Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-257
l zS7. országos ülés 1911 . magyar nyelven taníttathassák. Erről már ezen közösségnél fogva sem mondhatunk le, mert ott a magyar államnak külön szuverén jogai vannak, a melyeket ha az országos autonómia bizonyos mértékben korlátok alá vesz is, de a mely a magyar állam szuverenitását, fölényét és hatalmát ezen állam területének egyetlen pontján, Horvát-Szlavonországnak egyetlen városában sem szüntetheti meg. (TJgy van! TJgy van ! a baloldalon.) Ilyen események rendkivüli mértékben tanúságot tesznek arról az indolencziáról, a gyűlölködésnek arról a végtelen elfajulásáról, a melyet ott, a magyar birodalomnak azon területén a magyar államiság, az összetartozás ellen ápolnak és fentai\anak. Hol, Európa melyik államában lehetne hasonló eseményt látni és tapasztalni ? Ott van Németország, a hova egy összetört királyság nem hosszú századok óta, csak rövid másfél évszázada lett csatolva. Németország a hozzája csatolt Lengyelország területén az 6 államiságának nemcsak azon jogait érvényesiti, hogy a német államnyelv tanítását kívánja meg a tartományi iskolákban, hanem egyáltalában megköveteli államisága érvényesülését teljes mértékben és sokszor még azt is lehetetlenné teszi, hogy az ilyen állampolgárok talán még vallásuk oktatásában is anyanyelvükön részesülhessenek. így lép el ottan az állam hatalma és tekintélye, nem pedig hogy az állam tűrje saját területén az inzultusoknak ilyen mértékét, mert ez az állam megalázásának csak tanújele, a melyet egy állam, mely méltóságára és szuverenitására súlyt helyez, saját területén el nem tűrhet. (Elénk helyeslés balfelől.) Konstatálnom kell, hogy ezek az állapotok nem is régi keletűek, mert ezekben a városokban, a magyar tisztviselők és magyar lakosok által lakott városokban és községekben ezek a magyar iskolák, támogatva a Julián-egyesület által is és fentartva az ottani közönség által, akadálytalanul működhettek a múltban. Sajnos azonban, az utóbbi időben tapasztalhatjuk az averziót ezen magyar iskolákkal és az ott működő tanítókkal szemben, az erőszakot, sokszor személy- és vagyonbiztonságuk megsértését; mindezek a jelenségek csak az ujabb időben léptek fel. (Felkiáltások jobbfelól: A koaliczió óta !) I • Farkas Pál: A fiumei rezoluezió óta ! : Holló Lajos : A mikor látjuk, hogy itt milyen szép és hazafias nyilatkozatok hangozhattak el horvát képviselőtársaink részéről, a kik az uniónak lelkes barátjaiként vallották magukat, vagy a horvát bán részéről, a ki erős szavakban szokott kifejezést adni az unióhoz való ragaszkodásának — ezeknek a szavaknak, eszeknek a kijelentéseknek igazi értékét és jelentőségét nagy mértékben leszállítják azok a tények, a melyek az utóbbi időben fordultak elő, hogy t. i. a mikor az unióval való nagy barátkozás, kaczérkodás nyilvánosságra jut szavakban : tettekben ezekkel homlokegyenest ellenkező eredményeket produkálnak, (ügy van! TJgy van ! balfelől.) zeptember 2J-én, pénteken. Ezért természetesen felelősséggel tartozik valaki. Mert az ország életében nem lehetnek tettek, a melyekért valamely hatósági közeget felelősségre vonni ne lehetne. Elsősorban tehát felelősséggel tartozik e horvát közigazgatás élén álló horvát bán, a ki tűri, hogy Horvátország területén ilyen dolgok akadálytalanul megtörténhessenek. Az ő kormányzása alatt a magyar iskolák további felállítása — ugy tudom — halasztást szenvedett, vagy megakadt, sőt a régi iskolák is üldözésben részesülnek. A horvát bánnak a magyar kormányhoz való viszonyánál, a magyar kormánytól való függésénél és állásának felelősségénél fogva kell viselnie ezen tényekért a felelősséget. (Elénk helyeslés balfelől.) Ezen tényekért elsősorban a horvát közigazgatás élén álló bánt teszszük tehát felelőssé, a ki e tényeket ott elkövetni engedi. (Helyeslés a baloldalon.) A másikat, a kinek itt a felelősséget viselnie keUene, én nagyon nagy sajnálattal nélkülözöm, és én, őszintén szólva, a ministerelnök urnak ezt az eljárását már csak a magyar közjog szempontjából sem tartom szerencsésnek, hogy t. i. azt az állami szervet nem illeszti be, a mely Magyarországon, a magyar közjogban és a parlamentben reprezentálni van hivatva, s a mely arra irányul, hogy a mi kormányzatunkban egyúttal Horvátországnak magasabb kormányzata is bennfoglaltatik, hogy t. i. kormányunkban egy horvát egyéniség, mint a horvát ministerium képviselője reprezentálja nemcsak azon közigazgatást, vagy azon szükkörű államiságot, a melylyel Horvátország rendelkezik, de reprezentálja azt is, hogy itten a mi közös állami életünkben, a mi közös kormányzatunkban ő nekik is részük van, mondom, hogy ezt a fontos közjogi állást nem tölteti be. Nem tartom ezt szerencsésnek nemcsak abból a szempontból, mert szerintem be kell tölteni a ministeri székeket; — hogy több tárczát egyesítsünk rövid időre, az talán lehetséges, de hogy hosszú időn át egyes ministeri székek betöltetlenül álljanak, mint most itt nálunk pl, a horvát ministeri szék, és ez által a közjogi jelentőségű kapcsolat megszüntettessék, és a horvát báni minőség és a horvát kormányzat, mintegy mellettünk álló coeperativ kormányzat legyen a világ előtt feltüntetve, ezt, t. képviselőház, egyáltalában nem tartom szerencsésnek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ha már a ministerelnök ur ugy tartotta helyesnek, hogy a horvát ministeri szék ne töltessék be, és ő ezen állás ügyeinek vitelét magára vállalta, akkor bizonyos, hogy ennek következtében a felelősség is kétszeresen illeti a ministerelnök urat, ugy is, mint a magyar kormány fejét és ugy is, mint a horvát ministeri széket ez idő szerint betöltő kormányférfit, azért, hogy ő ezeket a tényeket elnézi, vagy hogy az ő kormányzata idejében elkövettetnek olyan tények, a melyek a magyarellenes gyűlölködésnek olyan mérvét mutatják, a minőket most Horvátországban látunk. (Igaz! TJgy van I a szélsőbaloldalon.) Mert mikor már a merészség ilyenfoku, akkor már annyira át kell
