Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-234
20 254. országos ülés 1911 augusztus 31-én, csütörtökön. die organisatorischen Leistungen, die mit verhältnissinässig sehr geringen Mitteln erreicht worden sind«. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a hadseregnek, a mely ha közös is. de mégis a mi hadseregünk is, tartozunk azzal, hogy egy ilyen elsőrangú katonai irónak az elismerő nyilatkozatát, itt, a magyar parlamentben is felolvassuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De hát azt mondják erre, t. ház, hogy ez mind helyes, de a hadsereg nem engedi meg a magyar szellem érvényesülését a hadseregben. Méltóztassanak megbocsátani, éjjen gróf Apponyi Albert volt ki elismerte, hogy e tekintetben határozott javulás konstatálható a hadseregben és méltóztassanak megengedni, hogy arra az egyetlen útra is reámutassak, a melyre Bakonyi Samu t. képviselőtársam is reámutatott, arra t. i., hogy a magyar intelligenczia tagjai közül minél többen legyenek a hadseregben tisztek, ' minél többen lépjenek bele abba a hadseregbe. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez, t. ház, a kérdés megoldásának az egyetlen módja és e tekintetben végtelenül jól esik nekem, hogy ha azokról a padokról hangzanak el ilyen nyilatkozatok, ha mindjárt bizonyos kautélákkal és klauzulákkal vannak is körülvéve, de viszont fájdalmasan érint ebből a szempontból egy olyan nyilatkozat, a milyet gróf Károlyi József t. képviselőtársam tett a hadseregről, a mely a maga kihatásában alkalmas lehet arra, hogy ifjainknak a hadseregbe minél nagyobb számban való belépését, minél tömegesebb bevonulását mintegy megakadályozza,. Ám, t. ház, a mi a hadsereg szellemét nemzeti szempontból illeti, itt sem szabad felületesen eljárnunk. Maga Bakonyi Samu t. képviselőtársam rámutatott beszédében arra, hogy a hadsereg szelleme ellen nemcsak minálunk vannak kifogások. (Halljuk! a jobboldalon.) Ezt szükséges már abból a szempontból is megismerni, hogy ne legyünk egyoldalúak és ne tulajdonítsuk tisztán csak a hadsereg közösségének azokat a szimptómákat, a melyek a nemzeti hadseregnél is konstatálhatok. Bakonyi Samu t. képviselőtársam t. i. ezt mondta (olvassa): »Mikor Németországban a békelótszám emelését kívánta volt a birodalmi kormány, a német birodalmi gyűlésnek egy tagja, dr. Lieber azt mondta, hogy nyomatékosan kell arra rámutatni, hogy milyen nehezen lehet bármiféle előhaladást elérni abban a tekintetben, hogy a nép, a nemzet kívánságai elismerésre találjanak a hadsereg vezetősége részéről«. Hát, t. ház, a hadsereg szelleme magában véve más némileg, mint az a szellem, a mely a polgári társadalmat általában áthatja, és épen ezért a hadsereg szellemének ezt a némileg idegen voltát ne tulajdonítsuk mi a mi hadseregünk közösségének, hanem igenis annak, a mi nemzeti hadseregeknél is megvan, hogy a hadsereg mindig a konzervatív erőt, a polgárság pedig mindig a progresszív erőt képviseli. (ügy van! a jobboldalon.) Bakonyi Samu: Gyönyörű progresszív, és gyönyörű erő. Antal Géza: Azonban azt hozzák fel a szőnyegen levő javaslat ellen a túloldalról, hogy ezek a katonai javaslatok olyan exorbitáns pénzügyi terhekkel járnak, hogy azokat mi nem viselhetjük el. E tekintetben az ellenzék hasonlithatatlanul könnyebb helyzetben van, mint a kormány, mert az a régi probléma, a mely már a görög filozófusoknál is megvolt, hogy mikor lesz a buzaszemekből garmada, és mikor lesz a kard túlságosan hosszú, minden egyes ilyen kérdésnél előállhat. Mikor lesznek azok a terhek olyan nagyok a melyek elviselhetetlenek és mikor elviselhetők ? Sajnálom őszintén, hogy ebben a kérdésben, eltekintve egy fővárosi politikai lap czikkétől, itt a parlamentben semmi komoly fejtegetést nem hallottam. Épen azért méltóztassék megengedni, hogy ne foglalkozzam ezzel a kérdéssel bővebben, hanem csak három pontra... (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Csak tessék! Ezzel Tisza is adós maradt! Ha nincs komoly kifogás, a melyet én bonczolhassak, hogyan foglalkozzam vele? (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Méltóztassék először materiálét adni, akkor szívesen. Én tehát csak három szempontot óhajtok kiemelni. (Zaj. Elnök csenget.) Az egyik szempont az, hogy 1905 nyarán megfontolás tárgyát képezte az akkori vezérlőbizottságnál, hogy vállalják-e a körülbelül 312 millióra rugó katonai terheket, a melyeket annak idején a delegáczió megszavazott. Ha ezt vállalták volna, azt hiszem, minden nehézség nélkül meg lehetett volna a kiegyezés a király és a t. ellenzék között. Azonban akkor nem vállalták; ellenben 1906 áprilisában ezt a terhet is vállalták. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A másik ok, t. ház, az, hogy Bésy Zoltán t. képviselőtársam (Éljenzés a szélsobaloldalon.) ezelőtt, mondjuk kilencz hónappal, egy érdekes nyilatkozatot tett itt a parlamentben, a melyet ismét idézni kívánok, hogy így legalább megítélhessük a koalicziónak a hadsereggel szemben épen pénzügyi téren való állásfoglalását. Azt mondja ő, mikor Lukács ministerrel polemizált és annak tízévi pénz ügyministeri rezsimjét állítja szembe a koaliczió négyéves pénzügyi rezsimjével (Olvassa): »Egy tétel van, a mely sokkal kedvezőbb az igen tisztelt pénzügyminister ur tiz évi működése alatt: ez a közösügyi,kiadások tétele. Mert a mig a t. pénzügyminister ur tiz évi működése alatt 183 millió K volt összesen a rendkívüli közösügyi kiadások összege, sajnálatunkra a koaliczió négy évi működése alatt 193 milliót kellett ugyanezen czélokra kiadni.« (Derültség joblfélbl.)
