Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-257

296 357, országos ülés I9ií s hatatlan, mert semmiféle demokratikus gondolatot nem találunk benne arra, hogy a militarizmus hasznai igazságosabban osztassanak szét. (Helyeslés balról). Kissé tovább vettem igénybe a ház szives türelmét a kérdés gazdasági oldalával, ugy, hogy a javaslat általános politikai részével csak rövidebb ideig óhajtok foglalkozni. A közjog szempontjából gróf Apponyi Albert és Bottlik István t. képviselőtársain beszédei után nekem már nem sok mondani valóm lehet. Tény az, hogy a milyen kevés érzéket tanusit a javaslat a modern gazdasági és szocziális'prohlémák iránt, ép oly abszolút érzéketlen az elmúlt J 0 esztendő magyar katonai nemzeti küzdelmeivel, a magyar közjog követelményeivel szemben. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.} Mikor átolvastam a javaslatot, nem kerestem benne és nem reméltem tőle, hogy a mi pártunk programmja megvalósuljon, csak azt kerestem, hogy az 1867-i törvényekben lefektetett közjogi pozicziónk a javaslatban elismertessék és honoráltassék. Ezt sem találtam meg benne. Kerestem, hogy talán a kilenczes bizottság nagyon szűkös programmja megvalósittatik teljesen ; ezt sem találtam meg. Gondoltam, talán a sokat hangoztatott jelvényes czimerkérdés megoldatik. Erre nézve is csak Ígéreteket hallottunk, de semmi pozitívumot még nem. Ellenben annál több kifogásolni valót talál a kritika a javaslatban, a melyeket különösen Bottlik István t. képviselőtársam körülbelül két héttel ezelőtt a vita során nagyon alaposan előadott. Hogy ezeket a kifogásokat megismételjem, azzal nem akarom elrabolni a t. ház drága idejét; (Derültség jobbról. Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) mégis erre vonatkozólag egyetlen egy kérdést óhajtok csak a t. kormányhoz intézni: mondja meg a t. kormány, hogy vájjon kinek állt érdekében az, hogy tizéves elkeseredett katonai nemzeti küzdelem után előálljanak az ország elé egy javaslattal, a mely a nemzeti vágyakat és törekvéseket abszolúte figyelmen kivül hagyja ? Vájjon kinek állt érdekében, hogy ilyen küzdelem után egy ilyen javaslattal, ilyen módon brüszkiroztassék a magyar nemzet ? Vagy talán azt hiszi a t. kormány, hogy a nemzeti vágyak és törekvések azért, mert a legutóbbi választásoknál nem nyilvánultak meg a szokott vehemencziával, talán kivesztek a magyar nép lelkéből ? Nem, uraim ! A leányzó csak alszik, de nem halt meg. Alszik, hogy uj erőt gyűjtsön ! (Éljenzés és taps bálfelöl.) Mostanában olvastam Leonardo da Vincinak, a ki korának nemcsak legnagyobb festője, de korát megelőzött nagy természettudós is volt, egy szép mondását, hogy : »a legnagyobb folyamok a- föld alatt folynak«. <»•< h- ^is Vájjon nem lett volna-e politikai rezon, dinasztikus, kormányi és nemzeti érdek, hogy ebben zepiember %9-én, pénteken. a javaslatban a nemzeti vágyakozások visszafojtott nagy folyamának némi levezető zsilipet nyitottak volna ? (Éljenzés és taps a baloldalon.) Teljesen egyetértek Bottlik István barátom beszédével abban, hogy a nagyhatalmi állás egyformán érdeke a nemzetnek is, nemcsak a dinasztiának. Magyarországnak különösen érdeke a nagyhatalmi állás a mi nemzetiségeink hűtlenségére spekuláló szomszédaink miatt. (Ugy van! Ugy van ! balfelöl!) De, t. ház, teljesen illuzórius ez a sokat hangoztatott nagyhatalmi állás akkor, ha a trón legerősebb oszlopa : a magyar nemzet reményeiben megcsalódik, ezeréves büszkeségében megaláztatik és ha hite és illúziói szétszakittatnak, (Éljenzés és taps balfelöl.) Csaták nyeréséhez, t. ház, nemcsak uj ágyuk, Dreadnoughtok és ujonczok kellenek, hanem sziv, lélek, tüz, lelkesedés és szeretet is. (ügy van! ügy van! balfelöl.) Mondják, t. ház, hogy a többség vezérei gratissima jDersonák Bécsben. Használják fel tehát kivételes kedvező helyzetüket arra, hogy a harmóniát a dinasztia és a magyar nemzet között a nemzeti vágyakozások kielégítésével helyreállítsák. Még csak azt sem kivánom, hogy a mi teljes közjogi programmunk, hanem csak az önök csonka programmja alapján. Értessék meg végre a dinasztiával azt, hogy a trónnak egyedüli biztos, megbízható támasza a magyar nép. Mi, t. ház, testvértel énül állunk a világon, bennünket nem vonzanak kifelé semmiféle titkos politikai aspirácziók czentrifugális erői sem a germán, sem a szláv, sem a román néptengerekhez ! És hogy mennyire dinasztikus érzelmű a magyar nép, azt láttuk a legutolsó években, a mikor az egész világon mindenütt terjedt a köztársasági eszme, Wlártonffy Márton : Hódmezővásárhelyen! (Derültség.) Baross János: ... sőt trónok omlottak össze,minálunk azonban egy pár politikai hisztérikust kivéve, a kiket senki sem vesz komolyan, a köztársasági gondolat komoly hivőre nem talált, daczára annak, hogy csalódásokban mi sem voltunk szegények ! Mi hűséges alattvalókként akarunk élni Szent István koronájának viselője alatt, de életünknek nemzeti életnek kell lenni. (Éljenzés és taps balfelől.) Egyformán érdeke tehát a dinasztiának és nemzetnek, hogy ez a régóta vajúdó kérdés végrevalahára becsületesen, magyar nemzeti alapon megoldassák. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Azonban, t. képviselőház, a Krístóffy által kezdeményezett méregkeverő politika óta u. n. progresszív és radikális oldalról szeretik azt hirdetni, hogy ezt a közjogi pert nem ugy kell befejezni, hogy a magyar nemzet aspirácziói kielégíttessenek, hanem ugy, hogy épen azok ellen, sőt a magyar nemzeti törekvések letörésére egy radikális politika inauguráltassék Magyarországon. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy ezzel a kérdéssel kissé bővebben fog-