Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-257

257. országos ütés 19ÍÍ szeptember 29-én, pénteken. 29? lakkozzam. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) Egy ilyen radikális politika, szerény véleményem szerint, öngyilkosság volna elsősorban a dinasztiára nézve. Ugyanis a trón legszilárdabb alapköve t. i. az egységes magyar nemzeti állameszme helyett agyaglábakat rakna a trón alá : a nemzetközi szoczializmust és a pánszláv, dákoromán nemzetiségi törekvéseket. (Helyeslés jóbbfelől és a baloldalon. Zaj.) Lássuk csak, t. ház . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Nektek szól!) Bakonyi Samu : Talán ti hallgatjátok ?! Baross János: Lássuk csak, t. ház, hogyan néznek ki a dinasztiának ezek a radikális uj oszlopai ? A szoczializmussal meglehetősen hamar végezhetek. A nemzetközi szocziáldemokrácziának alapelvei és törekvései a tudomány által teljesen megvilágittattak. Tudjuk, vitán felül áll, hogy a nemzetközi szocziáldomokráczia elsősorban republikánus és antimilitárista. (Ugy van ! jobb felől.) Szó sincs róla, nem kell nemzeti állam és nemzeti gondolat sem a nemzetközi szocziáldemokratáknak, de aztán nem kell nekik semmiféle hadsereg és semmiféle királyság sem ! (Ugy van! jobb/elől.) Ha tehát ezt a politikát a jövőben felülről támogatnák, ez a legbiztosabb öngyilkosság volna magára az uralkodóházra nézve. (Ügy van! jobbfelöl.) Másik oszlopa volna a radikális politikának a nemzetiségek. Ezeknek irrendentista vezetőit vérbeli, származásbeli, nyelvbeli, kulturális és érzelmi közösségek vonzzák kifelé a határon, idegen országok és idegen koronák bűvkörei felé. (ügy van ! jobb felől.) Csak néhány héttel ezelőtt olvastam, hogy az »Astra« román nemzeti kultúregyesület balázsfalvi gyűlésén egy toasztot mondtak, a melyben a szónok azon fájdalmának adott kifejezést, hogy ez a gyönyörű román nemzeti ünnejj, ma még »idegen« földön folyik le. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Tehát fájt a szónoknak az, hogy ma még . . . Egy hang (a szélsőbal.oldalon) : A főisr>án is ott volt! Baros János: Igen, a főispán is ott volt. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Mondom, fájt, hogy ez az ünnep idegen területen folyt le, hogy ma még Balázsfalva és Erdély egészen a Tiszáig idegen országhoz, t. i. a Habsburgok uralma alatt álló Magyarországhoz, nem pedig Eomániához tartozik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ott volt a főispán is ! Zaj jobbfelől.) T. ház! Vajmi könnyen felborulhatna a Habsburg-dinasztiának trónja, ha az eddig hűséges magyar nemzet helyett a nemzetiségekre barirozná a jövőben politikáját. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Radikális reczept ez, a mely a dinasztiára nézve halált jelentene. Az uralkodóház óriási vér- és pénzáldozatok árán, ezer veszély között terjesztette ki uralmát a Balkán nyugati részén Herczegovinára és BoszKÉr-VH. NAPLÓ. 1910 1915. XI. KÖTET. niára. (Zaj a szélsőbáloldalon.) Hol volna tehát a logika a politikában, ha Nyugatbalkánon terjeszkednének, viszont pedig idehaza Magyarországon egy olyan radikális politikát támogatnának felülről, a melynek végső konzekvencziája nagyon könnyen az lehetne, hogy Magyarország keleti részei egy Keletbalkán államnak az ölébe hulljanak — hosszabb-rövidebb idő múlva. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Farkas Pál : Helyes, helyes ! Baross János : Ismétlem, t. ház, hogy én elismerem azt, hogy Magyarországnak szüksége van a nagyhatalmi állásra, —amint mondtam is, — mert tényleg szükségünk van erre épen nemzetiségeink hűtlenségére spekuláló szomszédaink miatt. De a nagyhatalmi álláshoz szükséges áldozatokat csak olyan feltétel alatt adnám meg, ha garancziákat kapnék arra nézve, hogy felülről nem fognak támogatni sohasem egy olyan radikális politikát, a mely ezeket az irredendista törekvéseket, amelyek kivülről és belülről támadnak bennünket, felülről öngyilkos öntudatlansággal nem istápolják. Végre is, t. ház, azt hiszem, hogy egyformán dinasztikus és magyar nemzeti érdek az, hogy az országnak keleti részeit és perifériáit ilyen belső és külső támadások és aknamunkák ellen megvédjük. A mint látjuk tehát, t. ház, történelmileg predesztinálva van a Habsburg-dinasztia és a magyar nemzet, hogy elválhatatlanul együtt éljenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek a régóta vajúdó katonai kérdésnek nem lehet más helyes megoldása, mint az, hogy a magyar nemzet igényeinek és aspiráczióinak kielégitése által a harmónia és az érzelmi közössé" az uralkodóház és a magyar nemzet között helyreállittassék. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Minden más kísérletezés, akár erőszakkal, akár egy radikális politikának inaugurálásával csak politikai kuruzslás lenne, (ügy van! Ugy van! ball elei.) a mely nem ott gyógyítaná meg a bajt, a honnan származik, a mely nem tudna állandó és tartós békét biztosítani, ellenben nagy veszedelmeket hordhatna méhében, nemcsak a nemzetre, hanem a dinasztiára nézve is. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) T. ház ! A bécsi Burg egyik ódon palotájában van a Habsburgok Schatzkammerja. Ebben a kincsesházban őrzik azokat a megmérhetetlen drágaságokat, a melyeket a Habsburg-dinasztia évszázados uralkodása alatt összegyűjtött. Diónyi brilliánsok, mélytüzű rubinok, zöldszemü smaragdok és az ötvösművészet régi arany és ezüst remekei ejtik irigy csodálkozásba a bámész szemlélőt. De, t. ház, az uralkodóháznak igazi kincsei és jövő nagyságának, hatalmának igazi biztosítékai nem a Schatzkammerban, hanem idelenn vannak elrejtve a magyar nép lelkében. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Milyen ragyogó hűség, mekkora gyermeki bizalom és mennyi önfeláldozó készség hever itt parlagon. 38