Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-257

257. országos ülés 1911 szeptember 29-én, pénteken. 299 Hírlapban jelent meg először, a következő tartalommal (olvassa) : »1. Pétervárad minden lakosa, a lei a saját vagy a gondozására bízott gyermeket a magyar elemi iskolába adja, elveszti jogát az »Adan« levő rétek élvezetére, mely élvezeti jog a város közönségére száll át, az illető pedig ezt az élvezeti jogot soha többé meg nem szerezteti.* (Felkiáltások a szélsőbaloldal,on : Gyalázat !) Polónyi Dezső : Tomasics-poMtika ! A magyargyűlölet ! (Zaj.) Holló Lajos (olvassa) : »II. Pétervárad egy lakosa sem engedheti marháit a Dunán innen vagy túl fekvő községi legelőre, ha a saját vagy gondjaira bizott gyermeket a magyar elemi iskolába adja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen! Gyalázat!) »III. Pétervárad egy lakosa sem vehet semmit sem a város közönségétől, sőt még bérbe sem, ha saját gyermekét a magyar elemi iskolába adja. Úgyszintén nem vehet részt halászati,szállítási, földbérleti, rév-átkelési, köztisztasági ügyletekben, sem ő, sem rokonai nem kaphatnak a városnál alkalmazást.« (Felkiáltások a szélsóbaloldalon : Szégyen ! Gyalázat!) Bakonyi Samu : Hetediziglen büntetnek a magyar állam területén! (Zaj a baloldalon.) Holló Lajos (olvassa) : »IV. Az előző három pontban felsorolt következmények még a következőket is érik : »A) Azokat a péterváradi háztulajdonosokat, a kik házaikban olyan személynek, kik a saját vagy a gondozásukra bizott idegen gyermeket a magyar iskolába küldik — lakást ad, vagy az adott lakást ez évi november 1-éig fel nem mondja. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) B) Azokat a lakosokat, a kik a várostól pl. fát, füvet, cserepet stb. vásárolnak, vagy bérbe vesznek, vagy szálMtásra elvállalnak és e tárgyakat oly személynek átengedik, ki a saját vagy a gondozására bizott gyermekeket a magyar iskolába küldi. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Szégyen ! Gyalázat ! Mégis csak hallatlan !) C) Azokat a lakosokat, a kik a város közönségétől valamit megvásárolnak vagy bérelnek s azután azt eladják, vagy albérletbe adják olyan személynek, a ki a saját vagy a gondozására bizott gyermeket a magyar iskolába küldi. D) Mi egybegyűlt polgárok ily személyeknek házainkban lakást nem adunk, semmiféle keresetet nem nyújtunk, szükségleteinket ilyen személyektől be nem szerezzük, és igyekezni fogunk, hogy másokat is ilyen eljárásra bírjunk rá, hogy az ilyenekkel szemben határozott és következetes társadalmi és gazdasági bojkottot szervezünk.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen, gyalázat! Ilyesmi megtörténhetik a magyar állam területén! Zaj.) Az ember igazán csodálkozással kérdi azt, hogy egy kulturállamban egyáltalában ilyen határozat egy községi vagy városi képviselőtestület részéről hozható legyen. Polónyi Dezső: Tomasics-kultura ! Holló Lajos: Hiszen minden czivilizált országban is vannak az állami nyelvtől eltérő, idegen nyelveket beszélő polgárok, a kik kulturális igényeik kielégítésére iskolákat tartanak fenn, és egyetlen állam sem teszi ezen iskolák felállítását lehetetlenné és egy társadalom sem ragadtatja magát az ilyen iskolákba járók ellen ilyen igazán, ismétlem, embertelen és brutális határozatra, a mely azon iskola fennállását lehetetlenné tenné. (Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen, ha Horvátországot egészen idegen államnak tekinteném is, akkor is tudnunk kellene, hogy Horvátországnak olyan vármegyéi vannak, a melyek hosszú időn keresztül a magyar állam közvetlen területét képezték, a melyeket a magyar nemzet még a honfoglalás alkalmával foglalt el, a melyek csak a legközelebbi időben csatoltattak Horvátországhoz, ugy, hogy azon a területen a magyar nemzetnek ott maradt gyermekei, egyes községek lakosai élnek. Ennek következtében, ha más körülmény nem volna is, az ott élő más nyelvű állampolgároknak kulturális igényeik kielégítése végett teljes joguk van azokhoz az iskolákhoz. Hiszen Magyarországon is élnek más nyelvű honpolgárok, a kik akadálytalanul gyakorolhatják azt a jogukat, hogy iskolákat állítanak fel, saját gyermekeik részére, és az állam velük szemben más követelményt nem állit fel, mint azt, hogy azokban az iskolákban az állam nyelve is tanittassék és az ország cizmere az iskola épületére kitüzessék. Tehát Magyarországon, de mindenütt az egész czivilizált világon az ott élő más ajkú honpolgárok részére kulturális intézmények felállítása teljes mértékben meg van engedve. De vájjon mi Horvátországot idegen állam területének tekinthetj ük-e és nekünk Magyarországon csak azon szempontokat kell-e érvényesítenünk, a melyeket más nyelvű polgároknak minden államban joguk van érvényesíteni ? Nem ! Mindannyian tudjuk, hogy az a terület a magyar birodalom területének alkotó és kiegészítő része ; mindannyian tudjuk, hogy a magyar állampolgárság az egész birodalom területén egy, tehát a magyar állampolgárok Horvátországban is állampolgári jogokat élveznek. Magyarországnak tehát joga van arra, hogy Horvátország területén is, a mely Magyarország szuverenitása alá tartozik, a magyar nyelv jogai kivételes elbánásban részesüljenek. Tudjuk, hogy Horvátországban közös igazgatási szervek vannak; látnunk kell a nagy igazgatási ágakat, a posta, a vasút igazgatási szerveit, a pénzügyi igazgatás hatalmas szervezetét, a hadügyi igazgatás közös nagy szervét, a melyeket mind közösen látunk el; ott vannak a magyar állam birtokait képező erdőségek kezelőtisztjei, mindezek a magyar államnak szerveit is képezik; az ott aütalmazott tisztviselőktől a magyar államiságot elvonatni nem engedhetjük, és joggal kívánhatjuk azt, hogy ha talán a helyi közigazgatásban törvényeink alapján ismerniök is kell ezeknek az alkalmazottaknak a horvát nyelvet, azért joguk legyen arra, hogy gyermekeiket 38*