteken. 301 itatva lenni a horvát társadalomnak, a horvát közéletnek, a magyar szuverenitás és a magyar államiság elleni nemcsak gyűlölködéssel, de valóságos merényletekkel is, hogy ők képesek ilyen lépések megtételére, a mely lépések igen nagy elfajulását mutatják az ottani állapotoknak. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És nagyon csodálom, hogy a mikor itt a horvát bán ellen, az országgyűlés szine előtt is, hosszabb, érdemleges fejtegetésekben olyan súlyos vádakat emeltek, az ő közigazgatási ténykedései és báni állásában való viselkedése ellen, hogy akkor az igen tisztelt ministerelnök ur ezeket a súlyos vádakat válasz nélkül hagyja. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Fogok válaszolni. Holló Lajos: De még inkább csodálom, hogy midőn ilyen tények a nyilvánosság előtt megjelennek, — mert hiszen nem ma történtek ezek, csaknem egy hónapja, hogy ez a határozat meg lett hozva, bár nem olvastuk azt mindjárt, — hogy akkor a magyar kormányelnök nem sietett a megsértett magyar államiságnak kellő erélylyel nyomban elégtételt szerezni, mert ezzel tartozott volna már eddig is annak a széknek, a melyet betölt, de tartozott volna a magyar államiságnak is, a melynek megvédelmezésére ő van hivatva. (Igaz ! Ugy van / Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében nagyon nagy felháborodással és megütközéssel fogadjuk ezt a tudósítást, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyből a magyar közvélemény csak a lapoknak . . . Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Én is ! Holló Lajos : . • • igazságszerető közlései utján értesült, (Zaj a jobboldalon.) és elvárjuk a ministerelnök úrtól, . . . Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Rögtön! Holló Lajos : . . . hogy ez ellenében a magyar közéletet meg fogja védelmezni. Azért vagyok bátor a következő iuterpellácziót intézni a ministerelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy Pétervárad város képviselőtestülete a magyar iskolákat bojkott alá helyezte ? 2. Szándékozik-e ezen államellenes és embertelen eljárás ellen kellő erélylyel fellépni % (Elénk helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Holló I) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! HaMjuk !) Igen köszönöm t. képviselőtársamnak, hogy szives volt ezen ügyet a t. házban felemliteni, a mely ügyről én is csak tegnap értesültem, de értesülésem után azonnal utána is jártam a dolognak, (Helyeslés a jobboldalon.) és remélem, megnyugtató választ is adhatok a t. képviselő urnak. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) En nem akarok hosszasabban reflektálni azon közjogi fejtegetésekre, a melyekkel a t. képviselő ur interpeUáczióját kisérte. Hiszen nagyjában teljesen egyetértünk és még hozzáteszem azt, hogy nemcsak az a szempont, hogy hiszen állami közösségben van Horvátország Magyarországgal, von bizonyos konzekvenciákat maga után, a melyek e kérdés megítélésénél szintén latba esnek, hanem maga az autonóm horvát közoktatásügyi törvény is módot ad arra, hogy épen ilyen iskolák, a minő ez a magyar iskola, ott fenn is állhassanak, mert hiszen hülönben nem is létesülhettek volna. Hogy, sajnos, az utóbbi időkben felmerültek olyan jelenségek, a melyek nem kedvezőek, ezt még senki sem tagadta, legkevésbbé én, de a bán sem. Igen jól tudjuk, hogy vannak ilyen jelenségek és ismerjük ezeknek forrását és okait is. Ezek régibb időre vezetendők vissza, de nem is nagyon régi időre. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A koaliczióra! Halljuk! Halljuk! jőbbfeiől.) Ezek egy sajnálatos politikának következményei, (Halljuk! Halljuk! jőbbfeiől.) a melyekből én nem akarok vádat kovácsolni senki ellen, mert, a ki valamit nem tud, azért talán nem is annyira felelős. (Elénk helyeslés és derültség jőbbfeiől.) És minthogy, mondjuk, inkább talán a dolog nemértése következtében annak idején azoknak az embereknek kezébe csúsztatták a kormányzatot, a kiket mi mindnyájan nem barátainknak ismerünk, ne tessék csodálkozni azon, hogy ez most bizonyos gyümölcsöket terem, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) a melyek közé számithatjuk Péterváradnak ezen mostani igen sajnálatos közgyűlési határozatát is. Ezt a határozatot senki sem fogja ugyan jóváhagyni, de még csak védeni sem fogja merni senki, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) de ez mindenesetre csak egy jelenség a sok közül, a melyeket annak köszönhetünk, hogy időlegesen legalább igen hibás politikát követtek Horvátországgal szemben. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát Tomasics mit csinál.) Most ennek nem könnyű és nem rövid idő alatt eszközölhető reparácziója folyik. Hiszen lesz alkalmam erre kitérni, midőn legközelebb válaszolni fogok azokra az interpellácziókra, a melyeket a horvát bán ellen emelt vádak tárgyában hozzám intéztek. Nem akarok most erre a kérdésre tovább kiterjeszkedni, de még csak egyet akarok megjegyezni. (Halljuk ! Halljuk !) Én természetesen legjobban szeretném, ha ezt a gondot, a mely most még nagy teherként nyugszik vállaimon, hogy t. i. a horvát ministerium ügyeit is kell kezelnem, a mely aktaszerü teendőkkel ugyan nem nagyon terhel, de jsolitikailag mégis terhes, mással megoszthatnám, de épen az ott ma még uralkodó politikai viszonyok miatt ezen állás betöltése nehézségekbe ütközik. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jőbbfeiől.) Remélem, hogy annak is megjő az ideje, hogy e tehertől és legalább a felelősség egy részétől felszabaduljak. Hogy magára az interpelláczió tárgyára térjek át, előadom egész egyszerűen, hogy hogyan