Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

270 255. országos ülés 1911 szeptember 27-én, szerdán. mint a politikus, hogy ott ne az a nagy bord­ere] ü kérdés képezze legalább általánosságban szóbeszéd tárgyát, a melyet az összes lapok ki­vétel nélkül kommentálnak és a mely arra vonat­kozik, hogy végre sikerült az összes horvát párto­kat, különösen a jogpártiakat egy táborban össze­toborozni és a szövetséget az osztrákokkal együtt e délszláv egyesülésben megtalálni. Lehetséges-e föltételezni, hogy ilyenkor a horvát bán, még ha személyesen nem fejt is ki ténykedést, ne ve­gyen arról tudomást, hogy azon a napon, a mikor elkezdi a mozgalmát egy ilyen u. n. nemzeti haladó­párt megalakulása iránt, annak tagjai, ép ugy részt vesznek azon másik akczióban is. Akkor mi joggal ne vádolhassuk azzal, hogy hallgatagon bár, de részes ezen akczióban ? (Igaz! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Ivánka Imre: Magyar zászlósúr! Polónyi Dezső : Tisztelettel rámutatok arra, hogy a büntetőtörvénykönyv 127. §-a azt mondja (olvassa) : »A felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény is, mely közvetlenül arra van irá­nyozva, hogy: 2, a magyar állam alkotmánya, vagy a magyar államot képező országok közt fennálló államközös­ség, vagy a magyar állam és az osztrák-magyar monarchia másik állama közt fennálló kapcsolat erőszakkal megváltoztassék ; 3. a magyar államnak, vagy az osztrák-magyar monarchia másik államának területe, vagy ezeknek valamelyik része erőszakkal idegen uralom alá jusson, vagy azon államtól, a melyhez tartozik, erőszakkal elszakittassék, A 130. §. pedig azt mondja, hogy (olvassa) : »A 121. §-ban meghatározott felségsértés elköve­tésére létrejött szövetség, ha ehhez a bűntett véghezvitelére czélzó előkészületi cselekmény nem járult, mégis büntetendő. A 131. §. kiterjeszti ezt a 127. §. 1. és 2. pontjára, a 132. §. pedig meg­állapítja, hogy a szövetség létrejött, ha két vagy több személy a felségsértés elkövetését közös egyetértéssel elhatározza. Székely Ferencz igazságügyminister: Közvet­lenül arra irányul, hogy erőszakkal ujságezikkeket olvas fel! (Zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Hogy lehet ezt védeni! (Zaj baljelöl.) Darvai Fülöp : Nen védi, hanem újsághírek alapján nem lehet ilyen vádat emelni. Gr. Batthyány Tivadar: Védjék meg az orszá­got ilyen támadások ellen. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Dezső: T. képviselőház! Ezek az ujságezikkek nem valami sporadikus esetek. Fel­világosithatom az igazságügyminister urat, hogy a félhivatalos kommünikék, a melyek meg nem czáfoltatnak, legalább is akkor, a mikor a kisérő körülményekkel valószinüsitve vannak, autentiku­soknak fogadandók el, mert ha ez olyan nagy bün, a mint hogy az én felszólalásom szerint az, akkor kötelessége lett volna az illető urnak a czáfolatot eszközölni, a mikor ilyen súlyos dolgokkal vádol­ják meg. (Helyeslés baljelől.) Méltóztassék azonban megengedni, épen fel­szólalásom elején rámutattam arra a rendszerre, a mely akárhogy is veszszük, azt a délszláv tipust hordja magán, hogy nem szívesen jön nyilt hom­lokkal ütközni, hanem ujságezikkekben helyezi el a programmpontokat egyik oldalon, másik oldalon pedig az u. n. Staatsrechtliche Eorderungokat követeli. Az igazságügyminister ur nem fogja kétségbe vonni, hogy ezen alakulatnak tényleg ez a pro­grammja. Már voltam bátor reá mutatni, hogy Tomasics saját beszédében, a melyet annak idején Eszéken tartott, olyanokat mondott, hogy »Es ist traurig, dass ich das als Banus sagen muss, wenn ich auch wegen diesen Worten gegangen werden müsste», vagyis maga mondta meg, hogy olyano­kát mond, a melyek miatt elmeneszthetik. (Zaj baljelől.) A t. igazságügyminister ur, azt hiszem, nem akarja kétségbe vonni a tényeket, a miket mon­dottam, hogy ők ezt nem bűncselekmény elköve­tése szempontjából, de tényleg programmjuknak vallják. Olyan hosszú idő óta, a mikor ennek egész literaturája van, csak egyszer vettek volna alkal­mat, hogy|leczáfolják. l _Ezzel|mint kétségtelen tény­nyel kell számolnunk, hogy nyiltan zászlójukra tűzték, programmpontjuknak vallják és minden téren az osztrák képviselőkkel egyetemben|küzde­nek azért, hogy a jelenlegi közjogi viszony meg­változtatásával uj önálló államtesteket alkossanak. (Ugy van! Ugy van! baljelől.) Polónyi Géza : Sikkasztásokat tűrnek és támo­gatnak ! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem Polónyi képviselő urat, hogy közbeszólásoktól tartózkodjék. Br. Láng Mihály: Ne zavarja a szónokot! Polónyi Dezső : Lehet, t. ház, hogy nagyon súlyos dolgokat mondottam, de méltóztassanak megengedni, e jelenségek nem hagyhatják érzék­telenül az embert, és nem szabad többé ezeket a napirendről levenni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egészen bizonyosak lehetünk, t. ház, hogy majd egy szép napon, épen ugy, a mint Bosznia anne­xiója bennünket legalább meglepett, mi is fogunk kapni egy királyi kéziratot, vagy leiratot, a mely­ben perfektuált tények elé állítanak bennünket, hogy kedvelt híveink, jónak találtuk az államtest megbolygatásával, a jelenlegi viszony megbolygá­tasával önálló . . . Nagy Ferencz : Az nem lehet! Elnök : A képviselő urat ezen most kifejezett feltevéséért rendreutasitom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Dezső : T. ház ! Talán soha életemben rendreutasitást oly hálás köszönettel nem fogad­tam, mint a jelen esetben, mert egészen őszintén kivánom, adja Isten, hogy igy legyen, és ne követ­kezzék be az az eset, hogy én joggal érdemeltem legyen meg ezt a rendreutasitást. (Helyeslés balr felől.)

Next

/
Thumbnails
Contents